Tamási városa Tolna megye északnyugati részén, a Somogy-Tolnai-dombság területén, a Koppány folyó mellett fekszik, a 61-es és 65-ös főútvonalak találkozásánál. Lakossága 8665 fő (2008).
A terület a honfoglalás után valószínűleg királyi birtok volt. Vára 1315-ben szerepel először írott forrásokban, amikor várnagyát említik. 1339-ben Károly Róbert más birtokokért cserébe a század elején még a Dél-Dunántúl nagy részét uraló Héder nembeli Kőszegieknek adományozta. Utódaik, a Tamásyak birtokolták egészen a család kihalásáig, 1444-ig (amikor Tamásy Henrik elesett a várnai csatában).
Tulajdonosa ezután örökösödési szerződés alapján a Héderváryak nádori ága lett, melynek utolsó férfitagja, Héderváry Ferenc 1531. december 13-án kelt végrendeletével Werbőczy Istvánra hagyta a várat, melyet a törökök 1541-ben foglaltak el. A település lakossága a török uralom idején is megmaradt, 1571-1572-ben Tamásiban 11 ház állt, lakosai mind magyarok voltak. 1622-ben a település a várral együtt már az Esterházy javak közt szerepelt. A török megszállás alól 1686-ban Bádeni Lajos seregei szabadították fel, ostrom nélkül.
Az 1696. évi kamarai összeírás szerint 35 család lakta, főleg rácok. Első újratelepítése 1698-ban történt, amikor Csobánc vidékéről magyar telepesek érkeztek, azonban a Rákóczi-szabadságharc idején a labancok oldalán harcoló rácok kétszer is elpusztították a községet. Az újabb újratelepítés során, 1710-től Veszprém, Zala és Győr vármegyék területéről érkeztek a telepesek Tamásiba, melyet 1720-ban már mezővárosként említenek.
Egy 1722-ben felvett hagyatéki leltár szerint a vár pusztuló állapotú, használaton kívül áll. 1776-1777. évben falait teljesen elbontották, részben az Esterházyak használták fel a Várhegy alatti új birtokközpontjuk, a Miklósvárnak nevezett kastély és az uradalmi nagyvendéglő építéséhez.
Fényes Elek: Magyarország geographiai szótárá-ban (Pest, 1851) a következőket írja a helységről: „Tamási, magyar m.v. Tolna vmegyében a Koppány bal partján, 2838 kath., 25 ref., 24 zsidó lak., és 164 3/4 egész urb. telekkel. Nevezetességei közé tartozik e városnak a dombra épült kath. szentegyház, vármegyeház, az igen jól elrendelt nemzeti oskola. Ugyanis Németh Pál, Tamásinak 31 esztendeig volt elfelejthetlen plébánusa, az oskolamester fizetésének nagyobbitására 2000 frt, szegény gyermekek ruházatjára és könyvekre 100 forintot hagya végrendeletében.
Határa magának a városnak kicsiny; de a hozzákapcsolt Odorjány, Henye, Fornád és Kosba nevü pusztákkal igen is tágas, s a természetnek sok javaival gazdagon megáldva.
A Koppány vize bal oldalán csak szántóföldje; rétje van; hanem átellenben a jobb parton elnyúló hegylánczon roppant szőlőhegyet bir, melly a lakosok számához képest olly tágas, hogy körülbelől olcsóbb szőlőt már alig lehet venni mint itt. Egyébiránt fejér bora nem tartós, a vörös jobb. Erdeje hasonlókép e hegy ormát és oldalait takarja, s ebből a lakosok ingyen kapnak tüzifát.
A Koppány vize bal oldalán csak szántóföldje; rétje van; hanem átellenben a jobb parton elnyúló hegylánczon roppant szőlőhegyet bir, melly a lakosok számához képest olly tágas, hogy körülbelől olcsóbb szőlőt már alig lehet venni mint itt. Egyébiránt fejér bora nem tartós, a vörös jobb. Erdeje hasonlókép e hegy ormát és oldalait takarja, s ebből a lakosok ingyen kapnak tüzifát.
A most emlitett hegynek Tamási felé kinyuló ormán feküdt hajdan régi vára, melly 1777-ben puskaporral hányattatván széjjel, már most maradványit is alig láthatni. A Héderváry nemzetség egy ága magát e várról nevezte el, s a sokáig virágzó Tamásy családnak ős atyja leve. E nemzetség kihaltával minő viszontagságok érték e várat; azt sűrü homály fedi, mert h. Eszterházy Pál ennek, a Törökök kiüzetése után lépett birtokába I. Leopold kegyelméből.
E régi vár tövébe van épitve a h. Eszterházy diszes, négyszegletü vadászkastélya, 30 csinosan kifestett szobával, s ebben szoktak összegyülni a herczegi magas vendégek, az itt tartatni szokott hires vadászatokra. Ugyan is van itt két herczegi vadaskert: az egyik 600, a másik 240 holdnyi kiterjedéssel, ezenkivül a disznós kert 50 holddal, hol csupán vaddisznók tartatnak és szüntelen kukoriczáztatnak. A nagyobbik vadaskert olly magas kőfallal véteték körül, hogy a szarvasok ki ne ugrálhassanak. Ezen kertek egész környéke tilos és 8 helység határaira terjed ki, s ugyan annyi osztályra szakittatik. E roppant térség legalább tesz 25 ezer holdat, s hegyes ligetes, ezer változatokkal gyönyörködtető erdőkből áll, mellyben a nagy vadak széthintve százanként legelésznek, annyira, hogy az utas őket messziről szarvasmarha csordának gondolná. Mennyi számmal legyenek e vadak, az titok.”
E régi vár tövébe van épitve a h. Eszterházy diszes, négyszegletü vadászkastélya, 30 csinosan kifestett szobával, s ebben szoktak összegyülni a herczegi magas vendégek, az itt tartatni szokott hires vadászatokra. Ugyan is van itt két herczegi vadaskert: az egyik 600, a másik 240 holdnyi kiterjedéssel, ezenkivül a disznós kert 50 holddal, hol csupán vaddisznók tartatnak és szüntelen kukoriczáztatnak. A nagyobbik vadaskert olly magas kőfallal véteték körül, hogy a szarvasok ki ne ugrálhassanak. Ezen kertek egész környéke tilos és 8 helység határaira terjed ki, s ugyan annyi osztályra szakittatik. E roppant térség legalább tesz 25 ezer holdat, s hegyes ligetes, ezer változatokkal gyönyörködtető erdőkből áll, mellyben a nagy vadak széthintve százanként legelésznek, annyira, hogy az utas őket messziről szarvasmarha csordának gondolná. Mennyi számmal legyenek e vadak, az titok.”
Pesthy Frigyes helységnévtárának (1863-1864) adatai szerint: „TAMÁSI: Tolnamegye - Dunántúli kerület - Dombóvári járás, Hivatali Székhely Tamási, - helynév Tamási mezőváros. A' községnek csupán ezen egy neve esmeretes mint a' vidékben mint pedig Ország szerte. A' községnek hogy valamikor más elnevezése lett volna az sem irományokból, sem pedig hagyományokból ki nem tűnik.
A' község az irományok szerint 1719ik évben emlitetik leg korábban, hanem ugyan, a város irattárában feltalált egy 1728ik évben szerkeztett folyamodványból kitűnik az, hogy Tamási már ez előtt több üdökkel fennálhatott, melyet azomban a' törökök elfoglalván ráczokkal együtt meg telepedtek, kik közt azomban a' meg maradt magyarok is laktak, később azomban a' mint a' törökök ki űzettek a' letelepedet ráczokat a' még Tamásiban élő magyarok, mint a' folyamadványban, melyet ők Ngos Gróf Eszterházy Pál úrhoz, mint már akkori földes urokhoz be nyújtottak, ez ál „életünk nagy veszedelmével és fegyverrel kölletett el űznünk és magunk erejével az hatalmaskodó ráczok keze alól ezen földet felszabaditanunk, mint akkori Győrről Pápáról, Keszthelyről. Tüskevárról ugy más szabados városi helyekről szakadott fegyverivel élők nemessek és mesteremberek szálottuk meg.”
A település jelentősége, központi szerepe az 1890-es években csökkent, amikor az addig Tamási székhelyű dombóvári járást kettéosztották.
Az 1910-es népszámlálás szerint 5528 lakosa volt, közülük 5486 magyar. Az 1913-as helységnévtár szerint Tolna vármegye tamási járásában feküdt, az innen sorozott katonák főleg a 44. közös és a 17. honvéd gyalogezred soraiban szolgáltak.
A Tanácsköztársaság idején a „tamási ellenforradalom” révén írta be magát a történelembe, melyet 1919. május 31-én elfojtottak a dombóvári és szekszárdi vörösőrök (az erről szóló tanulmányt érdemes elolvasni fenti linkre kattintva). Az áldozatok nevei szintén szerepelnek az emlékművön.
Az első világháborús hősi emlékmű avatásáról szóló alábbi cikk a Tamási Táj című helyi újság 2009. augusztusi számában jelent meg, a helytörténettel foglalkozó Haza a múltban című rovat 56. részeként.
Az első világháborús hősi emlékmű felállításaAz első világháborúban elesett katonák emlékének megörökítése már a háború során felmerült. Egy 1917-es törvény minden községet kötelezett, hogy méltó emléket állítson elesett hőseinek. Ennek nyomán 1938 végéig 1086 világháborús emlékművet (szobrot, emléktáblát, hősök kertjét, stb.) emeltek Magyarországon. 1924-ben nemzeti ünnepként bevezették a Hősök emlékünnepét, időpontjául május utolsó vasárnapját jelölve meg és megalakult a Hősi Emlékműtervek Bírálóbizottsága is, amely a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban működött. Bár az idei Hősök Napja már elmúlt, a tamási első világháborús hősi emlékmű felállításának körülményeiről írni mégis időszerű, hiszen éppen 85 évvel ezelőtt, 1924. augusztus 20-án avatták fel.A község képviselő-testületi jegyzőkönyveiből nyomon követhetjük az emlékmű felállításának történetét. A testület először 1922. július 2-án foglalkozott az elesett hősök emlékének megörökítésével annak kapcsán, hogy a hadügyminisztérium két katonát (egy bizonyos Schrantz ezredest és Radenich főhadnagyot) küldött a tamási járásba, hogy megértessék az elöljáróságokkal: „milyen óriási nemzeti érdekek fűződnek az elesett hősök emlékének megörökítéséhez”. A minisztérium célja az volt, hogy minden községben lehetőleg még az év folyamán felállítsák az emlékművet, ezért kérték a testülettől az ehhez szükséges összeg előteremtését. Ezt elfogadva a képviselőtestület egy 23 tagú szoborbizottságot választott, amelynek elnöke Sörös József főszolgabíró, tiszteletbeli elnöke Reich Oszkár, alelnökei dr. Frühwirth Jenő és dr. Freyler Károly, titkára Kindl Vilmos, pénztárnoka pedig ifj. Kaszás János volt. Elhatározták, hogy a bizottság útján nagyarányú gyűjtést kezdenek, a hiányzó összeget pedig pótadóból fedezik.A jegyzőkönyv nem említi, de tudjuk, hogy a tamási hősi emlékmű Tóth Gyula (1893–1970) szobrász, a Fővárosi Iparrajziskola tanárának munkája, akit elsősorban éremművészként tartanak számon. A tamásin kívül még egy világháborús emlékmű fűződik a nevéhez: a Bács-Kiskun megyei Dunaszentbenedek községé.1923. szeptember 29-én már azt írják a községi jegyzőkönyvben, hogy az emlékszobor rövidesen elkészül, a szobor felállításával kapcsolatos teendők ellátására ezért bizottságot kell létrehozni. Az elöljáróság javasolta, hogy a járási főszolgabíró elnöklete alatt ennek legyen tagja Mozolányi István, dr. Frühwirth Jenő, dr. Freyler Károly, Kindl Vilmos, Gyenis István, Papp István, Kaszás József, Sándor János, Gyeney J., valamint a főjegyző és a bíró.1924. június 15-én a szoborbizottság előadta, hogy a szobor leleplezése alkalmából nagy ünnepséget szeretnének rendezni, Horthy Miklós kormányzó és a katonaság részvételével. A várható tetemes költségek miatt többen javasolták, hogy minél egyszerűbb ünnepélyt rendezzenek.A 193 nevet tartalmazó emlékművet végül 1924. augusztus 20-án avatták fel (téves tehát a több helyen is olvasható 1925-ös évszám!). Az avatási ünnepség részletes programját előzetesen közölte a Tolnamegyei Ujság 1924. augusztus 16-i száma (az avatás után ugyanakkor furcsa módon nem tudósított az eseményről). Innen tudjuk, hogy az ünnepély 10 órakor ünnepi misével kezdődött. A főtéren a Himnusz eléneklése után Mozolányi István prépost-plébános tartott „megnyitó beszédet”, majd a férfikar a Hiszekegyet adta elő. Ezután a háborút végigszolgáló Tarján Jenő beszéde következett, majd a férfikar a Honfi imája című művet énekelte, végül a község nevében Gyeney György bíró vette át a szobrot. Az ünnepség a Szózat eléneklésével zárult. Az avatás után a jelentkezők 35.000 korona ellenében „társas ebéden” vehettek részt a Kaszinó helyiségeiben.
K. Németh András
Az emlékmű avatása 1924. augusztus 20-án
„Nem vész el soha Nagy Magyarország, hogyha ügyének egy kis községből ennyi halottja akad!”Babodi György
Bakó István
Bakó István II.
Bandi László
Barkóczi János
Barkóczi József
Bartus József K.
Bartus Pál
Beberika Ferencz
Beke Ferencz
Beke István
Benyes János
Beréndi János
Bernáth Sándor
Berta Ferencz
Berta János
Berta János orvos növ.
Berta Pál
Bodor János
Brücher János
Brücher Márton
Czétány György
Czétány József
Csibráki János
Csik József
Csikós István
Csiszár János
Csizmadia József
Damsa István
Dékány József
Dezső Mihály
Dömös József
Egri Ignácz
Egyed János
Fábián István
Farkas Taubner Vilmos
Fekete János
Fenyő István
Fenyő József
Fiola Ignácz
Fiola József
Fiola Pál zls.
Dr. Freytag Artur
Fülöp Ferencz
Fülöp József
Gábriel János
Gáspár József
Gosztola István
Gőgös István
Gyarmati Gyula
Gyeney István
Dr. Gyeney Pál
ifj. Gyeney Pál
Györe József
Győri György
Sz. Győri István
Győri Péter
Hajdics János
Horváth István
Cs. Horváth István
Horváth József
Horváth Károly
Horváth Sándor
Hörich Imre
Hunka Pál
Iván Pál
id. Jakupek György
ifj. Jakupek György
Jeruzsálem Arnold
Juhász István
Juhász Sándor
Kajtár János
Kajtár József
Kántor Ferencz
Kántor György
Kántor István
Kántor János
Kaszás Sándor hdgy.
Katona István
Kecskés Ferdinánd
Kecskés József
Kelemen István
Kersák András
Kersák István
Kert József
B. Kintli József
Király István
Kiss Frigyes
Klimász István
Kohn Ferencz
Kolláth József
Komáromi István
Korsós György
Kovács Antal
Kovács Ferencz
Kovács G. János
Kovács György
Kovács János
Kovács József
Kovács József
Kovács József ev.
Kránicz György
Kránicz István
Kudari Mihály
Kudari Pál
Kupi György
Kupi István
Kupi István
Kurdi István
Kurucz István
Lénárt Pál
Lévai József
Lipsi István
Maczkó József
Madarász József
Maráth Mihály
Marton Mihály
Meixner János
Miklós János
Miszlai István
Miszlai Péter
Mohai Ferencz
Molnár András
Molnár Antal
Molnár István
Molnár János
Molnár József
B. Molnár József
Nagy János
Nagy Sándor
Nagypál György
Naszvadi Mihály
Nedevics Gyula
Németh János
Neumayer Sándor
Nyírő György
Dr. Nyírő Sándor
Őri Nándor
Pál János
Papp Ferencz
Pekoli Ferencz
Pelentai János
Perczel József
Pesthy László
Pintér János
Pruck János
Rafkai Ferencz
Rákóczi István
Rákóczi József
Rákóczi Mihály
Redl Ferencz
Samu József
Schiszler János
Schlagl József
Schneider György
Schwarz Ödön
Simon János
Singer Gyula
Soós András
Soós Ferencz
Soós János
Sós József
Steiermann Ferencz
G. Szabó Antal
Szabó G. József
Szabó István
Szabó István tanító
Szabó János
G. Szabó József
H. Szabó Sándor
Szakács János
Szakács József
Szalai István
Szalai János
Dr. Szarvas Miksa
Szedeli Pál
Székely Ernő
Szentpáli Márton
Takács Ferencz
Tánczos Vilmos
Topa György
Torma Ferencz
Tóth Ferencz
Tóth Gábor
Tóth Sándor
Turbók János
Vadász József jegyző
Vámi János
Varga János
Vas József
Vég György
Vincze Sándor
Weisz Simon
Tamási nagyobb térképen való megjelenítése
Kommentek