Nem felejtjük!

 

A 210 lakosú (2001) község a Kapos-völgyében, a Tolnai-Hegyhát lábánál fekszik, neve a Keszi törzsnévből eredeztethető. Egy 1397-ben kelt oklevélben említik először, mint „Kezew alio nomine Hydegkuth” (Keszö más néven Hidegkút), ekkor Simontornya várához tartozott. A simontornyai szandzsák 1572. évi fejadó összeírásában Hidegkút még 7 családfővel szerepelt, ezt követően elnéptelenedett, az 1696. évi megyei adójegyzékben már nem említették. A simontornyai uradalom 1689. évi összeírásában birtokosaként a főként Fejér vármegyében birtokos Salomváry Jánost nevezték meg.

 

A török kivonulása után a simontornyai uradalmat - valószínűleg Hidegkúttal együtt - a Styrum-Lymburg család szerezte meg. A település később zálog gyanánt a Zsitkovszky család kezére került. Nevükhöz fűződik az újratelepítés megindítása: 1720 őszén hesseni evangélikus telepesek érkeztek a községbe. A Zsitkovszky-család az 1726. május 20-án kelt szerződés szerint 1000 forintért Claudius Florimundus Mercy grófnak, császári tábornoknak, a Temesi Bánság kormányzójának adta el birtokát, akitől 1773-ban az Apponyi-család tulajdonába került.

 

 

 

Pesthy Frigyes helységnévtárában (1863-1864) az alábbiakat írja a településről és történetéről: „Hidegkút. Ezen község Tolna Megye Simontornyai járásban fekszik (…) E községnek határa éjszakról Görbö-Belecskával, keletről a Miszlával és Udvarival, délről Gyönk és Szározddal, nyugotról a Majsa pusztával határos. Egész területe fekete és sárga agyagu, kivévén éjszaki része homokos, külömben keleti része nagyon hegyesvölgyes, de a nyugati része, mely a Kapós mentén van, róna és ahol még a víz szabályzása előtt posványos volt és sok széna, nád termett most pedig jobbára szántóföldnek használtatik.

 

Mi a község nevét illeti, bizonyos hogy más neve még nem volt, a melly isaz egész környékben és országban csak e nevéről ismert, de sajátságos jelenség, hogy ezen falu magyar névvel bir, holott a lakossága német ajkú, jobbára Németország különféle tartományaiból vándorolt bé. Ezek bevándorlása előtt kétség kívül egy rácz - kinek neve ismeretlen - birta, később vagyis még ezen birtokostól az urasági jog egy bizonyos Mersyre szállt, mely családtól utoljára a nemes gróf Apponyi család nyerte el, a mely uraságnak még most is vannak a határban birtokai. A Dunántúli Evang Superintendentiának 1844ben kiadott egyházi állományából kitetszik, hogy a község 1720ban említtetik legkorábban.

 

A falu közepén, déli oldalán van egy forrás, melyből szünet nélkül csurrog a kristály tiszta, jóizü, egészséges vize, és minden esetre erről a kútról, mely most is a faluban a legnagyobb nevezetesség, nyerte a helység a még a falu megalapítása előtt az erre járóktól a nevét, és pedig magyaroktol neveztetett el, Hidegkutnak. Évek előtte, ezen forrás nem becsültetett annyira mint most, mivel a nép belátja annak megbecsülhetetlen forrását, mely a legnagyobb szárazság daczára, egyaránt folytatja az egész község számára a mindenekfelett szükséges vizet. A határban még ezenkívül vannak más források is, a melyekre azomban, elég sajnos, eddig még kevés figyelem fordíttatott. (…)

A már elősoroltakon kivül bir még némi jelentőséggel az ugy nevezett Kapell-berg; ez egy magas domb, a melyen hajdanában egy kápolna állott, melyből kitetszik a község hajdani lakossága nem volt á. h. Evangélikus. Maradványaiból még az alapkövek találtatnak; külömben a domb most szántófölddé tétetett. (…)

 

Az itt elősoroltakat épenséggel csak köztudomásból vettük, mert nyomatott emlék nem fedeztethetett fel.

Mély tisztelettel közlik Hidegkuton April 15én 1864. Jegyzetté: Hoffmann Péter segédtanító, Schmomund Fülöpp biro”

 

A település 1872-ban nagyközségi rangot viselt, 668 német lakosa volt. 1913-ban Tolna vármegye simontornyai járásához tartozott 850 német lakossal. Az első világháború hőseinek neveit tartalmazó, 1923-ban készült emléktáblák az 1794-1795-ben épült evangélikus templom főbejárata mellett kétoldalt találhatóak, az alábbi nevekkel: