Aesculus barátunk jó ideje követi blogunk fejlődését és néhány kommenttel is megörvendeztetett bennünket. Hazafias érzéseken felbuzdulva elhatározta, hogy nem csak a kertépítéssel kapcsolatos bölcsességeit tárja a nyájas olvasó elé, hanem néhanapján nálunk is ír posztokat. Íme az első.
Jászberény
A Jászberény főterén áll a Jászkun huszárok első világháborús emlékműve. Egy korábbi poszt már foglalkozott az ezred toborzási területének egy másik jelentős településének, Karcagnak a hősi emlékművével.
A jászok iráni eredetű nép. Folyamatos vándorlás után a kunok segédnépévé váltak (nincs rokonság a két nép között, ők török eredetűek!). A tatárjárás után IV. Béla telepítette le őket mai lakóhelyükön, és kiváltságokat biztosított nekik, kialakult a jászkun hármaskerület. Cserébe katonáskodniuk kellett. :(
A török háborúk után, 1702-ben I. Lipót elzálogosította a Jászkunságot a Német Lovagrendnek. Ha ismerősen cseng a lovagrend neve valahonnan, biztos testvérblogunk Königsbergről szóló cikke ugrott be sokaknak.
Bár az ügylet egyértelműen törvénytelen volt, a jobbágysor elkerülése érdekében kénytelenek voltak a jászok és éppúgy a kunok előteremteni az összeget: 500 000 rajnai forintot, ami így első ránézésre sem lehetett kevés. Ez csak 1745-re sikerült, amikor már Mária Terézia volt az uralkodó Magyarhonban. A kiváltságokat a jobbágyfelszabadítás törölte el, majd a hármaskerület önállósága is megszünt, 1876-ban Jász-Nagykun-Szolnok, illetve Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyék részei lettek a jászok és kunok leszármazottai által lakott területek.
Ez a rész nekem teljesen hiányzott és utána néztem. A kislexikon.hu lapjain és másutt is ilyesmiket találtam:
1702. I. Lipót király, Esterházy Pál nádor tiltakozásaival nem törődve, fél millió rajnai aranyforintért csakugyan eladta a jászkun-területet a német lovagrendnek s ezt csak a rendeknek 1714-ben való közbelépése alakította át záloggá. Válaszul a jászok részt vesznek az 1703 és 11 között zajló II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban. A kurucok oldalán. Nem volt túl jó ötlet a királynak a kétségtelen katonai erényekkel bíró jászokat magára haragítania.
1730-ban a pesti rokkant katonák háza váltotta magához a zálogot, mig a jászkunok egymás közt felosztva kifizethették az egészet s Mária Teréziától 1745-ben visszanyerték régi kiváltságaikat, melyeket az 1751. évi törvényhozás szabályozott. Ez utóbbi törvény, az 1799. évi nádori statutumokkal kiegészítve, alapja lett a jászkun kerület jogi helyzetének és közigazgatási rendjének. A jászkunok 1845 május 20-án fényesen megülték szabadságaik visszaszerzésének százados évfordulóját. Zig Zag
A Jászkun huszárezred
1745 május 6-án, a megfelelő összeg befizetése után a Hármaskerület visszanyerte függetlenségét. A királynő a IV. Béla korabeli adománylevél szellemében megalapította Jászkun huszárezredet. Az erzed harcolt a Hétéves háborúban, a Napóleoni háborúkban is 12. Nádori huszárezred néven (a jászkun kapitány a mindenkori nádor volt). A szabadságharc kezdetén az ezred Csehországban állomásozott, három lovasszázadnak sikerült is hazaszöknie. 1849-ben az ezredet Olaszországban újjászervezték, 1851-től Haller-ezred néven működött tovább. Az ezred az 1859-es és 1866-os háborúkban is részt vett.
Az első világháborúban a Jászkun huszárok a keleti, majd az olasz fronton harcoltak. Az ezredet a háború után újjászervezték, egészen 1945-ig működött.
Az egyenruhák formája minden időszakban változott, a kék szín-a jászok –„nemzeti színe” viszont állandó elem maradt.
Az emlékmű
A város 850 hősi halottjának tiszteletére 1926-ban állították fel a főtéren a „huszárszobrot”.
Az alkotók: Pongrácz Szigfid szobrász és Vass Viktor építész (talapzat)
Talapzatának felirata:
„HŐS FIAI EMLÉKÉNEK
A VÁROS KÖZÖNSÉGE
1914-1918”hátsó oldal:
„NEM HALTAK ŐK HIÁBA
A HAZASZERET MÁRTÍRJAINAK VÉRE
IGAZSÁGÉRT KIÁLT AZ ÉGBE
EZT AZ IMÁT ISTEN IS MEGHALLGATJA”A talapzaton nem szerepelnek nevek.
A feliratokat itt olvashatod: 1.
Kommentek