A XII. kerületi Városmajorban áll Kisfaludy Strobl Zsigmond alkotása, amely a magyar tábori vadászoknak állít emléket. Az emlékmű két tábori vadászt mintáz meg: az öreg, I. világháborús veterán lelép a talapzatról, hogy átengedje a helyet fiatalabb társának, aki felnéz rá. A háttérben mészkő domborművön harcoló tábori vadászokat láthatunk. A szobor már 1940-ben elkészült (a vésés látható az idősebb katona puskatusán), mégis csak 1941. május 11-én állították föl.

Az emlékmű érdekessége, hogy nem eredeti formájában láthatjuk ma. Az idősebb katona ugyanis a vadászokra jellemző tollas kalapot viselt, ami hasonlít a csendőrökéhez. 1949-ben azonban a Világosság hasábjain Polgár Dénes nagyon „éleslátóan” vette észre ezt a hasonlóságot, és egyből tiltakozni kezdett a csendőrszobor (!) ellen. Ezért a szobor fejét le kellett cserélni, ez látható napjainkban. Így legalább megmaradt az emlékmű… Az eredeti állapotot is láthatjátok a képek között. A talapzaton a következő felirat szerepelt: "A múlt ád erőt a jövőnek!". Ezt a "fejcserés támadáskor" kivésték, de az eredeti képen a felső sarokban látható.

Az emlékmű talapzatán a következő felirat látható:

1914-1918
A Magyar Tábori Vadászzászlóaljak
Hőseinek emlékezetére

Városmajor, tábori vadászok emlékműve nagyobb térképen való megjelenítése

Pár szót a fenti alakulatokról, és egyáltalán a vadászokról:

Vadász - csapatok:

(ném. Jägertruppe; franc.: chasseurs), a gyalogságnak különös alakzata, melynek keletkezése oly időből ered, mikor a kézi lövőfegyverek még nem birtak azon találási biztossággal mint manapság és mikor a gyalogságnak tömege sem a terep felhasználásában, sem a lövőfegyver használatában nem volt annyira kiképezve, mint ezt manapság minden harcképes gyalogságtól általában követelik. A vadászokat ez okból mindig könnyü gyalogságnak tekintették, melynek, ellentétben a nehéz gyalogsággal, a csatározás (szétszórt harcmód) volt a fő feladata, mig az utóbbinak csak zárt tömegekben kellett fellépnie. Az osztrák-magyar hadseregben a vadászcsapat jelenleg 4 tiroli császári vadászezredből és 26 önálló tábori vadász-zászlóaljból áll. A király nevét viselő 4 tiroli vadászezred tagozódik: az ezredtörzsre, 16 tábori zászlóaljra, továbbá 4 pótzászlóaljra. A tábori zászlóaljak 4-4 tábori századból, a pótzászlóaljak 3-3 pótszázadból állanak. A tábori zászlóaljak 1-32-ig folyószámokkal jelöltetnek, melyek közül a 3., 14., 15., 18., 26. és 27. már nem áll fenn 1893 óta. Mozgósítás esetén a pótzászlóaljak 2 törzs-századot állítanak fel. Minden zászlóalj a zászlóaljtözsből, 4 tábori századból, továbbá 1 pótszázadból áll, mely utóbbi békében keretlétszámon van. A tiroli vadászezredek és pótzászlóaljkereteiknek parancsnokságai Innsbruckban, Bozenban, Brixenben és Trientben vannak elhelyezve. Haditáskalőszerül minden ismétlő puskával felszerelt harcos 100, az altisztek 40 tölténnyel láttatnak el. A forgópisztollyal felszerelt altisztek 30 db. forgópisztolytölténnyel láttatnak el.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kisfaludy Strobl Zsigmond (1884, Alsórajk - 1975, Budapest):

Szobrász, Kossuth-díjas (1950, 1953), kiváló művész (1952) Az Iparművészeti Iskolán négy éven át Mátrai Lajos és Lóránfi Antal tanítványa volt. Közben eljutott Stróbl Alajos műtermébe is, ahol a mester irányításával két akttanulmányt 1904, illetve 1905 nyarán. Majd Zala vármegye ösztöndíjával egy évig Bécsben tanult. Hazatérve a Mintarajziskolában Radnai Béla volt a mestere.
A budapesti Művészházban 1909-ben megrendezett kiállítása óta tartották számon. Finale (1911) című hármas aktjával 1912-ben elnyerte a Rudics-díjat, melynek összegét itáliai, franciaországi és belgiumi tanulmányutakra fordította. Művészete a nagy német szobrász és teoretikus, Adolf Hildebrand szigorú esztétikájának hatása alatt fejlődött, ám a példakép klasszikus fegyelmét némileg feloldva lágyabbá tette saját plasztikáját és hatott rá az akademizmus is. Az I. világháborúban mint katona készített portrékat. 1918 őszén hetek alatt mintázta meg az Őszirózsás katona figuráját. Ekkortájt készült Bourdelle művészetének hatását mutató Ijász című szobra is (1918); előbb a Margitszigeten, majd 1929-ben a Városligetben állították fel.
Pályája a két világháború közötti időszakban teljesedett ki. Minden munkájában kitűnően érvényesítette technikai tudását. Életnagyságúnál hatalmasabb szobroktól apró porcelán figurákig munkáit lendület, elegancia jellemezte. Megszámlálhatatlan kisbronz, plakett és monumentális alkotás (nagykanizsai hősi emlékmű, Szent Imre herceg, Budapest, 1930), valamint külföldi utazások (Angliába, az Amerika Egyesült Államokba) jelzik életének ezt a korszakát. Frappáns portréi (Iványi Grünwald Béla, 1924; Györgyi Dénes, 1923; G.B. Shaw, 1932; Pásztor János, 1934, Erzsébet angol trónörökös, 1937), különösen a Nagy-Britanniában készültek - ahol több mint félszáz portrét mintázott -, már egyértelműen a világhírt jelentették számára. Hamilton tábornokot ábrázoló szobra a skóciai Aberdeenben, Vénusz születése című műve a kaliforniai Santa Barbarában áll.
A II. világháború után bravúros gyorsasággal elkészült gellérthegyi Felszabadulási emlékműve (1947) (Megjegyzésem: a szabadságszobor eredetileg vitéz Horthy István kormányzóhelyettes emlékműve lett volna, csak a propellert kellett olajágra kicserélni). 1952-ben mintázta a Parlament előtti Kossuth-emlékmű főalakját, majd egy év múlva a Millenniumi emlékmű új Rákóczi és Kossuth figuráját. Már nyolcvanéves elmúlt, amikor elkészült a Végvári vitézek (1968) című Egerben felállított köztéri szobra, amely egy korábbi kisplasztikájának monumentális méretű variációja. Kiváló portréinak sorát újabb alkotásokkal bővítette (Kodály Zoltán, 1966; Szakasits Árpád, Pátzay Pál, 1967).
Több mint ötven alkotása áll hazai köztereken. A Magyar Nemzeti Galéria, a zalaegerszegi Göcsej Múzeum és külföldi gyűjtemények (British Museum, Ermitázs, Puskin Múzeum.) őrzik műveit. Jelentősebb gyűjteményes kiállításai: Művészház (1909), Ernst Múzeum (1917, 1921, 1922, 1925, 1927, 1932), Műcsarnok (1954), Göcsej Múzeum (1965, 1974). Külföldön 1935-ben Londonban; 1955-56-ban Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, Lvovban; 1958-ban Prágában; 1959-ben Pozsonyban volt kollektív tárlata. 1976-ban Kisfaludi Emlékmúzeum nyílt Zalaegerszegen. Mint a Művészeti Főiskola tanára, évtizedeken át nevelt ifjú művészeket.

 Forrás: http://www.hung-art.hu/frames.html?/magyar/k/kisfalu/index.html