Sajószöged Tiszaújvárostól északnyugatra elhelyezkedő község. Első oklevéli említése 1327-re datálható, ekkor egy birtokösszeíráskor említik Cegu (=szeg v. szög) néven. A szó jelentése ék, vagy sarok, általában folyókanyarulat környékén volt jellemző ez a településnévadás. Első birtokosai a XIV. században a Szegediek voltak.

A település kétszer is teljesen leégett (1599-ben és 1705-ben -- utóbb valószínűleg a labancok hathatós közreműködése által). A katolizált ortodox (azaz görög katolikus) vallást követő szlávokat telepítettek ide a pusztahelyet feltöltendő, ám a reformáció is gyorsan terjedet a községben; 1580-ban már templommal is büszkélkedhettek. Természetesen a római katolikus államvallást követő lakosai is voltak / vannak (nyilván az ellenreformáció prédikátorainak elvitathatatlan érdemeként). Plébániájukat 1737-ben szentelték fel Szent Mihály tiszteletére.

Az I. világháborús emlékmű a 35-ös fűútvonal mellett található, a település központjában, nem messze a római katolikus templomtól. Itt láttam meg én is, majdnem elsuhantam mellette, de azért hál' istennek mégsem! A homokkő emlékmű fő alakja egy szárnyait kitáró, lecsapni készülő turulmadár, az emlékobeliszk felső részén, a hősök neveinek helyet adó oldalon egy egyenes karddal (Szent István kardja?) átdöfött rohamsisak, a sisak körül babérkoszorú.

A Nagy Háborúban hősi halált halt sajószögediek nevei:

Baranczó Ferenc, Bodnár János, Fekete János, Fingár András, Gulyás Márton, Holló János, Kiser István, Kozer Antal, Kovács Sándor, Kovács János, Lapica István, Magyar András, Matisz István Mihalovics József, Molnár János, Molnár Mihály, Nyircsák János, Okváth József, Orosz József, Panykó András, Panykó Mihály, Prokk András, Stefán Antal, Stefán István, Sütő József, Szabó Lukács, Szalontai Lukács, Timár István, Vass Lajos, Vojtkó János, Weisz Salamon, Zilahi András, Kertész József