Földrajzi elhelyezkedés
A IV. kerület a Duna folyó bal partján, Budapest északi részén fekszik, a Pesti-síkság rész. Északon a főváros határa, keleten a XV., délen a XIV., délnyugaton a XIII. kerület nyugaton pedig a Duna folyó határolja.
Története
Bár a település szorosan vett története csupán a 19. században kezdődik, a régészeti leletek bizonyítása szerint ezen a területen már több mint kétezer éve élnek emberek. Az időszámításunk előtti első évezredben például szkíták és kelták településterülete volt. Az időszámítás kezdete körül a rómaiak hadiutat építettek ki a mai Váci út vonalán, mely fontos kereskedelmi útvonalként is szolgált, a Megyeri csárda helyén pedig katonai őrtornyot állítottak a limes (határ) védelmére.
A római hódítók után különféle sztyeppei nomád népek érkeztek ide, többek közt szarmata-jazig törzsek. Az 5. század folyamán a hunok jelentek meg, 568-ban pedig az avarok foglalták el a Kárpát-medence nagy részével együtt megyeri révátkelőhelyet. A honfoglaló magyarok jelentős települést hoztak létre: földmunkálatok során házmaradványok, kőfalak, tűzhelyek kerültek elő. A 9. századtól a rév két oldalán egységes magyar népesség élt, mely állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkozott. Az 1241-42. évi tatárjárás következtében az Árpád-kori falvak elpusztultak, majd IV. Béla idején megkezdődött újratelepítésük. A 15. századra több főúri nagybirtokos család osztozott a falun és a hozzá tartozó földeken. A török hódoltság alatt, a 17. század második felére a falu teljesen elnéptelenedett. A török fenyegetés véget érésével a területet elhúzódó határviták jellemezték.
Gróf Károlyi István, a Pesttől északra elterülő hatalmas fóti uradalom birtokosa 1830-ban a rákospalotai pusztájához tartozó István-hegyet bérbe adta szőlőtermesztés céljaira. Egy évvel később itt alakították meg vincellérek a mai Újpest magjának tekinthető Újmegyer hegyközséget. Gróf Károlyi Sándor volt Újpest egyik legjelentősebb mecénása. Károlyi a község minden lakosának felekezetre való tekintet nélkül teljes jogegyenlőséget, vallásszabadságot és kereskedelmi státuszt biztosított. A települést Lőwy Izsák nevezte el Új-Pestnek, aki 1835-ben két testvérével együtt bőrgyárat alapított itt. 1840-től önálló község lett. 1841-ben már hivatalosan is Újpest néven szerepelt. Az 1840-es évektől a pestiek kirándulóhelye. Gróf Széchenyi István kezdeményezésére hajóállomás épült.
Újpest alapítása után lakóinak száma ugrásszerűen nőni kezdett. Nem egészen tíz év alatt a lakosság megháromszorozódott, s 1848-ra 638 fő lett. Az 1867. évi kiegyezés után három évvel már majdnem 7000 ember lakott Újpesten. A település fejlődésére jótékonyan hatott Pest közelsége, és az, hogy a földbirtokos lehetőséget biztosított iparosok és kereskedők letelepedésére. Nagy számban érkeztek ide zsidó kereskedők.. Mivel a Károlyiak a mezőgazdasági termelést a szomszédos káposztásmegyeri birtokukra összpontosították, ezért Újpest egyre inkább ipari településsé válhatott. A pesti belvárosi területekről egyre jobban kiszoruló üzemek is itt találtak új helyet maguknak, ami tovább növelte a munkáslakosság számát.
A 19. század utolsó évtizedeiben Újpest rohamosan fejlődő nagyközség. 1866-ban megindult a lóvasút a pesti Széna tér (ma Kálvin) tér és Újpest között. Ez még inkább hozzájárult ahhoz, hogy a település a Pesten dolgozók lakótelepévé vált. 1881-től vasútállomása volt, amely Pest és Vác között biztosította a gyors közlekedést. A hajóállomás szintén nagy forgalmat bonyolított le.
1890-re a lakosság száma 23 000 fölé nőtt, s 1910-ben már meghaladta az 55 000-et is. Ezzel egy időben a község területe állandóan növekedett. Az 1910-es népszámlálás szerint az újpesti lakosság döntő többsége magyar nemzetiségűnek vallotta magát. A németek aránya Újpesten 5,7% volt. Az újpestiek 65,9%-a volt katolikus, 18,4%-a izraelita, 9,7%-a református és 4,5%-a evangélikus.
Az 1890-es évektől egyre jelentősebb ipari településsé vált, és annak ellenére, hogy többen már ekkor a fővároshoz való csatlakozás mellett voltak, 1907. augusztus 13-án rendezett tanácsú várossá alakult. 1950-ben Budapesthez csatolták, ekkor alakult határainak kis mértékű módosításával a főváros IV. kerületévé. A kerület túlnyomó részét a szűkebb értelemben vett történelmi Újpest foglalja el, a kisebb részt pedig Megyer, Istvántelek és az 1983-ban létrehozott Káposztásmegyer városrész. A IV. kerület teljes területe 18,8 km², lakóinak száma körülbelül 100 000 fő.
Forrás: a Wikipedia Újpest szócikke.
Az emlékmű
Újpesten Weigele Sándor, a városi katonai ügyosztály vezetőjének kezdeményezése nyomán kezdődött meg a gyűjtés a nagy háborúban elesettek emlékművére. A közadakozásból készült emlékművet 1923-ban állították fel. Az emlékmű a környék szanálásakor 1973-ban megsemmisült.
A napjainkban látható újpesti I. világháborús emlékmű a Tanoda téren található, a Kanizsai Dorottya Szakképző Iskola és Gimnázium mellett, a Tavasz utca és az István út kereszteződésénél. Az emlékmű két részből áll: az elesett hősök neve egy íves falon, egy-egy téglán lett megörökítve. Az előtérben egy haldokló katona fölé tartja a Szent Koronát viselő Mária a mártírok koszorúját. Az emlékmű alkotója Zala György (1858-1937), aki olyan emlékművek megalkotója, mint például a pár éve ismét felállított aradi vértanúk emlékművének (Arad) Hungária és díjnyertes Harckészség alakja, vagy a Hősök terén található Millenáris emlékmű négy királyszobra, Gábriel arkangyal szobra, és domborművei. Számos jeles ember síremlékének elkészítője is. Élete során több alkalommal nyert el aranyérmeket, Ferenc József pedig a Ferenc József rend lovagkeresztjével tüntette ki.
Zala György 1930-ban készült Első világháborús emlék című alkotásának sorsa hasonlít az aradi emlékműéhez. Eredetileg a Nemzeti Kaszinó épületében állt, amely 1944-45-ben elpusztult. Új helyén 1993-ban, a Városnapok keretében állíttatta fel a IV. kerületi önkormányzat; addig a Nemzeti Galéria őrizte a szobrot.
Forrás: www.ujpestlexikon.hu
Az emlékmű tégláin 222 hősi halott neve olvasható.
Andrássy Miklós, Dr. Antony István, Antal Lajos, Bálint Oszkár, Barbarik Mihály, Bauer Béla, Bocskay Balázs, Bednay Vilmos, Bej János, Benkó Károly, Benkovits Imre, Berger Ferenc, Berkovits Gyula, Blum István, Blatt Hermann, Brattenauer Károly, Braun Nándor, Buday Sándor, Buday László, Bukovts István, Buzás István, Czinege István, Czinker Ignác, Cserni András, Csillag Ferenc, Csizarik István, Csóka Dániel, Danyó István, Deicht Jenő, Dezső Lajos, Dolnik József, Dürr János, Dürr György, Edelheit Gyula, Einwag Lajos, Emmerling József, Erős János, Erdős József, Erdős Ferenc, Erdős Sándor, ifj. Farkas Béla, Fábián István, Fáth Ede, Fehérváry József, Fejes Károly, Ferschl Lajos, Fitzay István, Fitzay Ferenc, Fleischhauer Tóbiás, Fokt József, Dr. Frank Béla, Franczosi György, Frész Ferenc, Friedmann Lajos, Friedrich Lajos, Fuchs Károly, Furiakovics Lipót, Geduldig Károly, Gelle István, Gellérthegyi József, Dr. Gerő István, Gerhoffer Károly, Goda Géza, Grossman József, Dölle István, Greiner Richárd, Goldstein Miksa, Greiner Lipót, Günfeld Dezső, Guttenberg József, Güntner József, Hackl Ferenc, Hayek Adolf, Hajdók János, Háder János, Hercz Károly, Hevesi Béla, Hochberger Lajos, Hock György, Holczer Manó, Horváth Gusztáv, Horváth György, Horváth Lajos, Horváth Mihály, Hrabovszky Emil, Hriny József, Hunnel József, Hring István, Hring Pál, Jávorszky Ernő, Juhász Sándor, Kamicskó József, Kégl Ede, Keipert Antal, Kicherer Frigyes, Kiss Ernő, Kiss Sándor, Klein Miksa, Kobida Sándor, Koczanda Ferenc, Kolofi Rudolf, ifj. Komár Lajos, Komers Oszkár, Konecsny József, Korén Dezső, Kovács Mihály, Kovács Lajos, Krakóra József, Krausz Dezső, Kreiser Árpád, Kren Károly, Krén Ferenc, Krisztics Gyula, Kutrás Imre, Ladányi Dezső, László Lajos, Leichtner József, Lengyel István, Lévai Elemér, Lieber Gyula, Lőbl Zoltán, Lőwy Izidor, Lucki Sándor, Lukács István, Koschler Ernő, Machner Imre, Magyari István, Magyari Ferenc, Magyarosi János, Mányoki Mihály, Marmorstein Manó, Martinovics József, Martinovics János, Matusik Antal, Mellinger Mátyás, Messinger Zsigmond, Michäelis Ferenc, Miskolczy Gyula, Molnár Péter, Moravitz József, Nagy Béla, Nagy László, Nasser Elemér, Németh András, Neumann Alfréd, Nevelics Mihály, Nichter Lőrinc, Nikó István, Nyiri István, Novelinka József, Obermayer István, Okler Antal, Orbán András, Ortner Ferenc, Palásti Béla, Perl Jenő, Peskó József, Petrik György, Pollák József, Pollák Pál, Porzsolt Imre, Postankó Gábor, Prád József, Radó Miklós, Radotz László, Raszl László, Recsegl Kálmán, Reisz Dezső, Reiter Jenő, Ringeisen Ferenc, Róth Gyula, Róth Ödön, Rusznyák László, Rüll József, Schlattehauser Mihály, Sebestyén György, Sekanina Márton, Seffler Rudolf, Silberstein Jenő, Sipos Jenő, Sötét Ferenc, Statocsny Emil, Stern Jenő, Steiner Henrik, Strausz Sándor, Ströbl Károly, Sudik József, Schubert Gusztáv, Schwatzkopf Ferenc, Schweiger Vilmos, Szabó Árpád, Szabó István, Szabó József, Szabó Lajos, Szedlacsek Jáno, Szeidler Salamon, Szekeres István, Székely Mihály, Szentirmay Árpád, Szentirmay Attila, Szilágyi Lajos, Stluka Ferenc, Theobald József, Tóth Béla, Tóth Ede, Török Pál, Troszt András, Thurzó János, Tusz János, Tresz Ödön, Urbasek Alfréd, Vajda János, Vermes Ernő, Virág Gyula, Viszkok József, Vladutz József, Vlassits J. Valdemár, Vozák István, Weisz Izsó, Wiegner Antal, Wilhelm Márk, Zachár Imre, Zetz Géza, Zsuzsanszky Mihály.
Cím nélküli nagyobb térképen való megjelenítése
Kommentek