Rákosfalva története:
Zuglói részen a közvetlen környezetét Rákosfalvának nevezik, amely a kerület leggazdagabb múltú vidékén fekszik Rákosfalva 1870-ben kezdtek el parcellázni és házhelyeket kimérni mai területén.
Rákosfalva Zugló leggazdagabb múltú vidékén a hajdani Rákosmezőn fekszik, ahol a középkorban több jelentős országgyűlést tartottak, az ún. rákosi gyűléseket. A múlt század közepén a Rákos-vidék egy jelentős része Zsivora György ügyvéd-politikus birtoka volt, aki földjein kertészetből és tehenészetből álló mintagazdaságot tartott fenn. Zsivora, ki korának ismert mecénása, a művészek bőkezű pártfogója is volt, gyakran hívta rákosi birtokára vendégeskedni, mulatni színész- és művészbarátait. Egy ilyen jól sikerült vendégeskedés után Szigligeti Ede színészben és barátaiban megérlelődött az elhatározás, hogy telepet alapítanak a jó levegőjű, tiszta és csendes rákosi mezőn. Ez, ha szabad így mondanunk, Rákosfalva alapításának romantikus története. Kevésbé romantikus változat szerint Zsivora olcsón vett birtokát, mikor azok értéke felszökött, felparcellázta és eladta a Budapest környékén letelepedni szándékozó sváb majoros gazdáknak. A valóságban a betelepülés kétféle módja nem zárta ki egymást, de Rákosfalva történetére a második, a kevésbé romantikus változat a valóban jellemző. A színészalapítókra utalt Rákosfalva több régi utcaneve is, pl. Szigligeti, Megyeri, Kántorné utca.
A következő évi jelentés már azt írja, hogy a Rákoson egy kis új városrész épül. A betelepülésnek ez az első hulláma az 1870-es évek közepéig tartott, közben fokozatosan kialakultak a városrész máig érvényes határai (Hajcsár út, Füredi út, Rákos-patak, Kerepesi út által bezárt háromszög) és megszilárdult utcahálózata is. A főváros létrehozásakor 1872-ben Rákosfalvát a VII. kerülethez, Erzsébetváros külterületéhez csatolták.
A környező, elsősorban Pest megyei községekből érkező és Rákosfalván letelepedő, tehenészettel és zöldségtermeléssel foglalkozó majorosgazdák bíztak abban, hogy Budapest népessége biztos piacot jelent termékeiknek, a tejnek, és a zöldségeknek. Ebben nem is tévedtek hiszen a múlt század közepétől rohamosan nőtt Budapest lakossága, és élelmezése egyre több gondot okozott. Különösen a friss tej és zöldségfélék beszerzése volt nehéz, hiszen még nem voltak hűtőkocsik, így az árukat messziről nem szállíthatták. A város környéki falvak lakossága pedig már nem tudta a szükségleteket fedezni. Ezért az 1860-70-es években megindult a bolgárkertészek betelepülése a Rákos-vidékre, akik öntözésszerű zöldségtermelésükkel a kereslet nagy részét ki tudták elégíteni. Rákosfalva tehenészei pedig a főváros tejszükségletének egy nem jelentéktelen részét fedezték.
A városrész fejlődésének jelentős lökést adott az 1880-ban megnyílt Budapest-Cinkota helyiérdekű vasútvonal. A vasút megkönnyítette a városközponttal való kapcsolatot, a nagyobb fővárosi piacokra való eljutást. A vasútállomás és környéke idővel tényleges "faluközponttá" nőtte ki magát, itt mellette működött a népszerű Zöldike vendéglő, és 1913-tól az Árpád mozgó. A másik "központi tér" a Templom tér (ma: Álmos vezér tér) volt, a katolikus templommal, az iskolával és óvodával. Ezen a téren áll az első világháborús hősök emlékműve is.
Rákosfalva, I. világháborús emlékmű nagyobb térképen való megjelenítése
A 20. század elejére Rákosfalva közegészségügyi helyzete katasztrofálissá vált: a vezetékes víz és csatornázás hiánya miatt, mivel a fúrt kutak az állattartás során elfertőződtek, egyre gyakrabban tört ki járványos fertőzés a telepen. A főváros, nem utolsósorban a helyi erők nyomására, az 1910-es években rá is kényszerült a víz- és csatornahálózat kiépítésére.
Rákosfalva lakosságának számáról 1910-ból vannak adatok, ekkor kereken 3 ezren lakták. Húsz év múlva, 1930-ban ez a szám 3780 főre emelkedett, vagyis lényeges szaporulat nem történt. Az 1940-es évek végére a lakosság száma már 10 ezer fő. Ebben a növekedésben szerepet játszhatott a vidékről a fővárosba áramló népesség városszéli letelepedése. Az eddigieket összefoglalva Rákosfalva kialakulását egy dinamikusan fejlődő nagyváros - Budapest - körül törvényszerűen kialakuló településgyűrű létrejöttének folyamatával magyarázhatjuk. Rákosfalvát még az 1940-es években is szerény, kültelki, falusias településként jellemzik, melyben az épületek szinte kivétel nélkül földszintesek, és csak elvétve akad egy-egy igényesebb nyaraló- vagy villalakás. A falusias jelleg mellett joggal kiemelhetjük Rákosfalva igen sokszínű, élénk közösségi életét: az egyesületeket, a polgári köröket, melyek felkarolták a telep fejlesztésének ügyét, és egyben biztosították a helybéliek részvételét a közösség életében.
Az 1935 óta Rákosvárosnak nevezett XIV. kerületből Zugló lett, és a hagyományos városrészeket neveikkel együtt "elfelejtették". A főváros határa kiszélesedett, és ezzel Rákosvalva kikerült városszéli helyzetéből. Ekkor már sejteni lehetett, hogy hamarosan eléri a korszak városépítésének nagy "vívmánya", a magasházi lakótelep, mely a régi település lerombolásával jár együtt. A lakótelepet 1968 és 78 között három ütemben építették fel. A mai Zugló városrészei közül minden bizonnyal Rákosfalva az, amely az idők során a legnagyobb változáson ment keresztül, és nem túlzunk, ha kijelentjük, hogy az 1970-es évekre a „régi" Rákosfalva szinte teljesen eltűnt. Városképe teljesen megváltozott, lakossága nagyrészt kicserélődött, az életmód és az életkörülmények gyökeresen átalakultak. A rákosfalvai múltból csak az Álmos vezér téri templom, az iskola és a templom kertjében álló kőkereszt maradt. A rákosfalvai polgárok áldozatkészségére a csodával határos módon megmaradt első világháborús emlékmű emlékeztet.
A teljes cikk forrása: http://gondola.hu/cikk.php?szal=50488&print=1
Az emlékmű:
Sajnos a cikkel ellentétben azt kell, hogy mondjam, az emlékmű csak a felületes szemlélők számára mutat teljesen ép képet. A szemközti felirat ép, ez olvasható rajta:
A
Világháborúban elesett
Rákosfalvi Hősök
emlékére emeltette
Rákosfalva közössége
1914-1918Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Amen!
A két oldalon két-két oszlopban felsorolt hősök neve nem olvasható, csak közelről látszik, hogy egyáltalán van ott vésés. Az emlékmű hátulját és talapzatot összefirkálták.
Az emlékmű alkotója Istók János, akinek a Cinkotai emlékművet is köszönhetjük. A Hősi emlék című alkotás 1925-ben került a helyére. A hősök előtt fejet hajtó katona alakját formázza mészkőtalapzaton álló, zászlót tartó katona.
Személyes hozzáfűznivalóm, hogy a budapesti emlékművek környezetére régi házak jellemzők, vagy hogy templomok közelében van. Utóbbi itt is megvan, mégis érdekes látvány egy ilyen régi emlékmű a panelkockák tövében.
Kommentek