Legalább hét éve már annak, amikor a mátyusföldi Taksony temetőjében családi sírokat látogatva, édesapám felhívta a figyelmemet arra a síremlékre, ami rég meghalt rokonunknak, Németh Zoltánnak állít mementót.

Németh Zoltán emlékét őrző sírkő a taksonyi temetőben.

Ez a kőtömb korántsem mondható átlagosnak, hiszen azt, akinek szánták, onnan több száz kilométerre temették el. Rajta ez áll: „Németh Zoltán, a harctéren kapott betegségében meghalt 1918. szeptember 23-án, élt 21 évet. Örök álmát a közös fiumei sírban alussza. Áldás legyen porai felett." Már akkor felvetődött bennem, hogy milyen felemelő lenne, ha sikerülne megtalálnom édesapám nagybátyjának, Németh Zoltánnak földi hamvait.

Németh Zoltán a harctéren kapott betegségben megh. 1918. szept. 23. Élt 21 évet.

Ha emlékeim nem csalnak, egy, a második világháborús hadisírokkal foglalkozó műsor irányította rá a figyelmemet ismét a témára. Arra gondoltam, hogyha a Honvédelmi Minisztérium égisze alatt működő Hadtörténeti Intézet és Múzeum többé-kevésbé eredményesen foglalkozik a második világégés magyar áldozatainak nyughelyeinek felkutatásával, talán egy korábban, az első világháború idején elesett katonáról is lehetnek adatai. Így írtam egy levelet a Hadisírgondozó Irodának, amelyben röviden összefoglaltam az elhunyt személyes adatait. Hetek, sőt hónapok teltek el az első válaszlevél kézhezvételéig.

Örök álmát a fiumei közös sírban alussza. Áldás legyen porai felett.

Taksonyfalva temetője nagyobb térképen való megjelenítése

Mint kiderült, kérésemet a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Bécsi Kirendeltségéhez továbbították, ahol Dr. Balla Tibor őrnagy úrnak sikerült rábukkannia egy Német Zoltán nevezetű katonára, aki szintén azokban a napokban hunyt el Fiumében.

Taksony első világháborús emlékműve

Az egyik tábla közepén Németh Zoltán neve is olvasható.

Taksonyfalva I. világháborús emlékműve nagyobb térképen való megjelenítése

Sajnos az olasz nyelvű temetői jegyzékben található adatok nem voltak pontosak. Legalábbis nem egyeztek az általam ismertekkel. Egyrészt születési helynek Taksony helyett Galánta városa volt feltüntetve, de a halálozás időpontja is két nappal korábbi, 1918. szeptember 21-i volt. Másrészt katona rokonom nevéből hiányzó „h" betű is gyanakvásra késztetett. Mindezek ellenére a birtokomban lévő információkat összevetve arra a következtetésre jutottam, hogy valóban édesapám nagybátyjáról van szó. Ugyanis Taksonyhoz a legközelebb eső város Galánta. (Mára már szinte összenőtt a két helység, de akkoriban sem lehetett egy kilométernél nagyobb távolság köztük.) Elképzelhetőnek tartom bizonyos okokból az adatváltozást. A Németh névből hiányzó „h" betűnek azóta nem tulajdonítok nagyobb jelentőséget, amióta kezembe került egy 1918 októberében kelt, dédnagyapámnak címzett képeslapfotó, amelyen a szintén rokon katona „Német István Úrnak" szánta a sorait. A születési dátum, a halálozás helye egyezett. A temetői nyilvántartásban szereplő halálozási időpont pedig (ahogy már említettem) csak két nappal volt korábbi a család által ismertnél.

Csalódással vettem tudomásul, hogy a temetőről semmilyen alaprajz nem maradt fenn, illetve nem volt a kirendeltség birtokában a mostaniról semmilyen adat. Nem nyugtatott meg a Hadisírgondozó Iroda irodavezetőjének levele sem, amiben biztosított arról, ha bármilyen információt szereznek a sírhely jelenlegi állapotáról a helyi illetékesektől, továbbítják azt nekem.

Számomra már az is nagy jelentőséggel bírt, hogy egy állami intézménynek fontosak az ilyen megkeresések, és egyáltalán foglalkoztak az ügyemmel. Mindezek ellenére úgy éreztem zsákutcába kerültem. Be kellett látnom, ennyi adat alapján elutazni Fiumébe és ott nyomozni tovább eléggé bizonytalan vállalkozás lett volna.

Nagy meglepetésemre néhány héttel később, 2006 márciusában újabb levelet kaptam, amelyben Horváth Lajos irodavezető nagyszerű információkkal szolgált. A zágrábi véderő-, katonai és légügyi attasé által leírtak szerint Németh Zoltán sírhelyét korábban felszámolták. Földi maradványait az első világháborúban elesett többi katonával együtt közös sírban helyezték el. Ekkor tudtam meg, hogy név szerinti felirat sajnos nem található a síron. Viszont megkaptam a temető és a sírhely pontos címét is.

Ezek után már csak rajtam állt a dolog. Annak ellenére, hogy számos tervem volt a fiumei központi temető felkeresésével kapcsolatban, végül csak 2008 nyarán jutottam el Horvátországba. Egy kedves Tatabánya mellől való ismerősöm hívott, hogy tartsak velük két hetes családi nyaralásukra, amely során számos helyet felkerestünk. Többek között Fiumét is érintettük. A kis csapat támogatásáról biztosított, amikor nekivágtunk a város utcáinak.

Emlékszem, egy turistáknak szánt kis zsebtérképet sikerült szereznünk, amelyen nem minden utca volt név szerint jelölve, a temető is csak a szokásos kis keresztekkel. Ahogy mentünk felfelé, egyre izgatottabb lettem, hogy vajon jó helyen járunk-e, azt a temetőt találjuk-e meg, amit szeretnénk, ha egyáltalán megtaláljuk. Az eső is eleredt, ami esernyő hiányában még bizonytalanabbá tette a vállalkozást. Úgy éreztem, most vagy soha, nekem itt meg kell találnom, amiért jöttem! Aztán megláttam a temető egyik sarkát. A szívem majd' kiugrott a helyéről. Amint bementünk a főbejáraton, elővettem szlovák nyelvtudásomat, hogy elmondjam az ott éppen kertészkedő (láthatóan) temetői alkalmazottnak, hogy miért jöttem. Ő az igazgatóhoz irányított, akivel amint megértettem, hogy mit szeretnék, fellapozta a hatalmas temetői nyilvántartást. Rengeteget elmélkedtek a kollégáival (aminek a felét sem értettem, hiszen szláv testvériség ide vagy oda, a szlovák nyelv mégsem azonos a horváttal), majd nekiindultunk a temetőnek.

A fiumei olasz temető nyilvántartásának fedőlapja

Németh Zoltán adatai a temetői nyilvántartásban.

Ahogy a sírok között követtük a temetői alkalmazottakat, már tényleg nem bírtam az idegőrlő állapotot. Főleg miután kiderült, hogy nem találják azt a helyet, amit kinéztek a térképen. Amikor pedig meglett, kiderült, hogy ott maximum fél évszázados urnák vannak, nem egy első világháborús sírhely. Úgy éreztem megőrülök. Tudtam, hogy ott van valahol, csak meg kell találni. De merre keressük? Ahogy szétszéledtünk, végül egyikünk felkiáltott, hogy talált valamit. Izgalmas volt először meglátni a síremléket, amely alatt az apai nagyapám testvére nyugszik. Gyorsan elrohantam a bejárathoz, hogy vásároljak egy piros-fehér-zöld színű virágcsokrot, majd rendbe raktam a helyet. Mindenféle művirág és elszáradt növény is volt az oltárszerű emlékművön. Ki tudja, kik rakhatták korábban oda? Talán volt köztük egy szintén magyar katonára emlékező is. A síremléket az Österreichisches Schwarzes Kreuz szervezet emeltette, amely alatt a felirat szerint 941 osztrák-magyar katona pihen.

Az első világháborúban elesett magyar és osztrák katonák fiumei síremléke.

A fiumei központi temetőről tudni kell, hogy egy csodálatosan karban tartott, parkosított sírkert telis tele olasz, magyar és német feliratú régi sírokkal, kriptákkal. Ez a hely maga a történelem! Ha valaki arrafelé járna, ne feledje el felkeresni a temetőt és annak első világháborús sírhelyét, ami alatt számos magyar katona alussza örök álmát.

941 osztrák-magyar hadseregben szolgált katona földi maradványait fedő síremlék.

Piros-fehér-zöld.

A közös sírhely fellelhetősége:

Kozala (kerületi) temető

Polje D, sekcija 2

Pretinac 190., Fiume.


Fiumei temető nagyobb térképen való megjelenítése

Németh Enikő 2008-ban a sírhely megtalálásakor.