Nemrég a beregi táj e gyöngyszemében, Tivadarban volt jelenésem egy hétvége erejéig. Bár elég sokfelé megfordultam már az országban, addig nem sikerült elvetődnöm ide. A község a Tisza jobb partján fekszik - nagyon takaros kis hely. Sajnos a folyópart éppen akkor nem volt látogatható a visszavonulófélben lévő árvíz miatt...

A túlparti Kisarba vezető hídról mégis sikerült készíteni egy képet a folyó ottani szakaszáról.

A település központjában a templom, a polgármesteri hivatal, valamint az árvízvédelmi töltés által határolt területen egy kis park található. Ez a kép ott készült:

Itt a parkban kapott helyet a 2000-ben állított Milleneumi Emlékoszlop, valamint a következő évben szintén ide elhelyezett, az I. és a II. világháborúban elesettek neveit tartalmazó márvány emlékkönyv. A szemfülesek biztos kiszúrják, hogy az oszlop tetején nem sas, hanem bizony turul madár ül. Az ősi magyar  eredetmonda mítikus madara és szimbólum, amely később katonai jelkép is lett, (nem meglepő módon) itt nem zavarja senki érzéseit sem. Megjegyzendő persze az is, hogy igen sok olyan katonai emlékmű található az országban, ahol a turul ábrázolás helyt kapott a kompozícióban. Látható továbbá még - a kételkedők kedvéért - hogy csak az ismertebbeket említsük, itt, itt, itt és itt is. Jó, jó, nem hagyom ki: itt is van a madárból. Ezek persze nem Tivadarban vannak.

A település szülöttei közül az I. világháború áldozatai itt olvashatók:

Balogh László, Dely Gyula, Egri Kálmán, Gergely István, Hetei Bertalan, Kovács Lajos, Márton József, Nagy Albert.