Az Egyesült Királyságban és a Brit Nemzetközösség országaiban (Ausztráliában, a Bermudákon, Kanadában, Új Zélandon és Dél-Afrikában), és még néhány másik országban* november 11-én különös dolgokra figyelhetnek fel azok, akik még nem jártak arrafelé ilyenkor. Az angol korona országaiban az emberek például kis vörös plecsniket hordanak a kabátjuk bal hajókáján, a szívük felett. Nem, az ottaniak nem Vajnai Attila divatját irgyelték el, azok ugyanis nem csillagok, hanem pipacsok, a vörös szín pedig nem a nemzetközi munkásmozgalom győzelmét hozó eljövendő forradalmat, hanem a hősi halált halt katonák a lövészárkokban és a harcmezőkön kiömlött vérét jelképezik**. (Néhányan fehér pipacsot viselnek -- pacifizmusukat, a külpolitikai problémák nem katonai megoldását előnyben részesítő látásmódjukat juttatják ezzel kifejezésre.)
Vörös pipacsból kötött koszorúk borítják ilyenkor a háborús emlékműveket és a katonai temetőket is -- így fejezik ki a nemzetek megbecsülésüket a hazájukért a legnagyobb áldozatot hozók előtt.
Az angolul Remembrance Day-nek nevezett megemlékezést 1919-ben rendelte el V. György angol király, az első világháborúban elhuny hősök emlékére. A dátum jelképes: 1918. november 11-én hallgattak el a fegyverek -- a francia Foch marsall és a történelem szerint is csak 20 évre -- Európában, ekkor lépett életbe ugyanis a fegyverszünet a szövetséges és társult hatalmak (Antant + az USA és mások) meg a központi hatalmak között, amely végül lezárta az I. világháborút. (Eredetileg az ünnep ugyan november 7-e, az angol fegyverek elhallgatásának időpontja volt, ám erre a dátumra tette a nem pravoszláv nyugat a noszfot is, s ezért változtatták meg a fegyverszünet életbelépésének napjára. Sokan ma is e napon emlékeznek.) Minden év 11. havának 11. napján 11 óra 11 perckor néhány perces néma csenddel kezdik a megemlékezést az első nagy háborútól egészen a napjainkig szolgálatuk során életüket vesztett katonák tiszteletére, majd a katonai megemlékezés különböző formáival folytatják, az állam és az ország szokásainak megfelelően. (Ha hinni lehet a forrásoknak, akkor Skóciában és Írországban pl. meghatározott hazafias dalokat énekelnek dudakísérettel, Angliában és Kanadában általában versszavalással kezdődik a megemlékezés, az Egyesült Államokban pedig gyakran a Bring Him Home c. dalt énekelik el, egy Victor Hugo mű, a Nyomorultak színpadi feldolgozásából. Az ünnep ottani elnevezése is más, Amerikában Veterans' Day-nek hívják.)
Szerintem szép dolog, hogy ez sok országban külön állami ünnep. Nem volna ellenemre, ha ebben is követnénk a "művelt nyugatot" és volna nekünk is hasonló emléknapunk.
* Például Írországban, Franciaországban, az USA-ban, Sri Lankán, Indiában és Pakisztánban, Németországban és Izraelben.
** John McCrae kanadai katonaorvos gyönyörű verse alapján, amely a
hollandiai FlandersBelgium területén zajlott II. ypres-i csata emlékére íródott.In Flanders Fields
In Flanders fields the poppies blow
Between the crosses, row on row,
That mark our place; and in the sky
The larks, still bravely singing, fly
Scarce heard amid the guns below.We are the dead. Short days ago
We lived, felt dawn, saw sunset glow,
Loved, and were loved, and now we lie
In Flanders fields.Take up our quarrel with the foe:
To you from failing hands we throw
The torch; be yours to hold it high.
If ye break faith with us who die
We shall not sleep, though poppies grow
In Flanders fields.
Kommentek