Innen olvastok ti

zászlók szerint

momentán

who's online

Címkék

3 nf ho (4) adatbázis (3) ajánló (3) állatorvosok hősi emlékműve (1) átirányítás (1) bajorország (1) baranya megye (2) békés megye (1) blog (1) borsod (1) borsod abaúj zemplén megye (8) bréking nyúz (8) budapest (42) budapesti turista egyesület (1) budapest (1) csongrád megye (8) délvidék (8) doberdo (4) drc (9) előadás (5) elpusztult emlékmű (2) elte (2) erdély (9) evangélikus (1) evezős egyletek (2) ezredtörténet (1) fejér megye (2) felhívás (1) felvidék (1) filmajánló (1) fotó (1) gimnázium (1) gyalogezred (2) gyóni géza (2) győr moson sopron megye (6) hadifogolytábor (2) hadifogság (1) hadtörténelmi délutánok (1) hadtörténet (10) hadtörténeti intézet és múzeum (1) hertymorty (2) heves megye (4) hősök napja (1) huszár (1) hv 10 gye (1) hv 14 gye (2) hv 17 gye (33) hv 18 gye (1) hv 2 he (1) hv 3 he (4) hv 5 gye (4) isonzó (3) isonzo völgye (3) jász nagykun szolnok megye (9) katonai orvoslás (1) katonai repülők (1) katonai szleng (1) katonai temető (11) késmárk (1) kiállítás (1) kitekintés (3) komárom esztergom megye (3) konferencia (3) könyv (3) könyvajánló (1) kuk 19 gye (1) kuk 26 gye (2) kuk 26 tábori vadászzászlóalj (1) kuk 34 gye (1) kuk 44 gye (18) kuk 46 gye (4) kuk 68 gye (1) kuk 69 gye (15) kuk 76 gye (1) kuk vadászcsapatok (2) lebontott emlékmű (1) levéltár (2) magyar (1) Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma (1) máv (1) MTDA (1) nagybörzsöny (1) napló (1) németország (1) nógrád megye (2) olasz (2) olaszország (2) olvashatatlan felirat (2) omm (4) orosz (3) orvosok hősi emlékműve (1) pályázat (1) pest megye (7) przemysl (3) rokonok (3) román (1) szabolcs szatmár bereg megye (4) szeged (1) szerb (4) szlovákia (2) szlovénia (1) szolgálati közlemény (3) tolna megye (32) ujkoztemeto (1) ukrán (1) uzsoki hágó (1) vas megye (2) vendégposzt (17) veszprém megye (4) videkfejlesztesi miniszterium (1) videó (1) visszaemlékezések (1) vízművek hősi emlékműve (1) zenta (1) zsidó temető (1) Címkefelhő

Nem felejtjük!

Az első Nagy Háború nem csak a csatatereken hagyott maradandó nyomot, hanem odahaza a falvakban és városokban is. A háború áldozatainak emlékére fájdalommal vegyes büszkeséggel állított emlékműveket a hálás utókor. Így történt ez a résztvevő országok mindegyikében - Magyarországon is. Ezekről az emlékművekről és magáról az emlékezésről szól ez a blog. *** emilke nekünk:*** nemfelejtjuk(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Kommentek

Rokonok a Nagy Háborúban 3

2012.09.02. 20:00 | Jeges_ | 2 komment

Címkék: rokonok katonai temető

Hosszas kihagyás után újból jelentkezik a Rokonok a Nagy Háborúban című sorozat. Az alábbi írásban Kőszegi Németh Enikő édesapjának nagybátyjáról, Németh Zoltánról olvashatunk. Eddigi cikkeinkkel szemben rendhagyó módon a fókusz nem a hősi halált halt rokon katona-éveivel foglalkozik, hanem végső nyughelyének felkutatásával. Köszönet az érdekes és izgalmas írásért!

Legalább hét éve már annak, amikor a mátyusföldi Taksony temetőjében családi sírokat látogatva, édesapám felhívta a figyelmemet arra a síremlékre, ami rég meghalt rokonunknak, Németh Zoltánnak állít mementót.

1. N+ęmeth Zolt+ín eml+ęk+ęt +Ĺrz+Ĺ s+şrk+Ĺ a taksonyi temet+Ĺben.JPG

Németh Zoltán emlékét őrző sírkő a taksonyi temetőben.


Ez a kőtömb korántsem mondható átlagosnak, hiszen azt, akinek szánták, onnan több száz kilométerre temették el. Rajta ez áll: „Németh Zoltán, a harctéren kapott betegségében meghalt 1918. szeptember 23-án, élt 21 évet. Örök álmát a közös fiumei sírban alussza. Áldás legyen porai felett." Már akkor felvetődött bennem, hogy milyen felemelő lenne, ha sikerülne megtalálnom édesapám nagybátyjának, Németh Zoltánnak földi hamvait.

02_1.JPG

Németh Zoltán a harctéren kapott betegségben megh. 1918. szept. 23. Élt 21 évet.

Ha emlékeim nem csalnak, egy, a második világháborús hadisírokkal foglalkozó műsor irányította rá a figyelmemet ismét a témára. Arra gondoltam, hogyha a Honvédelmi Minisztérium égisze alatt működő Hadtörténeti Intézet és Múzeum többé-kevésbé eredményesen foglalkozik a második világégés magyar áldozatainak nyughelyeinek felkutatásával, talán egy korábban, az első világháború idején elesett katonáról is lehetnek adatai. Így írtam egy levelet a Hadisírgondozó Irodának, amelyben röviden összefoglaltam az elhunyt személyes adatait. Hetek, sőt hónapok teltek el az első válaszlevél kézhezvételéig.

03.JPG

Örök álmát a fiumei közös sírban alussza. Áldás legyen porai felett.


Taksonyfalva temetője nagyobb térképen való megjelenítése

Mint kiderült, kérésemet a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Bécsi Kirendeltségéhez továbbították, ahol Dr. Balla Tibor őrnagy úrnak sikerült rábukkannia egy Német Zoltán nevezetű katonára, aki szintén azokban a napokban hunyt el Fiumében.

04.JPG

05.JPG

Taksony első világháborús emlékműve

06.JPG

07.JPG

Az egyik tábla közepén Németh Zoltán neve is olvasható.




Taksonyfalva I. világháborús emlékműve nagyobb térképen való megjelenítése

Sajnos az olasz nyelvű temetői jegyzékben található adatok nem voltak pontosak. Legalábbis nem egyeztek az általam ismertekkel. Egyrészt születési helynek Taksony helyett Galánta városa volt feltüntetve, de a halálozás időpontja is két nappal korábbi, 1918. szeptember 21-i volt. Másrészt katona rokonom nevéből hiányzó „h" betű is gyanakvásra késztetett. Mindezek ellenére a birtokomban lévő információkat összevetve arra a következtetésre jutottam, hogy valóban édesapám nagybátyjáról van szó. Ugyanis Taksonyhoz a legközelebb eső város Galánta. (Mára már szinte összenőtt a két helység, de akkoriban sem lehetett egy kilométernél nagyobb távolság köztük.) Elképzelhetőnek tartom bizonyos okokból az adatváltozást. A Németh névből hiányzó „h" betűnek azóta nem tulajdonítok nagyobb jelentőséget, amióta kezembe került egy 1918 októberében kelt, dédnagyapámnak címzett képeslapfotó, amelyen a szintén rokon katona „Német István Úrnak" szánta a sorait. A születési dátum, a halálozás helye egyezett. A temetői nyilvántartásban szereplő halálozási időpont pedig (ahogy már említettem) csak két nappal volt korábbi a család által ismertnél.

Csalódással vettem tudomásul, hogy a temetőről semmilyen alaprajz nem maradt fenn, illetve nem volt a kirendeltség birtokában a mostaniról semmilyen adat. Nem nyugtatott meg a Hadisírgondozó Iroda irodavezetőjének levele sem, amiben biztosított arról, ha bármilyen információt szereznek a sírhely jelenlegi állapotáról a helyi illetékesektől, továbbítják azt nekem.

Számomra már az is nagy jelentőséggel bírt, hogy egy állami intézménynek fontosak az ilyen megkeresések, és egyáltalán foglalkoztak az ügyemmel. Mindezek ellenére úgy éreztem zsákutcába kerültem. Be kellett látnom, ennyi adat alapján elutazni Fiumébe és ott nyomozni tovább eléggé bizonytalan vállalkozás lett volna.

Nagy meglepetésemre néhány héttel később, 2006 márciusában újabb levelet kaptam, amelyben Horváth Lajos irodavezető nagyszerű információkkal szolgált. A zágrábi véderő-, katonai és légügyi attasé által leírtak szerint Németh Zoltán sírhelyét korábban felszámolták. Földi maradványait az első világháborúban elesett többi katonával együtt közös sírban helyezték el. Ekkor tudtam meg, hogy név szerinti felirat sajnos nem található a síron. Viszont megkaptam a temető és a sírhely pontos címét is.

Ezek után már csak rajtam állt a dolog. Annak ellenére, hogy számos tervem volt a fiumei központi temető felkeresésével kapcsolatban, végül csak 2008 nyarán jutottam el Horvátországba. Egy kedves Tatabánya mellől való ismerősöm hívott, hogy tartsak velük két hetes családi nyaralásukra, amely során számos helyet felkerestünk. Többek között Fiumét is érintettük. A kis csapat támogatásáról biztosított, amikor nekivágtunk a város utcáinak.

Emlékszem, egy turistáknak szánt kis zsebtérképet sikerült szereznünk, amelyen nem minden utca volt név szerint jelölve, a temető is csak a szokásos kis keresztekkel. Ahogy mentünk felfelé, egyre izgatottabb lettem, hogy vajon jó helyen járunk-e, azt a temetőt találjuk-e meg, amit szeretnénk, ha egyáltalán megtaláljuk. Az eső is eleredt, ami esernyő hiányában még bizonytalanabbá tette a vállalkozást. Úgy éreztem, most vagy soha, nekem itt meg kell találnom, amiért jöttem! Aztán megláttam a temető egyik sarkát. A szívem majd' kiugrott a helyéről. Amint bementünk a főbejáraton, elővettem szlovák nyelvtudásomat, hogy elmondjam az ott éppen kertészkedő (láthatóan) temetői alkalmazottnak, hogy miért jöttem. Ő az igazgatóhoz irányított, akivel amint megértettem, hogy mit szeretnék, fellapozta a hatalmas temetői nyilvántartást. Rengeteget elmélkedtek a kollégáival (aminek a felét sem értettem, hiszen szláv testvériség ide vagy oda, a szlovák nyelv mégsem azonos a horváttal), majd nekiindultunk a temetőnek.

08.jpg

A fiumei olasz temető nyilvántartásának fedőlapja


09.jpg


Németh Zoltán adatai a temetői nyilvántartásban.

Ahogy a sírok között követtük a temetői alkalmazottakat, már tényleg nem bírtam az idegőrlő állapotot. Főleg miután kiderült, hogy nem találják azt a helyet, amit kinéztek a térképen. Amikor pedig meglett, kiderült, hogy ott maximum fél évszázados urnák vannak, nem egy első világháborús sírhely. Úgy éreztem megőrülök. Tudtam, hogy ott van valahol, csak meg kell találni. De merre keressük? Ahogy szétszéledtünk, végül egyikünk felkiáltott, hogy talált valamit. Izgalmas volt először meglátni a síremléket, amely alatt az apai nagyapám testvére nyugszik. Gyorsan elrohantam a bejárathoz, hogy vásároljak egy piros-fehér-zöld színű virágcsokrot, majd rendbe raktam a helyet. Mindenféle művirág és elszáradt növény is volt az oltárszerű emlékművön. Ki tudja, kik rakhatták korábban oda? Talán volt köztük egy szintén magyar katonára emlékező is. A síremléket az Österreichisches Schwarzes Kreuz szervezet emeltette, amely alatt a felirat szerint 941 osztrák-magyar katona pihen.

10.JPG

11.JPG

Az első világháborúban elesett magyar és osztrák katonák fiumei síremléke.

A fiumei központi temetőről tudni kell, hogy egy csodálatosan karban tartott, parkosított sírkert telis tele olasz, magyar és német feliratú régi sírokkal, kriptákkal. Ez a hely maga a történelem! Ha valaki arrafelé járna, ne feledje el felkeresni a temetőt és annak első világháborús sírhelyét, ami alatt számos magyar katona alussza örök álmát.

12.JPG

941 osztrák-magyar hadseregben szolgált katona földi maradványait fedő síremlék.

13.JPG

Piros-fehér-zöld.

A közös sírhely fellelhetősége:

Kozala (kerületi) temető

Polje D, sekcija 2

Pretinac 190., Fiume.


Fiumei temető nagyobb térképen való megjelenítése


14.JPG

Németh Enikő 2008-ban a sírhely megtalálásakor.

2012-07-24 17.05.04.jpg 

Németh Zoltán a császári és királyi 72. gyalogezrednél szolgált. A családi fáma szerint amikor családja besorozott lovait vitte leadni (Érsekújvárra?), mivel éppen elmúlt 18 éves, Őt is elvitték katonának

A bejegyzés trackback címe:

http://nemfelejtjuk.blog.hu/api/trackback/id/tr464659930

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

MTi 2012.09.09. 13:36:50

Nagyon érdekes írás. Gratuláció a kitartáshoz és az álhatatos kutatáshoz - így kell ezt csinálni!

Varga Istvánné 2014.10.26. 18:52:10

Tiszteletem! Azt szeretném megkérdezni,hogy tudja-e valaki,hogy a PALAZZO CHIVARNÁL Olaszországban lévő katonai temető meg van-e még és ,hogy voltak -e áttemetések és minden magyar katonát áttemettek-e , ha igen melyik temetőbe,esetleg a nevek fel vannak-e tüntetve?

Járt-e valaki ebbe az olasz temetőbe? Esetleg bárhol máshol olvasta-e valaki a Sipos Mihály nevet 1918. június 15-én halt meg Piavénál!!!
Vagy Sipos Dezső nevet valahol valamelyik temetőben Ő 1916. augusztus 21 én halt hősi halált!!! Ha valaki tud segíteni válaszoljon! Köszönöm Vargáné