Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés új viszonyokat teremtett a Monarchiában, amelyek hatással voltak a haderőre is. Az uralkodó – I. Ferenc József - 1868 decemberében szentesítette a véderőről (1868/40. tc.), a honvédségről (1868/41. tc.) és a népfelkelésről (1868/42. tc.) szóló törvénycikkeket. Ezek hatálybalépése eredményezte a Monarchia „haderőreformját”, melynek alapját az állampolgárok katonai szolgálati kötelezettsége képezte.[1]
A haderő tagozódása a következőképpen alakult:[2]
- Cs. és Kir. Közös Hadsereg és Haditengerészet (k. u. k. Heer, Kriegs-Marine) – mint első vonalat alkotó haderő,
- M. Kir. Honvédség, valamint az osztrák Landwehr (k.k., cs.k.) – mint második vonalat alkotó haderő, és a
- M. Kir. Népfelkelés, valamint az osztrák Landsturm (k.k. cs.k.) – mint harmadik vonalat alkotó haderő.
A Cs. és Kir. Közös Hadsereg (KH) „…Ő felsége összes birodalma mindkét állama területének külellenség elleni megvédése és a belrend és biztonság fenntartására is van hivatva.”[3] Hadilétszámát 800 000 főben állapították meg, ebből Magyarország 329 632 főt[4] biztosított.
A KH fegyvernemei:
- gyalogság mint fő fegyvernem,
- lovasság és
- tüzérség.
A KH tagozódása:
- hadsereg,
- hadtest,
- hadosztály,
- dandár – két ugyanazon fegyvernemhez tartozó ezredből állt,
- ezred: - gyalogos;-lovassági (huszár, dragonyos, ulánus);-tüzér (tábori, ill. vártüzérség).
A gyalogságnál az ezredek 4 zászlóaljból álltak, a zászlóaljak alegységei a századok voltak. A szolgálati idő 3 év tényleges és 7 év tartalékos szolgálatból állt.[5]
Az 1912. évi Véderőről szóló XXX. törvénycikk már sejtette a háborús készülődést. A hadilétszámot 1,5 millió főben[6] állapították meg, amit évi 159 500 újonc[7] behívása tett lehetővé. A szolgálati idő 2 évre csökkent a tényleges, és 10 évre módosult a tartalékos szolgálatban.[8]
A KH irányítását a Közös Hadügyminisztérium, a katonai vezetést a Vezérkar látta el. Az egyes fegyvernemek irányítására ún. főinstruktorokat neveztek ki.
A hadkiegészítési és -pótlási rendszerben a területi elvet alkalmazták. A Monarchia területét 103 hadkiegészítési körzetre osztották, ebből 47 esett Magyarország területére.
A KH-ban működött az ún. egyéves önkéntesi rendszer, amely azt a kedvezményt nyújtotta a középiskolát végzett hadköteleseknek, hogy csak egy évet szolgáljanak. Ez a rendszer képezte a tartalékostiszt-képzés alapját.
Mivel az új előírások értelmében a KH-ben 4 zászlóalj alkotott egy ezredet, a felszabaduló zászlóaljakból új ezredek alakultak.
Közvetlenül az I. világháború kitörése előtt a KH békebeli hadereje a következő volt:[9]
- gyalogság: 102 gyalogezred (1-102.),
- lovasság: 42 lovassági ezred (1-16. huszár, 1-15. dragonyos, 1-8. és 11-13. ulánus),
- tüzérség: 14 hdt. tü. ezred (1-14.), 42 ho. tü. ezred (1-42), 8. lov. tü. osztály (1-2., 4-7. és 10-11.), 6 hgy. tü. ezred (3.,8-9. és 12-14.), 6 vártü. ezred ( 1-6.), 3 önálló vártü. zászlóalj (1-3.),
- 15 utászzászlóalj (1-15.) és
- 1 vonat- és távíróezred (1.).
A korszerűsítés keretében gépkocsi- és léghajós osztályok felállítására került sor.
1914. július 25-én a részleges mozgósításkor megalakult a Cs. és Kir. Hadsereg–főparancsnoság (k. u. k. Armeeoberkommando, AOK) mint a hadszervezet és a hadrakelt sereg legmagasabb katonai vezető szerve.[10]
A M. Kir. Honvédség „… háború idején a hadsereg támogatására és a belvédelemre, béke idején pedig kivételesen a belrend és biztonság fenntartására is van hivatva.”[11] A jogszabályok értelmében megszervezték a M. Kir. Honvédelmi Minisztériumot (HM), ám hatásköre meglehetősen korlátozott volt. A fontos kérdésekben – akárcsak a KH esetében is – az uralkodó döntött.
A honvédség keretében 3 állománycsoport létezett:[12]
- tényleges állomány - 2 évi szolgálat,
- tartalék – 10 évi szolgálat,
- póttartalék – 12 évi szolgálati kötelezettséggel, ebbe a csoportba kerültek mindazok, akik bármilyen okból rövidített kiképzést kaptak, vagy az újonclétszámon felül estek.
Kezdetben az ország területét hét, majd közvetlenül az I. világháború előtt hat honvédkerületre osztották, melyek területe egybeesett a Magyarországon felállított KH-beli hadosztályok kiegészítési területével:
I. Budapest
II. Szeged
III. Kassa
IV. Pozsony
V. Kolozsvár
VI. Zágráb.
Közvetlenül az I. világháború kitörése előtt a M. Kir. Honvédség keretében a következő fegyvernemek léteztek:[13]
- gyalogság – 32 honvéd gyalogezred (1-32.),
- lovasság – 10 honvéd huszárezred (1-10.),
- tüzérség – 8 honvéd tüzérezred és l lovas tüzérosztály.
A honvédség szolgálati és vezényleti nyelve a magyar volt, kivételt képeztek a Zágrábi Honvédkerület területéről kiegészített csapatok, melyeknél a horvát volt a szolgálati nyelv. Az egyévi önkéntes rendszert a honvédségnél 1882-től vezették be.
A M. Kir. Népfelkelés a törvény szerint a fegyveres erő kiegészítő részét képezte, feladata a KH és a honvédség támogatásából állt.[14] A népfelkeléshez tartoztak azok a hadkötelesek, akik sem a KH, sem a honvédség kötelékébe nem tartoztak. A szolgálati idő a 19. életévtől a 42. életév betöltéséig tartott.[15] Két kategória létezett: az első 19 korosztály az emberállomány háborús veszteségeinek pótlására szolgált, a maradék 5 korosztályból pedig munkásosztagokat alakítottak. Fegyvernemei a gyalogság és a lovasság, vezényleti nyelve a magyar volt.[16]
____________________________________
[1] Az 1868/XL. Törvénycikk a véderőről 1. §
[2] u.o. 2. §
[3] u.o. 7. §
[4] u.o. 13. §
[5] u.o. 4. §
[6] Dr Gonda András (szerk.): Hadtörténelem. A MH Tanintézeti Főnökség kiadványa. ?, 1994
[7] Az 1912./XXX. Törvénycikk a véderőről 13. §
[8] u.o., mint 7, 8. §
[9] Szijj Jolán (főszerk.): Magyarország az első világháborúban. Lexikon A-Zs. Bp., 2000
[10] u.o., mint 9
[11] Az 1868./XL. tc. 8. §, az 1868./XLI. tc. 1. §, valamint az 1912./XXX. tc. 4. § és az 1912./XXXI. tc. 1. §
[12] Az 1912./XXXI. tc. 3. §
[13] u.o., mint 9
[14] Az 1886./XX. tc. 1. §
[15] u.o., mint 7, 6. §
[16] u.o., mint 9
Kommentek