Alsózsolca városának területe az őskor óta lakott. Első magyar oklevélbéli említése 1281-ben történik, ez beszámol egy fahídról, amely Miskolc felé átkelőhely volt a Sajón. Az 1848-'49-es szabadságharcban, 1949. július 26-án a magyar hadsereg az akkori község közelében ütközött meg az oroszokkal, amely ütközetben Jókai Mór elbeszélése alapján "Gózon Lajos pesti ügyvéd, aki mint őrnagy harcolt a szabadságharcért 1849. július 26-án a Sajó vizén egy század önként jelentkező honvéddel átgázolt a Sajó jobb oldalára, s ott meglepte az erősen tüzelő orosz üteget, mely megriadva visszavonult."

Érdekességként jegyzem meg, hogy 1867-be nem itt, hanem a szomszédos -- már akkor városi rangú -- településen, Felsőzsolcán állítottak obeliszket a szabadságharc e csatájára emlékezve. A két város távolsága szerintem nem lehet több néhány száz méternél. (Nálam tájékozottabb -- ráadásul úgy tűnik, hogy helyi -- forrásom állítása szerint a csata  súlya Felsőzsolca község határában zajlott (a községet az orosz ágyútűz fel is perzselte ), s hősi halottait is ott temették el. Utóbb ez határozhatta meg az emlékhely létesítésének jogát. (Forrás: vagabundi kommentje.)

I. világháborús emlékműve hősi halált halt 62 lakosa nevét őrzi az utókornak. Őket általában a 10. sz. miskolci honvéd gyalogezredbe, vagy a  kassai székhelyű 34. sz. császári-királyi gyalogezredbe osztották be (szintén vagabundi szíves közlése nyomán). Egy útkanyarban áll, szemben a helyi görög katolikus református templommal. Kétalakos , gyalogoskatonákat ábrázoló szoborkompozíciója hősi jelenetet örökít meg: egy sebesült, talán haldokló katona hátát a zászlót tartó bajtársa combjának vetve fejét a trikolórra hajtja. Talán a megdicsőülés allegóriája lehet. (Szabadjon megjegyeznem, hogy jó lenne, ha megnyírnák kissé a valószínűleg megemlékezés céljából oda ültetett fenyőfa koronáját, mert ma már sajnos zavarja kissé az emlékmű szépségének élvezetét.) A szobrász, aki Borsodi Bindasz D. néven szignálta művét realista, kidolgozott alakokat alkotott. A szobor talapzatán az 1914-es és '18-as évszámok között az állami címer és az állíttatóról informáló szöveg alatt a következő ajánlás olvasható:

A hazért mindent, a hazát semmiért.

Ezért haltak ők meg, panaszunk hát nincsen.

Áldassék az Isten!

A talapzat két oldalán a hősök nevei találhatók. (Az ottani sorrendben közlöm őket.)

Antal Márton, Antal Mihály, Berecz István, Béres János, Bódi Lajos, Csipkés József, Csóka Károly, Dallos István, Dallos István, Duzs László, Erdei József, Fodor János, Forgács Andor, Galamb Bertalan, Gál Balázs, Szakács Pál, Geller Károly, Gelman Móric, Gottfried József, Hankó Gyula, Hankó József, Huszár József, Izsvák Márton, Jelenoczki István, Kardinal Pál, Karsza István, Karsza Mihály, Katona József, Korcsmáros Károly, Kosarkó János, Kozma Ferencz, Kövér Nándor, Lukács László, Luterán János, Máté Ferencz, Nagy GYörgy, Orbán István, Orbán Sándor, Orosz Lajos, Orosz Sándor, Ördög András, Rontó József, Róth Andor, Spisák János, Szabó Lajos, Szabó Sándor, Szabó Sándor, Szakács Károly, Szilágyi Lajos, Szunyog János, Szűcs János, Takács János, Tamás József, Tamás József, Tóth József, Tóth József, Urbán János, Vásári Lajos, Zsíros József, Heánrévi Károly, Kozma István