Az idehaza magasnak számító hegyektől átölelt, festői völgyben fekvő 2300 lélekszámú falu Budapesttől 20 km-re, a Pilis hegy lábánál, a Duna-Ipoly Nemzeti Park határán fekszik. Innen rálátás nyílik a fővárosra, és a főváros lakóinak szeme is szívesen megpihen az erdő borította hegyeken.

A település a török kiűzését követően népesült be ismét  - jelentős részben szlovák nyelvű lakossággal. Az első világháborús emlékművön feltüntetett áldozatok családnevei is jól mutatják ezt, de magyar és sváb hangzású neveket is találunk itt.

Az emlékmű a falu központjában kapott egy terecske sarkában helyet - a mű igényesen kialakított keresztet formáz, talapzatának egyik oldalán az első, míg másikon a második világháborús hősökkel.

Itt olvasható a harminchárom név:

Bakai József, Bakai Márton, Bilik István, Haluza Ferencz, Hunya Mihály, Kollár József, Komenda Gergely, Kormos István, Kormos Mihály, Kment József, Br. Bolorosdy Raoul, Lampert István, Lampert József, Lampert Mátyás, Licsik Mihály, Likó Mátyás, Majnek Gergely, Mali Gergely, Novák József, Scsasznt Tamás, Skripek Ferencz, Skripek Mihály, Strbik István, Strbik Mihály, Szlávik János, Sztehlik Pál, Trkala József, Vogyeráczki János, Zbrás János, Zbrás József, Szivek Imre, Kovács Márton, Kovács Pál