Innen olvastok ti

zászlók szerint

momentán

who's online

Címkék

3 nf ho (4) adatbázis (3) ajánló (3) állatorvosok hősi emlékműve (1) átirányítás (1) bajorország (1) baranya megye (2) békés megye (1) blog (1) borsod (1) borsod abaúj zemplén megye (8) bréking nyúz (8) budapest (42) budapesti turista egyesület (1) budapest (1) csongrád megye (8) délvidék (8) doberdo (4) drc (9) előadás (5) elpusztult emlékmű (2) elte (2) erdély (9) evangélikus (1) evezős egyletek (2) ezredtörténet (1) fejér megye (2) felhívás (1) felvidék (1) filmajánló (1) fotó (1) gimnázium (1) gyalogezred (2) gyóni géza (2) győr moson sopron megye (6) hadifogolytábor (2) hadifogság (1) hadtörténelmi délutánok (1) hadtörténet (10) hadtörténeti intézet és múzeum (1) hertymorty (2) heves megye (4) hősök napja (1) huszár (1) hv 10 gye (1) hv 14 gye (2) hv 17 gye (33) hv 18 gye (1) hv 2 he (1) hv 3 he (4) hv 5 gye (4) isonzó (3) isonzo völgye (3) jász nagykun szolnok megye (9) katonai orvoslás (1) katonai repülők (1) katonai szleng (1) katonai temető (11) késmárk (1) kiállítás (1) kitekintés (3) komárom esztergom megye (3) konferencia (3) könyv (3) könyvajánló (1) kuk 19 gye (1) kuk 26 gye (2) kuk 26 tábori vadászzászlóalj (1) kuk 34 gye (1) kuk 44 gye (18) kuk 46 gye (4) kuk 68 gye (1) kuk 69 gye (15) kuk 76 gye (1) kuk vadászcsapatok (2) lebontott emlékmű (1) levéltár (2) magyar (1) Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma (1) máv (1) MTDA (1) nagybörzsöny (1) napló (1) németország (1) nógrád megye (2) olasz (2) olaszország (2) olvashatatlan felirat (2) omm (4) orosz (3) orvosok hősi emlékműve (1) pályázat (1) pest megye (7) przemysl (3) rokonok (3) román (1) szabolcs szatmár bereg megye (4) szeged (1) szerb (4) szlovákia (2) szlovénia (1) szolgálati közlemény (3) tolna megye (32) ujkoztemeto (1) ukrán (1) uzsoki hágó (1) vas megye (2) vendégposzt (17) veszprém megye (4) videkfejlesztesi miniszterium (1) videó (1) visszaemlékezések (1) vízművek hősi emlékműve (1) zenta (1) zsidó temető (1) Címkefelhő

Nem felejtjük!

Az első Nagy Háború nem csak a csatatereken hagyott maradandó nyomot, hanem odahaza a falvakban és városokban is. A háború áldozatainak emlékére fájdalommal vegyes büszkeséggel állított emlékműveket a hálás utókor. Így történt ez a résztvevő országok mindegyikében - Magyarországon is. Ezekről az emlékművekről és magáról az emlékezésről szól ez a blog. *** emilke nekünk:*** nemfelejtjuk(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Kommentek

  • Paul Lorinczi: A nagyapám a nyugati csoport tagja. A háború alatt halt meg. A halottak neve? Vagy csak ki szolgál... (2021.09.15. 00:52) 5200 Törökszentmiklós
  • tiboru: @Fatma Özdemir: Szia! Milyen családnevek voltak a családfádon? Csak mert én mostanában kutatom ... (2020.12.29. 17:37) Végvár
  • lac+: 2019 júliusában voltunk a kápolnában kirándulócsoporttal, az idegenvezető nemzeti szalagot helyeze... (2019.07.22. 20:16) Visintini: Magyar Kápolna
  • Fatma Özdemir: Török orszagba lakok 23 szeneden Mersinde egy varoş. . Temeşvari vagyok.Az en csaladom Vegvaron l... (2018.02.08. 20:09) Végvár
  • Mahoberberis thunbergii: 2014-ben a település első világháborús hősi halottjairól egy könyv is megjelent, ami korlátozott s... (2018.01.11. 23:27) 2083 Solymár
  • Utolsó 20

3600 Ózd

2011.10.02. 20:01 | Zig Zag | Szólj hozzá!

Címkék: vendégposzt borsod abaúj zemplén megye hv 10 gye kuk 34 gye

Ózd városa mostanában (leginkább az utóbbi 20-30 évben) többnyire negatív kicsengésű hírekben szerepel. Megpróbálom a képet kissé árnyalva olyan időkbe visszanyúlni, amikor még az ország északkeleti csücskében is úgy zajlottak az események, mint bárhol másutt. 

A település első okleveles említése 1272-ból való: a kis jobbágyfalu sokáig a szomszédos Csépány, Bolyok és Várkony községek közé szorulva élt. Neve az úz népnévből ered, amit a „d” kicsinyítő képzővel toldottak meg, ezzel is a kis méretre utalva. Jelentősége a XIX. században növekedett meg, mikor a közeli Csernely településen birtokos Sturman család 1846-ban – a környéken ekkorra már feltárt gazdag szénmezők ismeretében – vasgyárat létesített. Az első évtizedek terméke a kavaró és forrasztásos eljárással készült acél volt, amelyet kovácsolással és hengerléssel dolgoztak fel készáruvá. A XIX. században minden tekintetben gyors ütemű fejlődés következett, a gyár és a környező bányák tulajdonosa a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű R.T (röviden Rima) lett, amelynek a század végére szén-, vasérc-, magnezit-, mészkőbányák, gazdaságok, hámor, acélmű, hengermű, vasút tartoztak a tulajdonába. Ózd 1885. január 1-jétől járási székhely lett, melyhez 25 községet osztottak be (1927-ben minősítették nagyközséggé, majd 1949-től várossá).
 
Mint bányászati és nehézipari központ, Ózd lakosságának nagy részét mentesítették a katonai szolgálat alól, de azok közül, akiket munkájuk nem kötött közvetlenül a gyárhoz, azért szép számmal hívtak be, elsősorban a miskolci magyar királyi 10. honvéd gyalogezredhez és a kassai császári és királyi 34. gyalogezredhez.
 
A település hősi halottainak emlékművön olvasható listája:
 
 
Albert Rezső
Mustos Pál
Antal Köz József
Muzsik Gusztáv
Antal Picsik József
Nagybali Pál
Arli Gyula
Nagymengyi István
Bellér Ágoston
Novák István
Benke Károly
Nyulász Rezső
Bolyki Kálmán
Papp József
Boros József
Pémer Gusztáv
Boskó Ferenc
Poli Pál
Czarvan Viktor
Pribilszky Viktor
Csépányi Kömi Sándor
Rézel Gyula
Cser József
Saffarik Lajos
Csomós Sándor
Sajdák János
Dancsok András
Schwarchbacher Ágoston
Demcsik László
Sebők József
Farkas Ferenc
Seffer Ferenc
Farkas Lajos
Seszták József
Galov Mihály
Sipos Imre
Hodul József
Soltész Béla
Horémusz Emil
Stefankó András
Hornyák János
Szabados János
Hrivnyák Gyula
Szabó Bertalan
Ivák Ede
Szabó József
Ivák Károly
Szabó Lajos
Jamrich István
Szoó Kálmán
Kálnay Béla
Sztraka Mihály
Kapás András
Tamasik János
Koczmann Ferenc
Tóth András
Komlós István
Tóth Bálint
Kósik István
Tóth Bertalan
Kovács János
Tóth István
Kovács Lajos
Tóth Zsila István
Kovács Lóska Bálint
Veres Dezső
Kovács Zsigmond
Verkin Gusztáv
Koza József
Vincze István, ifj.
Krobot József
Vrpka Rezső
Kubovszki József
Zachar Ignác
Malinák István
Zbronkó János
Mazik Barna
Zémann László

 

 
A trianoni békediktátum Magyarország iparvidékeinek nagy részét a Monarchia utódállamainak ítélte, így a megmaradt bányák, üzemek jelentősége megnövekedett. Így Ózd-Salgótarján vidéke a „magyar Ruhr-vidék” jelzőt kapta. A – részben kényszerből bekövetkezett – fejlődés hatása a közéletben is megnyilvánul: élénkül a társadalmi élet. 1924. október 19-én megnyitották az Olvasó Egylet új székházát, amely egybennagyságát tekintve a hazai színházak között a hatodik helyen állt (a megnyitón részt vett József főherceg is), vagy említhetjük az 1926-ban épült községháza épületét, amelyet a helyi Botta Pál építési vállalkozó emelt Weiszner József műépítész tervei alapján.
Ennek megfelelően viszonylag hamar felmerült a világháborús hősi emlék állításának ötlete is. A gondolatot tett követte: Lukácsy Lajos szobrászművész megbízást kapott a szobor elkészítésére. A Gerecse hegység Süttő településének Haraszti-hegyi kőfejtőjéből származó mészkőből készült másfélszeres életnagyságú szobor kivont kardú zászlós honvédet ábrázol, a talapzat két oldalán a hősi halottak neveivel. Az eredeti tervek szerint 1924. decemberében adták volna át, azonban – ismeretlen okból – csupán a következő év június 1-jén leplezték le a település akkori központjában, az 1884-ben épült Kaszinó épülete előtt, szemben a vasgyár főbejáratával. Az avatóünnepségen megjelent a vármegye részéről dr. Soldos Béla főispán és Zsóry György alispán, részt vettek rajta a vármegyei Vitézi Szék és a miskolci katonai körlet képviselői is. Az ünnepi beszédet Faragó Gyula acélgyári igazgató mondta, valamint az Olvasó Egylet dalárdája lépett fel.
 
Lukácsy Lajos (1876.05.01-1927.06.24.)
Gartán született (ma Kapuvár része). Itt végezte az elemi népiskolát, majd a kismartoni Polgári Fiúiskola tanulója volt, később a fővárosi az Iparművészeti Iskola díszítő szobrászati osztályán alapozta meg művészeti ismereteit. Látásmódját, stílusát Stróbl Alajos, később Fadrusz János hatása alakította. 1896/97-ben elvégezte az Országos Mintarajz Iskolát és Tanárképzőt, majd műtermet kapott a Várkert-bazárban. Első munkái köztéri szobrok, emléktáblák voltak. Az I. világháborúban mint katonai szolgálatra alkalmatlan, hadiszobrászként került a keleti frontra. Életművének jelentős részét a síremlékek alkotják. Budapest temetőiben, Temesvárott, Kismartonban, a kapuvári és gartai temetőben találhatók egyszerű, klasszicizáló szobrai, reliefjei. A szoborlap a művésznek az ózdin kívül három további első világháborús emlékművét ismeri: Zagyvarékas (1925), Pusztaföldvár (1926), Farád, valamint szülőhelyének, Kapuvárnak weboldala szerint (ahonnan életrajzi adatai is származnak) Szil község hősi emléke is az ő munkája.
 

 
A hatvanas évek végén az emlékművet áthelyezték az úgynevezett Gyári Temetőbe, ahol a főbejárattal szemben állították fel.
 
 

 Köszönjük szépen a kutatómunkát és az írást Sőregi Zoltánnak, a képeket pedig Zelena Györgynek!

 


View Larger Map

A bejegyzés trackback címe:

https://nemfelejtjuk.blog.hu/api/trackback/id/tr163272693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása