Innen olvastok ti

zászlók szerint

momentán

who's online

Címkék

3 nf ho (4) adatbázis (3) ajánló (3) állatorvosok hősi emlékműve (1) átirányítás (1) bajorország (1) baranya megye (2) békés megye (1) blog (1) borsod (1) borsod abaúj zemplén megye (8) bréking nyúz (8) budapest (42) budapesti turista egyesület (1) budapest (1) csongrád megye (8) délvidék (8) doberdo (4) drc (9) előadás (5) elpusztult emlékmű (2) elte (2) erdély (9) evangélikus (1) evezős egyletek (2) ezredtörténet (1) fejér megye (2) felhívás (1) felvidék (1) filmajánló (1) fotó (1) gimnázium (1) gyalogezred (2) gyóni géza (2) győr moson sopron megye (6) hadifogolytábor (2) hadifogság (1) hadtörténelmi délutánok (1) hadtörténet (10) hadtörténeti intézet és múzeum (1) hertymorty (2) heves megye (4) hősök napja (1) huszár (1) hv 10 gye (1) hv 14 gye (2) hv 17 gye (33) hv 18 gye (1) hv 2 he (1) hv 3 he (4) hv 5 gye (4) isonzó (3) isonzo völgye (3) jász nagykun szolnok megye (9) katonai orvoslás (1) katonai repülők (1) katonai szleng (1) katonai temető (11) késmárk (1) kiállítás (1) kitekintés (3) komárom esztergom megye (3) konferencia (3) könyv (3) könyvajánló (1) kuk 19 gye (1) kuk 26 gye (2) kuk 26 tábori vadászzászlóalj (1) kuk 34 gye (1) kuk 44 gye (18) kuk 46 gye (4) kuk 68 gye (1) kuk 69 gye (15) kuk 76 gye (1) kuk vadászcsapatok (2) lebontott emlékmű (1) levéltár (2) magyar (1) Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma (1) máv (1) MTDA (1) nagybörzsöny (1) napló (1) németország (1) nógrád megye (2) olasz (2) olaszország (2) olvashatatlan felirat (2) omm (4) orosz (3) orvosok hősi emlékműve (1) pályázat (1) pest megye (7) przemysl (3) rokonok (3) román (1) szabolcs szatmár bereg megye (4) szeged (1) szerb (4) szlovákia (2) szlovénia (1) szolgálati közlemény (3) tolna megye (32) ujkoztemeto (1) ukrán (1) uzsoki hágó (1) vas megye (2) vendégposzt (17) veszprém megye (4) videkfejlesztesi miniszterium (1) videó (1) visszaemlékezések (1) vízművek hősi emlékműve (1) zenta (1) zsidó temető (1) Címkefelhő

Nem felejtjük!

Az első Nagy Háború nem csak a csatatereken hagyott maradandó nyomot, hanem odahaza a falvakban és városokban is. A háború áldozatainak emlékére fájdalommal vegyes büszkeséggel állított emlékműveket a hálás utókor. Így történt ez a résztvevő országok mindegyikében - Magyarországon is. Ezekről az emlékművekről és magáról az emlékezésről szól ez a blog. *** emilke nekünk:*** nemfelejtjuk(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Kommentek

  • Fatma Özdemir: Török orszagba lakok 23 szeneden Mersinde egy varoş. . Temeşvari vagyok.Az en csaladom Vegvaron l... (2018.02.08. 20:09) Végvár
  • Mahoberberis thunbergii: 2014-ben a település első világháborús hősi halottjairól egy könyv is megjelent, ami korlátozott s... (2018.01.11. 23:27) 2083 Solymár
  • zkorsos: Nagyon tetszett a bejegyzés, jó élvezetes az összecsapások leírása, többször is elnevettem magam k... (2017.05.10. 18:21) Végvár
  • Sándor Róka: Nagyapám és a haverjai még ezekkel a szavakkal beszélgettek. A szuronyt bajnét-nak mondták, még me... (2017.02.05. 21:40) Bakanyelv - magyar katonai zsargon a Monarchia haderejében
  • HK417: Csak kérdezem, hogy az a "Wachmeister" az biztos, hogy az őrmester?? Nekem olyan őrparancsnoknak ... (2016.02.07. 00:18) Bakanyelv - magyar katonai zsargon a Monarchia haderejében
  • Utolsó 20

7090 Tamási III.

2009.10.16. 12:00 | Hertymorty | 6 komment

Címkék: tolna megye hv 17 gye kuk 44 gye

Az evangélikus hősök emléktáblája

Tamási és környéke a török hódoltságot követően a herceg Esterházy család birtokába került, ezért itt az újratelepítéskor főleg katolikus települések jöttek létre. Az első magyar ajkú evangélikus családok 1834-ben, majd 1841-ben érkeztek Sárszentlőrincről. 1891-ben a település központjában megvásároltak egy fogadót és imaházzá alakították át. A századforduló környékén a gyülekezethez reformátusok is tartoztak, a két felekezet 1933-ban közösen emeltetett tornyot az imaházra. Saját lelkészük 1949-ig nem volt, fíliaként Nagyszokolyhoz tartoztak, ugyanakkor saját, egy tantermes iskolát működtettek. A gyülekezet összetétele a 70-es évek elején megindult erőteljes iparosítást követő népmozgások miatt megváltozott, miután a környező német evangélikus falvakból sokan költöztek a településre.

A gyülekezet 1925. október 31-én emléktáblát állíttatott az első világháborúban és az 1919-es tamási ellenforradalom alatt elesett hőseinek emlékére, erről tanúskodik az a korabeli cikk, mely a Tolnamegyei Ujságban jelent meg:

 

  Emléktábla leleplezés Tamásiban

A tamási ág. hit. ev. leányegyházközség a világháboruban meghalt 13, az ellenforradalom alatt elesett 2 hősének emlékére felállittatott emléktáblát ünnepélyes keretek között folyó évi október 31-én leplezte le, hol valláskülönbség nélkül megjelentek az egyházközségek, valamint az összes hivatalok és testületek is. Az ünnepély az imaházban kezdődött, hol „Erős vár a mi Istenünk” c. ének három versének eléneklése után dr. Schlitt Gyula lajoskomáromi ev. lelkész magasszárnyalású és nagy hatást keltő hazafias beszédet tartott. Majd az emlitett ének utolsó versének eléneklése után a közönség kivonult az emléktáblához, amely kivülről az imaház falába erősíttetett. Itt az egyházközség férfi dalárdája Révfy: „Szentelt hantok” c. énekét adta elő zábori Záborszky Kálmán ev. tanító vezetésével.
Fábry László nagyszokolyi ev. lelkész lélekemelő és magasztos beszéd kíséretében leplezte le és koszoruzta meg a hősök emléktábláját. Györke Mária „Édes apám” c. versnek hatásos elszavalása után csokrot helyezett el, a politikai község pedig koszorut tett. Ezután Kiss Lajos nagyszokolyi ref. lelkész szivből fakadó beszédben különösen figyelembe ajánlotta az emléktáblához fűződő kegyelet megőrzését, mert ezek a hősök adták a legtöbbet, életüket és vérüket áldozták a hazáért. Ujból a fenti dalkörnek „Imádság a hazáért” éneke következett, majd a közönség az imaházba vonult, hol dr. Schlitt Gyula lelkész imája, áldása és a „Himnusz” eléneklése után az ünnepély véget ért. Az igazi áldozatra valló készség hozta össze az egyházközség tagjai között ezen emléktáblának árát s a késő unokáknak is hirdetni fogja a maroknyi tamási evengélikusoknak önzetlen áldozatkészségét és a hazáért meghalt hősei iránti kegyeletét.
 

A tábla jelenleg a templomépület főbejárata mögött, az imaterem bejárata mellett található, közterületről nem látható. Érdekessége, hogy az 1919-ben elesett két hős nevét – a cikkben foglaltakkal ellentétben – már nem tartalmazza.

  

 
A világháboruban elesett tamásii ág. hitv. ev. egyházközség hős fiainak emlékére
1914-1918.
 
Bertalan József
Győri Sz. István
Györe József
Kovács József
Kránic György
Kránic István
Maixner János
Pesthy György
Pruck János
Szabó István
Szakács József
Szakács János
Szalay János
 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://nemfelejtjuk.blog.hu/api/trackback/id/tr981437593

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MTi 2009.10.26. 17:49:30

a 44-esek megjárták az I. vh valamennyi harcterét, de a 17-es honvédek is "csak" a szerbiai harcokból maradtak ki - mindkét ezred óriási véráldozatot hozott! Tisztelet és dicsőség nekik!

Hertymorty 2009.10.27. 15:11:33

@MTi: így van, a 17-esek anyakönyvezett vesztesége több, mint 4000 fő (a népfölkelőkkel együtt); hadifogságba esett, eltűnt, illetve megsebesült kb. 10000 katona.

A 44-esekről pedig Illyés Gyula az alábbiakat írta "A világháború kezdetén a kaposi 44-es gyalogezred négy hónap alatt négyszer semmisült meg, s négyszer támadt fel újra. A puszták fiai nem sajnálták a bőrüket. Hősiesség és halálmegvetés dolgában a monarchia népei közül csak a bosnyákok versenyezhettek velük, amint e szakma német hozzáértői tárgyilagosan megállapították. Haditetteiket magam is nemegyszer álmélkodva hallgattam. Sovány, beesett mellű urasági bognárok és tehenészek, akik a kastély szakácsnője előtt is elvesztették beszélőképességüket, csillogó szemmel beszélték, mint kúsztak a drótok alatt az oroszok felé, mint ugrottak le, foguk közt a rohamkéssel, jobbjukban a maguk gyártotta szöges buzogánnyal életveszélyes sziklaszakadékokba az olaszokra, franciákra, négerekre, mindenkire, akire lehetett." (Puszták népe)

A háború folyamán az ezredet a szerb fronton egy
alkalommal, míg az orosz fronton tizenegy alkalommal
kellett teljes létszámra feltölteni.

MTi 2009.10.27. 19:57:38

@Hertymorty: mélységesen meghatóak Illyés szavai....
Anyakönyvezett veszteségekről beszélsz - akkor bizonyára voltál a Hadtörténetiben :)

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2009.10.27. 20:28:47

elképesztő, hogy ilyen óriási veszteségek ellenére sikerölt ennyiszer újjászervezni az ezrede(ke)t

Hertymorty 2009.10.29. 13:30:06

@MTi: Sajnos még nem voltam, november végén megyek. Az adat Bedécs Gyula: Az I. világháború emlékezete c. könyvéből származik (237. o.).
Úgy tudom, a 17-es népfölkelők harcoltak a szerb harctéren is.

MTi 2009.10.29. 17:13:11

@Hertymorty: Gyula bácsi könyve überkirály - faltam! Egyszer volt szerencsém találkozni az öreggel itt, Zentán. Mikor mondtam, hogy vannak olasz katonasirok, akkor a kufferból előkapott egy hercig kis koszorút és mondta: Persze, megyünk koszorúzni!