Várong község Tolna megye harmadik legkisebb népességű települése (2005-ös adat szerint 171 lakossal), a dombóvári kistérség észak-nyugati szegélyén, Tolna és Somogy megye határán. A terület a külső-somogyi dombvidék része, amely épp e környéken éri el egyik legmagasabb pontját.

A község neve Szent István korában fordul elő először írott formában. Ebben az időben a falu a királyi testőrség lakhelye volt, erre utal neve is, mely a Voering skandináv szót rejti magában, amely későbbi orosz változatban varég formában jelenik meg, jelentése zsoldoskatona, testőr. Később Warangh és Warand néven fordul elő (1250, 1329, 1412, 1424, 1436) a település, mely a fehérvári őrkanonok birtokához tartozott. Említi az 1138-ban keletkezett dömösi adománylevél is, amelyben II. Béla király Várongról harangozókat adományoz a dömösi apátságnak.

Az 1563-1631 közti időszakból fennmaradt török adóösszeírások adataiból kiderül, hogy a falu folyamatosan lakott maradt, s lakóinak száma a környező településekhez képest sem volt alacsony, a feljegyzésekben rendszeresen 15-18 ház szerepel. Egy 1643. évben kelt missziós jelentés - melyet a megszállt területeken tevékenykedő papok készítettek - Várongot plébániaközpontként említi, melyhez Marosd és Szil települések tartoztak. Ideiglenes elnéptelenedése a kuruc harcok idején történt.

1734. május 31. sorsdöntő nap volt Várong életében, ugyanis ezen a napon adta ki Keresztesi János göllei plébános – akire az őrkanonok a tulajdonosi jogok gyakorlását bízta - azt a „Szálló-levelet”, amellyel újraindult az élet Várongon. Az elvadult határ megtisztítását és a mezőgazdasági termelés újraindításának nehéz munkáját a várongiak 1734 és 1767 között végezték el. A falu lakói viszonylag kedvező helyzetben éltek, ezt mutatja egy 1744-ből származó jelentés is, mely szerint „helyzetük inkább a bérlőkére, mint a jobbágyokéra hasonló”. A lakosság katolikus vallású volt, barokk stílusú templomukat 1752-1759 közt építették fel.

 

Vályi András: Magyar országnak leírása (Buda, 1796) szerint „VARONG. Magyar falu Tolna Várm. földes Ura Hg. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Nakhoz nem meszsze, és annak filiája; határja jó.”

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára (Pest, 1851) szerint „Várong, magyar falu, Tolna vmegyében, Somogy vmegye szélén, ut. p. Kaposvár: 400 kath. lak., fióktemplommal. Van erdeje, szőlőhegye, és termékeny földe. F. u. a kegyes szerzet.”

A község szülötte dr. Takács Lajos (1921-1985) etnográfus, történész. Emlékét a születésének 75. évfordulójára szülőházának homlokzatán elhelyezett márvány emléktábla örökíti meg.

A háború előtt a településen - mely 1913-ban Tolna vármegye dombóvári járásához tartozott - az 1910-es népszámlálás adatai szerint 441 magyar lakos élt.

A dombóvári járásból sorozottak a 44. közös gyalogezredben és a 17. (székesfehérvári) honvéd gyalogezredben szolgáltak. A hősök emléktábláját a katolikus templom falán, a bejárat mellett találjuk, rajta az alábbi 19 név olvasható:

Hősi halált haltak a Hazáért

 

 

Andok István (44. gy.e.)

Balog István

Csiszár János (32. h.t.)

Gadácsi István (44. gy.e.)

Gadácsi János (44. gy.e.)

Gál István (17. gy.e.)

Heider Ferenc (17. gy.e.)

Kovács Mihály (44. gy.e.)

Latyák Antal (44. gy.e.)

Novák Mihály (44. gy.e.)

Orbán Gyula (44. gy.e.)

Pető József (44. gy.e.)

Sipos Mihály (44. gy.e.)

Sipos Imre (44. gy.e.)

Szabó István (17. gy.e.)

Szabó László (17. gy.e.)

Takács Ferenc (44. gy.e.)

Takács Pál (44. gy.e.)

Törő Gyula (44. gy.e.)

 

 

Az nem lehet hogy annyi sziv hiába onta vért!

Várong nagyobb térképen való megjelenítése