Nem felejtjük!

Október 2-án rendezi közös konferenciáját a Károli Gáspár Református Egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia. Téma: Az Osztrák-Magyar Monarchia kül- és katonapolitikai helyzete, valamint "hátországa" (politikai küzdelmei és nemzetségi viszonyai) a világháború előestéjén, különös tekintettel a balkáni fejleményekre.

Kedves Olvasóink!

A Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma sziszifuszi munkát folytat annak érdekében, hogy a kutatók, érdeklődők számára fontos szakirodalmat elérhetővé tegye az interneten. Számos témakör elérhető már az oldalon, érdemes böngészni.

A napokban egy nagyobb első világháborús blokk került fel az oldalra, amelyre ezúton hívnám fel Olvasóink figyelmét. A visszaemlékezések és ezredtörténetek között ott található Gyóni Géza írása is, akiről ezen az oldalon már több ízben volt szó.

A honlap mindenki számára hozzáférhető, a könyvek szabadon letölthetőek.

http://mtdaportal.extra.hu/

Hosszas kihagyás után újból jelentkezik a Rokonok a Nagy Háborúban című sorozat. Az alábbi írásban Kőszegi Németh Enikő édesapjának nagybátyjáról, Németh Zoltánról olvashatunk. Eddigi cikkeinkkel szemben rendhagyó módon a fókusz nem a hősi halált halt rokon katona-éveivel foglalkozik, hanem végső nyughelyének felkutatásával. Köszönet az érdekes és izgalmas írásért!

Ezúton ajánlom Olvasóink figyelmébe Pintér Tamás írását a Nagy Háború blogon. A szegedi 46. közös gyalogezred koleratemetője Tizsényben című cikk ide kattintva érhető el.

Solymár történelme:

A település története:

Az alábbi felhívásra szeretném irányítani Kedves Olvasóink figyelmét:

Az első világháborús projekt 

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum első világháborús projektiroda elsődleges célja és feladata a több mint négy évig tartó első világháború századik évfordulójáról történő méltó és színvonalas, szakmailag korrekt és tárgyilagos megemlékezés.

A megemlékezés-sorozat célja, hogy a magyar és a külföldi közvéleménnyel megismertesse az első világháborús magyar szerepvállalás valódi súlyát és mértékét.

A Hadtörténeti Múzeum hat termes állandó kiállítással, valamint több ország együttműködésével megvalósuló múzeumvonattal emlékezne meg a háború eseményeiről. A szerelvény jelentősebb részét a korabeli vagonokból állítanánk össze. A Duna folyamot kihasználva készülhet egy a folyón végighaladó kiállítás. A fő részét a Lajta monitor, az Osztrák-Magyar Monarchia legrégebbi 1871-ben gyártott folyami hadihajója biztosítaná. A hajón a múzeumvonathoz hasonlóan kiállítást rendeznénk be. Hozzá kapcsolódó bárkán a haditechnikai eszközöket mutatnánk be.

Azokra a területekre, ahová sem a vonat, sem a hajó nem jut el, vándorkiállításokat tervezünk.

Egy Budapesten létrehozandó haditechnikai parkban a világháborús műtárgyak bemutatásával ismertetjük meg a korabeli haditechnikai eszközöket.

A Hadtörténelmi Levéltár az első világháborúban hősi halált halt magyar katonák (számuk kb. 600.000 fő) megközelítőleg teljes számítógépes adatbázisát állítja össze, amelynek elkészülte után a családfakutatók és az érdeklődő nagyközönség számára hozzáférhetővé válnak a személyi adatok. A Levéltár az őrizetében található világháborús válogatott típusdokumentumokat tartalmazó kötet megjelentetésével is hozzájárul az 1914-18 közötti időszak jobb megismeréséhez.

A Hadtörténeti Intézet Magyarország és a magyar katonák világháborús szerepvállalását több, tudományos igényű, magyar és idegen nyelven kiadott publikációban foglalja össze. Mindeddig hiányzó kézikönyveket, így az első világháborús osztrák-magyar altábornagyok életrajzi lexikonát, valamint egy első világháborús kronológiát jelentet meg. A 2014-18 között évente megrendezésre kerülő nemzetközi konferenciákon a magyar hadtörténelem fontos világháborús csomópontjainak vizsgálatával gyarapítja a szakmai és érdeklődő közönség ismereteit.

A Hadtörténeti Könyvtár a birtokában lévő első világháborús alakulattörténetekből egy DVD vagy online formában elérhető digitális adatbázis összeállításával, illetőleg a volt magyar királyi honvéd gyalogezredek egykori helyőrségeiben könyvtári vándorkiállítások rendezésével járul hozzá a centenárium sikeres megünnepléséhez.

Akinek az I. világháborúval kapcsolatos bármilyen irat, plakát, fotóanyag, tárgyi emlékanyag áll rendelkezésére, kérjük vegye fel velünk a kapcsolatot:

Dr. Balla Tibor alezredes 1-325-16-00/44-081

balla.tibor@mail.militaria.hu

Kedves Olvasók! Az idei Hősök napja alkalmából Besenyőtelekről készült bejegyzés. Ez a település szenvedte el a legnagyobb veszteséget az akkori Magyarország területén, arányait tekintve.
A Hősök Napja alkalmából szeretném arra buzdítani Olvasóinkat, hogy településükön helyezzenek el virágot vagy mécsest településük első és/vagy második világháborús emlékművénél. Köszönöm!
A felhívás után pedig következzen Besenyőtelek története és emlékműve:

A település története

Az okiratok azt bizonyítják, hogy a falu neve a besenyőktől származik, ugyanis a település besenyőtelep volt. A zásztyi apátság alapítólevelében a XI. században a besenyők kútját, besenyők temetőjét említették ezen a helyen.
A település története visszanyúlik a történelem előtti időszakba. Ezt bizonyítják a régészeti leletek. Cserépmaradványok jelzik a bronzkori úgynevezett pirinyi kultúra megjelenését. Régészeti leletek kerültek napvilágra a bronzkor végéről, a koravaskorból is, amelyek a kelta néphez kötődnek. A késő keltakorhoz kapcsolódik a besenyőteleki telep és temető. Itt félig fölbe mélyített házak alapjait és csontvázas sírokat tártak fel Galván Károly és Szabó János Győző régészek az 1956 előtti években, illetve 1960-ban. Hunkori lelőhely került felszínre a besenyőteleki tepélypusztai gazdaság központjában, a sertésistállók emésztőgödrében, itt kerek sírfoltokat figyeltek meg.

Meghívó

Az Országos Széchényi Könyvtár tisztelettel meghívja tizenötödik Fogadóórájára, melyre 2012. június 1-jén, pénteken 16 és 18 óra között kerül sor az OSZK (Budapest I., Szent György tér 4-5-6., Budavári Palota F épület) VIII. szinti társalgójában.

A könyvtár vendégei ezúttal a Magyar Hadtudományi Társaság Csata- és Hadszíntérkutató Szakosztályának tagjai, a Nagy Háború Blog alapítói és állandó szerzői: Pintér Tamás, Rózsafi János és Stencinger Norbert. Az érdeklődők Hadszíntérkutatás az Isonzónál címmel hallhatnak diavetítéssel egybekötött előadásokat, majd feltehetik kérdéseiket a témával kapcsolatban.

Forrás: nagyhaboru.blog.hu

Szécsény története az első világháborúig:

Az ország északi szélén, az Ipoly-völgyében, nem messze a határt képező folyótól, közel 6300 lakosú helység fekszik, Szécsény.

Szécsény a középkorban előbb város, és csak később lett katonai erősség. Ennek következtében erődítésének jellege is különbözött a többi Nógrád megyei középkori várétól. Szécsény falain belül a polgárosodás útján járó kisemberek hajlékai is meghúzódtak, ezzel szemben a többi – magas hegyek, kisebb dombok csúcsát koronázó – vár előbb csakis a várúr családjának és szolganépének, később pedig a végvári vitézeknek szolgált szállásul.

Alább olvasható Blaho Péter vendégposztja. Köszönjük a munkát!
 

Párkány története:

A 11 100 lelket számláló város a szlovák-magyar határfolyó, a Duna bal partján fekszik. Párkány Szlovákia legdélebben fekvő városa, érdekes természeti adottságai turisták sokaságát vonzza. Itt kezdődik a Dunakanyar, az esztergomi Bazilika atraktív panorámájával. A Garam a várom mellett torkollik a Dunába. A várost északnyugaton a Hegyfarok /Vršok/ állami természetvédelmi terület, a párkányiak bortermelő területe határolja. Északkeletre a Kovácspataki dombok vulkanikus sziklái törnek az égre meredeken. Ennek az állami természetvédelmi területnek legmagasabb csúcsa a 395 m magas Burda.

Kedves olvasóink figyelmébe ajánlom a a Hadtörténelmi Délutánok januári előadását:

Rózsafi János „A m. kir. 20. honvéd gyaloghadosztály első magashegyi harcai 1915 júniusában” címmel tart előadást.

Időpont: január 28 (szombat), 13:30.

Helyszín: HM HIM (1014, Budapest, Kapisztrán tér 2-4.) II. emelet, „Tóth Ágoston” terem.

A belépés díjtalan.

Forrás: militia.hu

Közös nemzeti öntudatunkhoz feltétlenül fontos, hogy ne felejtsük el azokat a katonáinkat, akik életüket áldozták a hazáért. Emlékük megőrzésében Önök is segíthetnek.

Várjuk azok jelentkezését, akiknek hozzátartozója az első vagy a második világháborúban hősi halált halt és rendelkeznek az illetőről fényképpel. A részünkre eljuttatott portrékat a Hősök arcképcsarnoka felületen jelenítjük meg. Továbbá kérjük azok is keressenek meg minket, akik korabeli fotóval rendelkeznek hadisírokról vagy hősi emlékművekről.

Mivel honlapunk nem pusztán veszteségekkel kapcsolatos információkat kíván közölni, hanem szeretné bemutatni a fegyveres erők helytállását, vitézségét, továbbá a lehetőségekhez mérten az egyes alakulatok tevékenységét is, ezért várunk minden olyan korabeli dokumentumot, fényképet, egykorú naplót, vagy később készült visszaemlékezést, amely a magyar katonák, csendőrök, rendőrök s más egyenruházott testületek tagjainak az első vagy második világháborúban teljesített szolgálatára vonatkozik!

Elérhetőségünk: hadisir@hm.gov.hu

http://www.hadisir.hu

Másoljuk és terjesszük!

Kedves Olvasók! Ajánlom figyelmetekbe a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár videó-összeállítását a megyei első-világháborús emlékművekről.

A település története:

A község eredeti neve Szent Iván, németül Sankt Iwan. A török világ utáni első összeírások Szent Ivánról nem tesznek említést. Felvetések szerint a török hódoltság előtt is létezett itt település Battháza néven.
A 150 éves török uralom alatt az országok középső része szinte teljesen elnéptelenedett. Buda visszafoglalása után a Habsburgok (1686) német telepeseket hívtak be. 1708-ban a falu területét a nádor gróf Brankovics Jánosnak adományozta, majd 1709-ben a Budai Ágostonosoknak. A kettős adományozás vége per lett, amit az egyház elvesztett. Szentivánt 1750-ben Esztergom alispánja, Tersztyánszky József kapta meg.

A település rövid története:

Piliscsév a Pilis hegység lábánál fekszik, Komárom-Esztergom megyében, Budapesttől kb. 30 kilométerre. Csombor Erzsébet településtörténeti kutatásaiból kiderül, hogy a középkori magyar falu első okleveles említése 1262-ből való, Chw, Cheu írásformában, és a mai Csévtől 6 kilométerre nyugatra, Csolnok, Sáp, Dág és Csaba közt terült el. Legrégibb ismert birtokosa (1274) Csév László, Róger fia, aki itteni birtokát Godin esztergomi polgárnak zálogosította el, Godin utódai pedig 1328-ban a Margit-szigeti apácáknak adták el.

Kesztölc története

Hosszan elnyúló falu a Pilis hegység aljában, a Kétágú-hegy, Feketehegy, Pilisnyereg, Klastromi szirtek alatt húzódik meredek lejtőjű dombok között. A hegyek lábánál eredő források vizét a Kesztölci-patak és a Topolka patak szállítja a Kenyérmezői-patak közvetítésével a Dunába.
Nevét szláv eredetűnek tartják. Kostolac kis várat, erődtemplomot, zárdát jelent. Nevéhez a Claustrum, Kloster, Kostel kicsinyített alakján keresztül is el lehet jutni. Eredetét Osváth a XII-XV. századra vezeti vissza. Borovszky szerint az elzászi Kestenholz nevére emlékeztet, ami gesztenyefát jelent. Pesty szerint a múlt század közepén a tótok Kesztelecznek - ma Kesztucnak - mondják, míg a németek Gesticznek ismerték. Az oklevelekben sokféleképpen írt falunevet 1907-ig szinte minden feldolgozás Kesztölcznek írja. Első okleveles említése 1075-ben: Kestelci.
A falu területén folytatott régészeti ásatások során több ízben előkerültek későbronzkori urnasíros kultúra temetőjére utaló edények.
A község határában vezetett a római korban Brigetio-t Aquincum-mal összekötő főútvonal. A limesút mellett nagy kiterjedésű római településre utaló leletanyag került elő. Feltehető, hogy a település területén edény kiégetésére alkalmas kemence működött.

Újabb érdekes programot szeretnék Olvasóink figyelmébe ajánlani:

2011. december 8-án csütörtökön 17 órakor az ELTE Egyetemi Könyvtár Dísztermében (1053 Budapest, Ferenciek tere 6.) A limanovai csata - az elfeledett "magyar győzelem" címmel a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány és a Nagy Háború blog vetítéssel egybekötött előadóestje lesz. Az előadást megnyitja Dr. Szögi László, az ELTE Egyetemi Könyvtár főigazgatója. Köszöntőt mond Pintér Tamás, az est házigazdája, az alapítvány kuratóriumának elnöke, a blog szerkesztője.

- Pollmann Ferenc: Magyar virtus az orosz gőzhenger ellen. A limanovai csata közel száz év távlatából
- Ságvári György: Lovasított gyalogság? A huszárok ruházata, felszerelése és fegyverzete Limanova előtt és Limanova után
- Rózsafi János: "Jöttek, láttak, győztek..." Fehérvári huszárok a limanovai csatában
- Szőts Zoltán Oszkár: Egy kultusz kezdetei. A limanovai csata megjelenése a napilapokban
 

A település története:

Pusztaszabolcs területe több ezer éves múltra tekint vissza. A régészeti ásatásokkal felszínre került bronzkori, kelta, illetve római kori tárgyi emlékek mind arról tanúskodnak, hogy a lakosságot a jó minőségű, öntözhető föld vonzotta a településre.
A bronzkor embere i.e. 1900-1200 között népesítette be a Mezőföld lakhatásra alkalmas, lösszel fedett részeit. Erről tanúskodnak a Felsőcikola környéki halastavak mentén feltárt régészeti emlékek is. Legfontosabb a „Sziget” nevű részen megfigyelt urnatemető, gazdag mellékletekkel, használati tárgyakkal, edényekkel, díszített bronz viseleti tárgyakkal, bronz tőrrel. Ugyanitt a Komló-domb és a Taligás-domb római koracsászárkori település helye. Pusztaszabolcsról való egy római főtiszt által készített síremlék kőfelirata. A síremléket a batavusok földjéről, alsógermániai Novimagusból (ma hollandiai Nijmegen) származó feleségének állította.

Az alábbi konferenciát ajánlom az olvasók és a tagtársak figyelmébe. A témák sok korszakot érintenek; több első világháborúhoz kapcsolódó előadás is lesz.

2011. november 4-én (pénteken) a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum konferenciát szervez a hadtörténeti régészet témaköréből. A konferencia helyszíne: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Tóth Ágoston-terem. (Budapest, Kapisztrán tér 2-4. 1014.)

A program

10.00 – 10.20. Király Ágnes: Kora vaskori tömegsírok Pusztataskony határában

10.20 – 10.40. Dr. Nádorfi Gabriella: A szabadbattyáni római kori tömegsírok

10.40 – 11.00. Dr. Pusztai Tamás: Két halott a Muhi csatából - a Muhi 4062-es számú sír
leletei

11.00 – 11.20. Maráz Borbála: Tömegsírok régészeti feltárása a mohácsi síkon

11.20 – 11.40. Gallina Zsolt: Tömegsírok, lefejezett emberek a török kori Fonyód-Bézsenyen

11.40 – 12.00. Vita/hozzászólás

12.00 – 12.20. Szünet

12.20 – 12.40. Berecz Mátyás: A hatvani Radnóti téri honvéd-sírhely kálváriája

12.40 – 13.00. Tóth Zsolt: Magyar katonák exhumálása az első világháború után

13.00 – 13.20. Dr. Kővári Ivett – Polgár Balázs: A pettendi szovjet tömegsír régészeti
feltárása és az emberi maradványok antropológiai vizsgálatának eredményei

13.20 – 13.40. Dr. Kovács László: Petőfi Sándor őrnagy és Gyóni Géza zászlós sírja

13.40 – 14.00. Vita/hozzászólás

Forrás: militia.hu

MEGHÍVÓ

A Karsai Zsigmond Baráti Társaság (Péceli Olvasókör) tisztelettel meghívja kedves családjával együtt a 2011. október 20-án (csütörtökön) tartandó összejövetelére.

Helyszín: Szemere Pál Művelődési Ház (Pécel, Maglódi út 12.), kezdete 18 óra 30.

Vendégeink a Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében (Hibernia Nova Kiadó, Zrinyi Kiadó 2009) című könyv szerzői:

Pintér Tamás történész, levéltáros
Rózsafi János, helytörténész
Stencinger Norbert, történész
a Magyar Hadtudományi Társaság Csata- és Hadszíntérkutató Szakosztályának tagjai, akik

Magyar katonai emlékek az Isonzónál

címmel tartanak előadást.

Forrás: http://nagyhaboru.blog.hu/

Ózd városa mostanában (leginkább az utóbbi 20-30 évben) többnyire negatív kicsengésű hírekben szerepel. Megpróbálom a képet kissé árnyalva olyan időkbe visszanyúlni, amikor még az ország északkeleti csücskében is úgy zajlottak az események, mint bárhol másutt. 

Budapest Főváros Levéltára jóvoltából elérhető Egy géppuskás főhadnagy naplója az első világháborúból, igaz, csak bizonyos részletei, de azok eredeti formában. A napló keletkezésének története alább olvasható:

Bartók János k.u.k. főhadnagy beszámolóját a keleti hadszíntér eseményeiről több kisméretű francia kockás iskolafüzet rejti magában. Sok-sok ezer gyöngybetűvel telerótt oldalon meséli el nekünk az első világháborúról szóló emlékeit. Belelapozva a feljegyzésekbe kiderül, hogy 1914 júliusában indult a szerb frontra. Abban a hitben búcsúzott el szüleitől és szerelmétől, Lucikától, hogy nem látja őket viszont soha. A sorszámmal ellátott kisméretű naplócskák beszámolnak nekünk a végeláthatatlan menetgyakorlatokról, véres ütközetekről a szerb és a galíciai fronton, életről és halálról, lakomákról és pillanatnyi örömökről. Bartók János olyan - mentalitástörténeti szempontból is értékes - információkat rögzített feljegyzéseiben, mint a hadosztályában szolgáló tagok neve és személyi adatai. De találhatunk naplóiban gondosan és precízen kidolgozott rajzokat is, melyek például egy-egy géppuskaállás keresztmetszetét örökítették meg. Háborús naplójának mégis az egyik legérdekesebb dokumentuma az a rajz, mely a "Komárnói" csatateret mutatja be. Bartók 1918 november 9-én fejezi be háborús élményeinek a bemutatását, s csak egy lapot szán az azt követő "civil élet"-re, de ez már egy másik történet...

A napló ezen a linken keresztül érhető el.