A 172 fő (2009) lakosú település Tolna megye középső részén, a Kapos és a Sió völgye közti dombvidéken fekszik, Hőgyésztől 6 km-re.

Első említése 1313-ból való, Kalizno formában. Az 1330-as pápai tizedjegyzékben a tolnai főesperesség részeként, templomos helyként szerepel. Az 1540-es évektől 1561-ig Kalaznyay András és István birtokolta, 1561-ben már a szigeti várnak adózott. A török hódoltság alatt fokozatosan elnéptelenedett, az 1563-as adóösszeírásban csak 25 házat említenek. 1596-ban Széplaki Botka János birtokába került. Fia, Ferenc halála után a Botka-javakat (köztük az 1696-os Tolna megyei összeírásban már lakatlan pusztaként említett Kalaznót) özvegye 1700-ban eladta gróf Johann Venzeslaus Sinzendorf császári kincstárnoknak. Tőle vásárolta meg 1722-ben Claudius Florimundus Mercy (1666-1732) tábornok, akit a török kiűzésében nyújtott segítségért III. Károly 1716-ban a Bánát kormányzójává és a Bánát betelepítése céljából megszervezett Temesvári Királyi Telepítőbizottság elnökévé nevezett ki.

Mercy hatalmas birtokainak benépesítése érdekében a bánáti telepesek közül a hazánkba érkező német protestánsokat tolnai magánbirtokaira irányította, ahol a kedvező telepítési feltételek (a község határának használati joga, kocsmahasználati jog, nincs robot és tized, szabad költözési jog) mellett vallás- és lelkiismereti szabadságot biztosított. A vallási békét egyfelekezetű falvak létrehozásával igyekezett megteremteni, így települt újjá Kalaznó is felső-hesseni eredetű evangélikus németekkel. A Mercy-birtokot 1773-ban az Apponyi család vásárolta meg. 

A település újjáéledését és fejlődését a népesség növekedése is mutatta. Egy 1730-as összeírás szerint 42 ház állt Kalaznón, az 1740-es éveket követően a telepesek belső migrációjának és a Németország felőli betelepülés újabb hullámainak köszönhetően az 1767-es úrbéri összeírás szerint már 113 család lakta. 1829-ben 111 házban 835 lakos lakott, 1851-ben Fényes Elek statisztikájában 878 fővel szerepelt, 1891-ben 1033 német lakosa volt. A századfordulótól kezdve a népesség fogyatkozásnak indult, a kivándorlás és az egykézés következtében 1880-1941 között a lakosok száma 18 %-kal csökkent.

Az 1910-es népszámlálás szerint 903 német és magyar lakosa volt, Tolna vármegye simontornyai járásához tartozott. A hősi emlékművet 1934. november 21-én avattak fel az evangélikus templom előtt, alkotója Schmidmann László. A talapzatot lévő táblák ma már mindkét világháború áldozatainak nevét tartalmazzák. Az I. világháborús névsor az alábbi:

A Hazáért

1914-1918

 

Abel Illés
Abel Kristóf
Bäcker Konrád
Berger György
Brandt György
Bruckner János
Császler Henrik
Dächert György
Dächert Illés
Dächert Henrik
Dächert Konrád
Diszberger Gáspár
Dittrich Kristóf
Gaicz Miklós
Göbel Henrik
Hock János
Höning Henrik
Keil Gáspár
Kratz Henrik
Krist János
Lerch Ádám
Lindheimer Henrik
Lindheimer Illés
Lux Konrád
Morath József
Müller János
Muth Jakab
Neuhäusler János
Pitz Henrik
Ruppert Henrik
Schlitt Illés
Schneider Konrád
Trapp Henrik
Wickert Henrik
Wiegánd János
Weitzel Henrik
Winecker János
Ziegenheim Miklós

Kalaznó nagyobb térképen való megjelenítése