Innen olvastok ti

zászlók szerint

momentán

who's online

Címkék

3 nf ho (4) adatbázis (3) ajánló (3) állatorvosok hősi emlékműve (1) átirányítás (1) bajorország (1) baranya megye (2) békés megye (1) blog (1) borsod (1) borsod abaúj zemplén megye (8) bréking nyúz (8) budapest (42) budapesti turista egyesület (1) budapest (1) csongrád megye (8) délvidék (8) doberdo (4) drc (9) előadás (5) elpusztult emlékmű (2) elte (2) erdély (9) evangélikus (1) evezős egyletek (2) ezredtörténet (1) fejér megye (2) felhívás (1) felvidék (1) filmajánló (1) fotó (1) gimnázium (1) gyalogezred (2) gyóni géza (2) győr moson sopron megye (6) hadifogolytábor (2) hadifogság (1) hadtörténelmi délutánok (1) hadtörténet (10) hadtörténeti intézet és múzeum (1) hertymorty (2) heves megye (4) hősök napja (1) huszár (1) hv 10 gye (1) hv 14 gye (2) hv 17 gye (33) hv 18 gye (1) hv 2 he (1) hv 3 he (4) hv 5 gye (4) isonzó (3) isonzo völgye (3) jász nagykun szolnok megye (9) katonai orvoslás (1) katonai repülők (1) katonai szleng (1) katonai temető (11) késmárk (1) kiállítás (1) kitekintés (3) komárom esztergom megye (3) konferencia (3) könyv (3) könyvajánló (1) kuk 19 gye (1) kuk 26 gye (2) kuk 26 tábori vadászzászlóalj (1) kuk 34 gye (1) kuk 44 gye (18) kuk 46 gye (4) kuk 68 gye (1) kuk 69 gye (15) kuk 76 gye (1) kuk vadászcsapatok (2) lebontott emlékmű (1) levéltár (2) magyar (1) Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma (1) máv (1) MTDA (1) nagybörzsöny (1) napló (1) németország (1) nógrád megye (2) olasz (2) olaszország (2) olvashatatlan felirat (2) omm (4) orosz (3) orvosok hősi emlékműve (1) pályázat (1) pest megye (7) przemysl (3) rokonok (3) román (1) szabolcs szatmár bereg megye (4) szeged (1) szerb (4) szlovákia (2) szlovénia (1) szolgálati közlemény (3) tolna megye (32) ujkoztemeto (1) ukrán (1) uzsoki hágó (1) vas megye (2) vendégposzt (17) veszprém megye (4) videkfejlesztesi miniszterium (1) videó (1) visszaemlékezések (1) vízművek hősi emlékműve (1) zenta (1) zsidó temető (1) Címkefelhő

Nem felejtjük!

Az első Nagy Háború nem csak a csatatereken hagyott maradandó nyomot, hanem odahaza a falvakban és városokban is. A háború áldozatainak emlékére fájdalommal vegyes büszkeséggel állított emlékműveket a hálás utókor. Így történt ez a résztvevő országok mindegyikében - Magyarországon is. Ezekről az emlékművekről és magáról az emlékezésről szól ez a blog. *** emilke nekünk:*** nemfelejtjuk(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Kommentek

  • lac+: 2019 júliusában voltunk a kápolnában kirándulócsoporttal, az idegenvezető nemzeti szalagot helyeze... (2019.07.22. 20:16) Visintini: Magyar Kápolna
  • Fatma Özdemir: Török orszagba lakok 23 szeneden Mersinde egy varoş. . Temeşvari vagyok.Az en csaladom Vegvaron l... (2018.02.08. 20:09) Végvár
  • Mahoberberis thunbergii: 2014-ben a település első világháborús hősi halottjairól egy könyv is megjelent, ami korlátozott s... (2018.01.11. 23:27) 2083 Solymár
  • zkorsos: Nagyon tetszett a bejegyzés, jó élvezetes az összecsapások leírása, többször is elnevettem magam k... (2017.05.10. 18:21) Végvár
  • Sándor Róka: Nagyapám és a haverjai még ezekkel a szavakkal beszélgettek. A szuronyt bajnét-nak mondták, még me... (2017.02.05. 21:40) Bakanyelv - magyar katonai zsargon a Monarchia haderejében
  • Utolsó 20

Visintini: Magyar Kápolna

2010.07.12. 11:11 | tiboru | 8 komment

Címkék: olaszország hadtörténet isonzo völgye doberdo

Nem hiszem, hogy blogunk olvasóinak különösebben magyaráznom kéne, a magyarok kollektív emlékezetében mit jelentenek ezek a szavak: Doberdó, Isonzó völgye, Piave, Caporetto… Nagyapáink, dédapáink, ükapáink tízezreinek földi maradványai pihennek a jelenleg Szlovénia és Olaszország határvidékén elterülő négyzetkilométereken, ahol július első napjaiban jártam.

A doberdói fennsík keleti részén, a Szent Mihálynak ajánlott, kicsit nagyképűen hegynek nevezett magaslat (Monte San Michele) déli lejtőin,
a szlovén-olasz határral párhuzamosan futó SS55-ös út mentén az olasz oldalon található egy kis falu: Visintini (szlovénul: Vižintini). A közigazgatásilag Doberdóhoz tartozó településnek magyar szempontból az az érdekessége, hogy itt található az egy évvel ezelőtt ünnepélyes keretek között újraszentelt (felavatott) Magyar Kápolna.
A kápolna előzményeiről sok helyen olvashattok, ezért csak pár mondatban foglalom össze a lényegesebb tudnivalókat.
Az első világháborúban a Monte San Michele környékén komoly ütközetek zajlottak, melyekben jelentős magyar kontingens is részt vett. Két fegyveres összecsapás között a hősi halottakat a front mögötti, akkoriban még ideiglenesnek szánt temetőkben helyezték el, s emlékükre az életben maradt bajtársak több, ugyancsak átmeneti jellegű imahelyet, kápolnát is emeltek.

A háború végeztével a terület fölött diszponáló olaszok lassanként felszámolták a temetőket (nemzetiség függvényében valamivel messzebb újratemetve a holtakat), a kápolnák jelentős részét pedig lebontották.
A visintini kápolna hasonló múltra tekint vissza: a magyar bakák már 1916 második felétől kezdve építettek a környéken több hevenyészett imahelyet, amelyeket azonban a fokozódó tüzérségi manőverek megsemmisítettek. 1918 januárjában, amikor a hadszíntérre látogató I. Károly megjelent a doberdói fennsíkon, személyesen intézkedett, hogy a közeli, több ezer magyar katona földi maradványait tartalmazó tömegsír mellett immáron teljesen hivatalosan létesüljön egy kegyeleti épület.
A kápolna október harmadik hetére szinte teljesen elkészült, már csak az oltárt kellett volna beépíteni és holmi belső díszítéseket is terveztek hozzá, de bizonyos sajnálatos események miatt (amelyek közül itt és most csak azt az apróságot említem, hogy ekkorra a Monarchia de facto megszűnt létezni, és a totális vereségéig már csak napok voltak hátra) erre már nem kerülhetett sor.

A befejezetlen épületet közel 75 évig mezőgazdasági és állattenyésztési célokra (magyarán: csűrnek és istállónak) használták a környék derék talján és szlovén földművesei, mígnem 1992-ben egy északolasz hagyományőrző egyesület (a goriziai Associazione Amici dell'Isonzo, vagyis az Isonzó Barátai Társaság) egyik tagjának fel nem tűnt a jobb sorsra érdemes építmény. A győri Isonzó Baráti Körrel és Szunai Miklós magánvállalkozóval karöltve megszervezték a teljes restaurálást, majd 2009. május 29-én Sólyom László köztársasági elnök és Tömböl László vezérkari főnök jelenlétében ünnepélyesen felavatták a kápolnát. Az eseményen szlovén és olasz hivatalosságok is megjelentek, valamint az összes történelmi keresztény egyház is képviselte magát.
Ottjártamkor a rácsos ajtó sajnos zárva volt, de a kívülről készített fotók ennek ellenére viszonylag hűen mutatják be a mintegy 30-35 négyzetméteres épület belső terét is, a négy színes vitrállal, amelyek a négy érintett állami címert (magyar, osztrák, szlovén és olasz) ábrázolják.
 
Ha arra jártok, hitbéli meggyőződésetektől függetlenül vigyetek ti
is egy szál virágot és egy arasznyi nemzetiszínű szalagot, s pár pillanatra gondoljatok a környéken meghalt katonák tízezreire. Elsősorban természetesen a mieinkre: a felvidékiekre, a dunántúliakra, a közép-magyarországiakra, a délvidékiekre, az alföldiekre, a bánságiakra, a székelyekre, a mezőségiekre, a bihariakra, de a Monarchia többi nemzetiségére is: osztrákokra, csehekre, szlovákokra, morvákra, délszlávokra, románokra, svábokra, szászokra, lengyelekre, ruszinokra… És ne feledkezzünk meg az egykori ellenségről sem: az ott elpusztult olasz bakák emléke is megérdemel egy főhajtást.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemfelejtjuk.blog.hu/api/trackback/id/tr582146030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MTi 2010.07.12. 13:00:12

Köszönöm tiboru!
A tavasszal én is jártam arra, sajnos társautazás révén, a kápolna meglátogatása nem volt a programban. :(
Kutatásaimban a Mts. Michelle számtalanszor felmerült, mint a halál helye - nagyon-nagyon sok magyar katona esett ott el: dicsőség nekik!

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.07.15. 08:29:34

@MTi:

Csak a kápolna maradt ki, vagy az utazásnak egyáltalán nem volt hadtörténelmi jellege?

Amúgy meglepően kevés turistát láttam arrafelé, pedig meg voltam győződve arról, hogy az egykori harctéren nyüzsögni fognak a hozzám hasonló érdeklődők...

Titus Pullo Urbino 2010.07.15. 12:14:42

Köszönjük a posztot. Apai dédapám küzdött errefelé, sajnos nem tudom pontosan, hogy itt, vagy kicsit távolabb, ő a 26-os esztergomi K.u.K. ezredben szolgált. A 4 dédapám közül 3 volt katona, a negyedik törvénybíró, őt nem vitték el, a 3-ból ketten meghaltak, egyikük pedig hazajött a fogságból, ahogy azt már megírtam itt. Sajnos azt nem tudom, hogy mikor és hol esett el az itt harcoló dédapám, de ha lesz egy kis időm, kiderítem a Kriegsarchivum-ból.

Jó volt a poszt, köszönjük, nyugodjanak békében.

Ktynko 2010.07.25. 11:38:47

Ha a másik oldalt is nézzük, ideteszek két linket két olasz katonadalról. Ha az ember nem is érti a szöveget (kitalálható, elképzelhető), akkor is átérezhető a fájdalom, bú, szomorúság; a képek pedig szépek.

1. www.youtube.com/watch?v=VkjkA1_AgL0&feature=related
2. www.youtube.com/watch?v=L7p4nBtrM10

Ezek a dalok az olaszok "Ha kimegyek a Doberdói harctérre" dalai.

A Hechtgrau által belinkelt honlapon van egy egészen szívbemarkoló kép (a sok mellett):
album--lent található altri album--Redipuglia-- 8. kép

Fal, rajta a kiírás, hogy "harmincezer ismeretlen katona", és felül frízként a kiírás, egymás mellett a szavak, hogy : jelen, jelen, jelen...
Hát ez szívfacsaróan finom és szép. Egy névsorolvasásnál kimondott szavak, hogy "jelen, jelen, jelen..." -- név nélkül. És 30 000 ember nyughelye.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.09.13. 23:37:10

Vizintini a Vallone néven emlegetett völgyben található, ami kettévágja a Karszt-fennsíkot. Ettől nyugatra van a Doberdó-, keletre Comeni-fennsík. A faluban a kápolna közelében volt a 17. közös hadosztály temetője, amelybe magyar területről kiállított ezredek tartoztak: a debreceni 39-es, a karánsebesi 43-as, a szegedi 46-os és a temesvári 61-es. Az említett ezredek első hat isonzói csata idején Doberdó-fensíkon elesett hősi halottait temették ide.

A kápolna a Doberdó-fennsík többi egykori katonai temetőiben nyugvó, magyar katona emlékét is őrzi. Ezek között a legnagyobb a Vizintinitől északra, Devetaki faluban található 20-as honvéd hadosztály temető volt. Ide a budapesti 1-es, debreceni 3-as, nagyváradi 4-es és a székesfehérvári 17-es honvéd ezredek hősi halottait temették. Sajnos a temetőkre már nem sok minden emlékezetet, mert ezeket az 1920-1930-as években felszámolták.

zsetonos Emlékezzünk! Csurog, Zsablya, Mozsor. 2015.07.13. 10:38:55

Remélem egyszer eljutok oda, és viszek egy zacskónyi magyar földet szétszórni, hogy jelképesen magyar földben nyugodjanak a hősi halottaink.

lac+ 2019.07.22. 20:16:36

2019 júliusában voltunk a kápolnában kirándulócsoporttal, az idegenvezető nemzeti szalagot helyezett el az emlékhelyen.