Az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar jogelődjének, a Budapesti Tanítóképző Főiskolának rövid története:
1868-ban a magyar országgyűlés báró Eötvös József kultuszminiszter előterjesztésére népoktatási törvényt alkotott, melyben többek között elrendelte állami tanítóképzők felállítását. Így kezdte meg működését 1869-ben főiskolánk jogelődje, a Budai Állami Tanító-képezde, 3 éves képzési idővel, középfokú intézményként. Az iskolaalapítók nagy hangsúlyt helyeztek az európai népoktatás megismerésére, ezért több jeles és tudós tanárt küldtek egyéves tanulmányútra Svájcba és Németországba. Ilyen tanulmányút után kapott igazgatói kinevezést a Budai Képző történetének kiemelkedő alakja, Gyertyánffy István, aki a kultuszminiszter szándéka szerint a magyar fővárosban (Buda és Pest 1872-ben egyesült) központi minta-tanítóképzőt épített ki.
A budai állami tanítóképző hamarosan a pedagógusképző műhelyek élvonalába került, a legmagasabb körök figyelmét is felhívta magára. I. Ferenc József magyar király is látogatást tett az intézményben 1886 májusában. Az intézet oktatói elismert alakjai voltak a magyar pedagógiai közéletnek, és a XX. század első felében komoly befolyással bírtak a magyar oktatáspolitika alakulására. Már ekkor megszületett a felsőfokú (akadémiai) tanítóképzés terve, de ennek megvalósítására csak 1959-ben került sor. Az intézmény 1975-ben nyerte el a főiskolai rangot. 1968-tól kétéves, majd hároméves képzési idővel elindult az óvodapedagógus képzés. 1995-től a tanítóképzés négyéves képzési idővel és megnövekedett tanítói kompetenciával (a választott műveltségterületen 1-6. osztály tanítása) folytatódott. 1998 őszén új szak indult, a nappali művelődésszervező szak. A fejlesztések (új szakok, felsőfokú szakképzések, szakirányú továbbképzések) napjainkban is folynak.
A Kar jelenlegi központi épületében, a XII. kerületi Kiss János altábornagy utcában 1911 óta folyik a képzés. Az eredeti kupolás, homlokzati díszítésű épület és a hozzátartozó hatalmas kert a II. világháborúban jelentősen megrongálódott, helyreállítása azonban nem az eredeti tervek szerint történt. E régi központi épülethez 1982-ben építették hozzá a gyakorlóiskolát, majd 1990-re új épületszárnnyal bővült.
2000. január 1-től az egykori Budapesti Tanítóképző Főiskola az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar lett.
Forrás: www.tofk.elte.hu
Az emlékmű:
Az Budai Állami Tanítóképző I. világháborús emlékműve a Kiss János altábornagy utca 40.-es szám alatt található, ELTE Tanító- és Óvóképző Kar épületében, az első emeleten. Az emlékmű domborműves alakja egy zászlót és könyvet tartó fiatal férfi. A talapzaton 34 név olvasható. Az emlékművet Ruffa András készítette; 1934-ben lett felavatva.
Hőseink
1914-1918Botos Ödön, Bősze Elek, Brezina Károly, Busch Mátyás, Deák Győző, Eifert János, Foláth Ferenc, Hagymási Pál, Henter Pál, Holczhauer Gyula, Kamuty Lajos, Kelemen Miklós, Kóbor Pál, Kovács Lajos, Kulcsár Grácián, Lukács Béla, Lukács László, Masznyik Imre, Nagy Ferenc, Nagy Sándor, Pataky József, Pálfi Péter, Pörje István, Szautner Géza, Szántó Pál, Szubotinovics Endre, Tar Kálmán, Udvardy Aladár, Vastag Vince, Vida Imre, Vizi Lajos, Voloncs Ágoston, Zachár László, Zatykó Lajos.
ELTE Tanítóképző-és Óvóképző Kar I. világhborús emlékműve nagyobb térképen való megjelenítése
Kommentek