Innen olvastok ti

zászlók szerint

momentán

who's online

Címkék

3 nf ho (4) adatbázis (3) ajánló (3) állatorvosok hősi emlékműve (1) átirányítás (1) bajorország (1) baranya megye (2) békés megye (1) blog (1) borsod (1) borsod abaúj zemplén megye (8) bréking nyúz (8) budapest (42) budapesti turista egyesület (1) budapest (1) csongrád megye (8) délvidék (8) doberdo (4) drc (9) előadás (5) elpusztult emlékmű (2) elte (2) erdély (9) evangélikus (1) evezős egyletek (2) ezredtörténet (1) fejér megye (2) felhívás (1) felvidék (1) filmajánló (1) fotó (1) gimnázium (1) gyalogezred (2) gyóni géza (2) győr moson sopron megye (6) hadifogolytábor (2) hadifogság (1) hadtörténelmi délutánok (1) hadtörténet (10) hadtörténeti intézet és múzeum (1) hertymorty (2) heves megye (4) hősök napja (1) huszár (1) hv 10 gye (1) hv 14 gye (2) hv 17 gye (33) hv 18 gye (1) hv 2 he (1) hv 3 he (4) hv 5 gye (4) isonzó (3) isonzo völgye (3) jász nagykun szolnok megye (9) katonai orvoslás (1) katonai repülők (1) katonai szleng (1) katonai temető (11) késmárk (1) kiállítás (1) kitekintés (3) komárom esztergom megye (3) konferencia (3) könyv (3) könyvajánló (1) kuk 19 gye (1) kuk 26 gye (2) kuk 26 tábori vadászzászlóalj (1) kuk 34 gye (1) kuk 44 gye (18) kuk 46 gye (4) kuk 68 gye (1) kuk 69 gye (15) kuk 76 gye (1) kuk vadászcsapatok (2) lebontott emlékmű (1) levéltár (2) magyar (1) Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma (1) máv (1) MTDA (1) nagybörzsöny (1) napló (1) németország (1) nógrád megye (2) olasz (2) olaszország (2) olvashatatlan felirat (2) omm (4) orosz (3) orvosok hősi emlékműve (1) pályázat (1) pest megye (7) przemysl (3) rokonok (3) román (1) szabolcs szatmár bereg megye (4) szeged (1) szerb (4) szlovákia (2) szlovénia (1) szolgálati közlemény (3) tolna megye (32) ujkoztemeto (1) ukrán (1) uzsoki hágó (1) vas megye (2) vendégposzt (17) veszprém megye (4) videkfejlesztesi miniszterium (1) videó (1) visszaemlékezések (1) vízművek hősi emlékműve (1) zenta (1) zsidó temető (1) Címkefelhő

Nem felejtjük!

Az első Nagy Háború nem csak a csatatereken hagyott maradandó nyomot, hanem odahaza a falvakban és városokban is. A háború áldozatainak emlékére fájdalommal vegyes büszkeséggel állított emlékműveket a hálás utókor. Így történt ez a résztvevő országok mindegyikében - Magyarországon is. Ezekről az emlékművekről és magáról az emlékezésről szól ez a blog. *** emilke nekünk:*** nemfelejtjuk(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Kommentek

  • Paul Lorinczi: A nagyapám a nyugati csoport tagja. A háború alatt halt meg. A halottak neve? Vagy csak ki szolgál... (2021.09.15. 00:52) 5200 Törökszentmiklós
  • tiboru: @Fatma Özdemir: Szia! Milyen családnevek voltak a családfádon? Csak mert én mostanában kutatom ... (2020.12.29. 17:37) Végvár
  • lac+: 2019 júliusában voltunk a kápolnában kirándulócsoporttal, az idegenvezető nemzeti szalagot helyeze... (2019.07.22. 20:16) Visintini: Magyar Kápolna
  • Fatma Özdemir: Török orszagba lakok 23 szeneden Mersinde egy varoş. . Temeşvari vagyok.Az en csaladom Vegvaron l... (2018.02.08. 20:09) Végvár
  • Mahoberberis thunbergii: 2014-ben a település első világháborús hősi halottjairól egy könyv is megjelent, ami korlátozott s... (2018.01.11. 23:27) 2083 Solymár
  • Utolsó 20

Belgrád

2008.12.05. 08:30 | MTi | 12 komment

Címkék: szerb délvidék katonai temető

Kedves Olvasóink! Délvidéki tudósítónk ismét egy kitűnő poszttal örvendezet meg bennünket. Belgrád, déli szomszédunk Szerbia fővárosa a Duna és a Száva folyók összefolyásánál és jelentős kereskedelmi utak kereszteződésénél fekszik. Mivel jómagam is ismerős vagyok arrafelé, nagy izgalommal olvastam MTi barátunk írását. Zig Zag.

 

Belgrád, abádszalóki beütéssel

Város a hadak útján

A város kedvező földrajzi fekvése miatt évszázadokon keresztül volt hódítók célpontja: trákok, kelták, rómaiak uralták, majd 411-ben a hunok pusztították el. Az antik Singidunum területén a VII-VIII. században jelentek meg a szlávok. A város a IX. században bolgár fennhatóság alá került, tőlük kapta mai nevét: Belgrád/Beograd.

Őseink első ízben 1071-ben vették birtokukba Nándorfehérvárt, amely a X-XIV. század között csak időszakosan tartozott a magyar korona uralma alá. A város magyar elnevezése híven tükrözi az egykori bolgár uralmat, hiszen a régi magyar nyelvben a bolgárokat „nándor” néven tartották számon.
A magyar fennhatóság 1427 őszén állt vissza. Nándorfehérvár falai alatt 1440-ben jelentek meg II. Murád szultán seregei, de ekkor és az 1456-os dicsőséges védelem során is sikerült megvédeni a Magyar Királyság eme déli kapuját. Nem így 1521-ben, amikor is török kézre kerül, és abban is marad – kisebb-nagyobb megszakításokkal – egészen 1867-ig, amikor a török csapatok végleg elhagyták a belgrádi erődöt.

Belgrád a Nagy Háborúban (1914-1918)

A Nagy Háború 1914-es kitörése hadszíntérré változtatta Szerbia fővárosát és annak környékét: a hadüzenetet követő első napon – 1914. július 29-én – került sor az első tűzharcra. Ekkor a szerbek felrobbantották a Száván átívelő vasúti híd déli pillérét Belgrád és Zimony között. A kialakult összecsapásban osztrák-magyar részről a hídőrséget adó cs. és kir. 68. (szolnoki) gyalogezred bakái – melynek legénységét teljes egészében Jász-Nagykun-Szolnok megyében sorozták – estek át a tűzkeresztségen. Ezen összecsapás során vesztette életét az 1892-ben Abádszalókon született Kovács Pál gyalogos (Infanterist), az I. világháború bizonyítottan első hősi halottja, akit zimonyi ún. franzthali temetőben teljes katonai pompával helyeztek „örök” nyugalomra – további sorsáról alant.

Az abádszalóki I. világháborús hősi emlékmű 2007-ben.

 Kovács Pál arcvonásait idéző szoborarc.

A cs. és kir. 68. gyalogezred emléktáblája a temető kápolnájában – 1930-as évek. 

 

Az osztrák-magyar hadvezetés elsődleges hadicélként tűzte ki Szerbia legyőzését és a szerb főváros elfoglalását. Az 1914. augusztus 12-én meginduló első – sikertelen – Potiorek-offenzívát 1914. szeptember 7-én újabb offenzíva követte. Ennek eredményeként 1914. december 2-án az osztrák-magyar erők harc nélkül vették birtokba a kiürített Belgrádot – a megszorongatott szerbek az ország középső részére vonultak vissza. Az osztrák-magyar 5. hadsereg parancsnoka – Frank Liborius gyalogsági tábornok – táviratban jelentette az uralkodónak a város elfoglalását, amelynek időpontja – szerencsés módon – egybeesett I. Ferenc József trónra lépésének 66. évfordulójával. Az újjászervezett szerb haderő erőteljes ellentámadása következtében azonban az osztrák-magyar csapatok 1914. december 14-én kiürítették Belgrádot.

Az 1915 őszén Szerbia ellen indított osztrák-magyar-német-bolgár hadjárat nyitányaként a Kövess Herman gyalogsági tábornok parancsnoksága alatt álló 3. osztrák-magyar hadsereg főerői – az osztrák-magyar VIII. hadtest és a német XXII. tartalék hadtest – kapták a feladatot, hogy a Dunán átkelve foglalják el Belgrádot. A velük szemben álló, a fővárost védő szerb erők – 20 zászlóalj gyalogság, 75 löveg – parancsnoka Mihajlo Živković tábornok volt. A támadás 1915. október 7-én hajnali 2 óra 30 perckor tűzérségi előkészítéssel kezdődött, amit háromnapos elkeseredett küzdelem követett. A támadóknak sikerült megtörniük a szerb csapatok ellenállását: a város október 10-én elesett és 1918 őszéig osztrák-magyar kézen maradt.

A temető kialakulásától elhanyagolásáig (1914-1925)

A belgrádi osztrák-magyar hősi temető bejáratára elhelyezett tábla 1937-ben.

Szerbia osztrák-magyar katonai megszállásának idején a Belgrádban székelő cs. és kir. katonai főkormányzóság (K. u. k. Militär-General-Gouvernement in Serbien) a belgrádi katonai tartalékkórházban elhalt katonai személyek eltemetése végett a polgári temető melletti réten katonai temetőt létesített. Ebbe a temetőbe – amely a k. u. k. Militärfriedhof nevet viselte – később a Belgrád körüli harcokban elesett és a város környékén egyszemélyes vagy tömegsírokba ideiglenesen eltemetett osztrák-magyar katonák földi maradványait is átszállították.

A belgrádi osztrák-magyar hősi temető bejárata 1937-ben.
A belgrádi katonai temető 1918 végén még rendezés alatt állott: elkészült a kápolna és az azt körülvevő oszlopcsarnok, azonban a kerítés még nem, és a terület kertészeti rendezése is váratott magára. A temető ekkor 2633 egyszemélyes katonai sírt és 27 tiszti sírt foglalt magába – az egyes sírok közül már ekkor 1700 „ismeretlen” („unbekannt”) felirattal volt megjelölve.

A háborút követő években a temető lassanként pusztulásnak indult: a környékbeli lakosok keresztül-kasul jártak rajta, és a sírok között valóságos utakat tapostak ki.

A belgrádi magyar követség ezen állapotokra 1924-ben bizalmas jelentésben hívta fel a Külügyminisztérium figyelmét. Megoldásként javaslatot tett, mely szerint társadalmi mozgalom kertében kellene előteremteni azokat az anyagi eszközöket, amelyekkel a belgrádi haditemetőt rendezni lehetne. A követség egyidejűleg felhívta a jugoszláv kormány figyelmét a trianoni békeszerződés 155. és 156. cikkeiben vállalt kötelezettségeire, melynek értelmében a hadisírok „… tiszteletben és jó karban tartassanak”. A belgrádi temető rendezésének tárgyában – egyidejűleg a magyarral – a belgrádi osztrák követség is felterjesztést intézett a bécsi kormányhoz.

A belgrádi magyar követéség tevékenysége a temető megóvásának terén (1926-1937)

Mindezen akciók azonban nem vezettek eredményre. A temető időközben még elhanyagoltabb állapotba került. A belgrádi követség 1926 őszén tájékoztatta a belügyminisztert a sajnálatos állapotokról, valamint arról, hogy a belgrádi magyar kolónia tekintélyes tagjai megalakították a Magyar Hősök Sírjait Gondozó Bizottságot. A bizottság társadalmi gyűjtést indított, melynek eredményeként 60000 dinár folyt be. Az így létrejött temetőalaphoz a Belügyminisztérium kebelében működő hadisír-osztály 30000 dinárral, a Honvédelmi Minisztérium pedig 10000 dinárral járult hozzá.

A temető látképe 2006-ban.

 

Az egyik tömegsír keresztje.

A befolyt összeg már lehetővé tette a munkálatok megkezdését: a sírokat felhantolták, a távolabbi sírokból – a könnyebb bekerítés és megóvás céljából – 239 hősi halott földi maradványát exhumálták, és azokat a kisebb térfogatra szorított temetőben újratemették, az egész temetőt pedig drótkerítéssel bekerítették. A felmerült költségek felét a belgrádi osztrák követség vállalta magára.

Magyar hősök utolsó sorakozója.

 

A felújított temetőt 1926. december 18-án újra beszentelték. A szertartáson a magyar, az osztrák és a német követségeken kívül a jugoszláv kormány és Belgrád város kiküldöttei is részt vettek.

A temető két évig maradt ilyen állapotban, ekkor kitűnt, hogy a még mindig 10 katasztrális hold kiterjedésű temető fenntartása óriási költségekkel jár. Ezért 1929 nyarán a követség 1700 sír áthelyezésével a temető kiterjedését felére csökkentette. Ugyanakkor a polgári temetőben eltemetett 460 osztrák-magyar hadifogoly, a Duna-parton két tömegsírba eltemetett 260 osztrák-magyar hősi halott, végül a Belgrád kiürítése alkalmával – 1918-ban – a belgrádi kórházakban hátra maradt, később elhunyt 76 osztrák-magyar katona földi maradványait a vonatkozó síremlékekkel együtt az osztrák-magyar katonai temetőben megfelelő közös sírokba átvitte.

Azonban az immár véglegesnek hitt rendezés is tarthatatlannak bizonyult, elsősorban anyagi okok miatt. Ezért a belgrádi magyar követség 1931-ben ajánlatot tett Belgrád város tanácsának, melynek értelmében a volt osztrák-magyar haditemetőnek úgyszólván egész területét átadja, csupán a kápolna körüli négyszöget tartaná meg. Ennek fejében a városi tanács kötelezte magát, hogy a temetőben eredetileg ismeretlen, vagy az óta ismeretlenné vált, egyszemélyes sírokban nyugvó halottakat a kápolnától jobbra és balra két tömegsírban, a 27 tiszti sírt a kápolna előtt félkörben, az ismert elhunytak sírjait pedig a kápolna körül elhelyezi, a tömegsírokat cementkerettel ellátja, az egész temetőt vasrácskerítéssel körülveszi, vasrácsos ajtót szereltet fel, valamint megoldja a temető vízellátását. Az ajánlatot Belgrád város tanácsa 1931 decemberében elfogadta.

A munkálatok során elvégezték az exhumálásokat, elkészült a rácskerítés terméskő alapzata és oszlopai.

Ezen rendezés után – 1937-ben – a belgrádi osztrák-magyar Nagy Háborús katonatemetőben eltemetve volt:
- tiszti sírokban 27
- egyszemélyes sírokban 893
- I. tömegsírban 1040
- II. tömegsírban 700
- III. tömegsírban 145
- IV. tömegsírban 115
- V. tömegsírban 79
- VI. tömegsírban 460
Összesen: 3456 hősi halott.

A zimonyi ún. franzthali temető is felszámolásra került, így Kovács Pál földi maradványai is ebbe a központi temetőbe kerültek, meghiúsítva az 1934-es kezdeményezést, hogy hamvait hazaszállítsák. Abádszalók azonban – amely a Nagy Háborúban 202 polgára életétáldozta fel a Haza oltárán, nem feledkezett meg szülöttjéről: az 1924-ben emelt, és 2007-ben újjáavatott hősi emlékmű – Kemény Simon szobrászművész zászlót vigyázó honvédje – Kovács Pál arcvonásait idézi. 2007-ben Kovács Pál gyalogost a Vitézi Szék posztumusz vitézzé avatta.

Epilógus: helyreállítás és kegyelet (1998-2001)

Az 1937-es munkálatokat követően a belgrádi osztrák-magyar katonatemető elnyerte végleges, mai formáját. A következő 60 évben nem került sor újabb rendezésre. Igaz, erre a feltételek – a II. világháború, majd 1945-öt követően a szocializmus „áldásos” 45 éve és a 1990-es évek délszláv polgárháborúja – nem is voltak adottak, jelentősebb kegyeleti tevékenységre nem kerülhetett sor.

A belgrádi Új temető alaprajza.

 

Mivel azonban a katonatemető Belgrád legnagyobb és legreprezentatívabb temetőjének, az Új temető (Novo groblje) részét képezi, a város vezetősége kötelességének érezte, hogy méltóképpen – a közvetlen közelében lévő olasz és angol, továbbá a távolabb fekvő francia katonatemetőhöz hasonlóan – rendezze annak helyzetét.

Az 1998 és 2001 között végrehajtott helyreállítási munkálatokra Belgrád város önkormányzata, az Osztrák Köztársaság és a Magyar Köztársaság, valamint az osztrák Fekete Kereszt szervezet együttműködésének eredményeként került sor. A felújítást követően, 2001-től minden év november 4-én – az I. világháború befejezésének napján – eme katonai emlékhelynél az utódállamok Belgrádba delegált diplomáciai testületei elhelyezik a kegyelet koszorúit.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemfelejtjuk.blog.hu/api/trackback/id/tr78804495

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2008.12.05. 10:25:30

Kedves MTi, nagy gratulációm a cikkért. Mivel magam is éltem Belgrádban most már tudom, hogy hol van az Új Temető, de sajnos csak így utólag. Ha akkor tudtam volna, biztos útbaejtem legalább egyszer az OMM katonai parcellát.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2008.12.05. 10:28:21

A Kalemegdán erődben viszont többször is megfordultam, meg Zimonyban is. Nagyon érdekesnek találtam, hogy Zimony és Szentendre fekvése és az épületek, vagyis a város hangulata nagyon hasonló.

MTi 2008.12.05. 10:41:25

Mea culpa, elgépeltem: a Kövess tábornok által irányított 1915-ös támadás pontos dátuma természetesen 1915. október 7-e (és nem 1914).
ZZ, igen - a Zimony és Szentendre közötti hasonlóság valóban kísérteties :-)

_drc_ · http://kurvannya.blog.hu 2008.12.05. 13:16:42

maximális tiszteletem ezért a posztért MTi! lassan-lassan kisebbrendűségi koplexusok kezdenek gyötörni, bár ezeket messze felülmúlja a kedélyemet nagyszerű cikked olvasása közben el- és feltöltő elégedettség.

így is lehet ám ezt csinálni! ennyire profin. :)
(csak győzzünk a nyomodba érni!)

Kukurusnyák Rémus 2008.12.06. 17:29:52

Tetszett a poszt, bár eddig még nem jártam erre.
Csak így tovább

Markgraf · http://www.legiobrigetio.com 2008.12.06. 17:51:28

Remek poszt ismét, köszönet!

Viszont tudtommal az első harci cselekmény 28-án volt amikor hajnalban a flotilla monitorai végiglőtték a Kalimegdánt.

MTi 2008.12.06. 21:22:32

Markgraf,
Galántai Józsefet hívom segítségül, aki Az I. világháború c. könyvének (Korona Kiadó, Bp. 2000) 124. oldalán a következőket írja:
"... A dunai flottilla és a zimonyi tüzérség a július 29-re virradó éjjel bombázta Belgrádot. A szerb hadvezetőség pedig, közvetlen támadástól tartva, felrobbantotta a Zimonyt Belgráddal összekötő hidat."
Kovács gyalogos a híd felrobbantása során bizonyítottan elsőnek esett el, a szerbek viszont nem jelezték, hogy az ágyúzásnak lettek volna halálos áldozatai - így az OMM-haderőnél a pont. :-)

MTi 2008.12.08. 18:27:30

Herty,
köszönöm a kiegészítést! Ebből is látszik, hogy a tény bizonyított és az utókor sem feledkezett meg Kovács gyalogos áldozatáról.
Remélem, olvashatunk majd még a szolnoki 68-asokról!

ibn_battuta 2009.01.24. 10:58:41

Remek írás. Az utóbbi tíz évben négyszer voltam Belgrádban, de eddig nem tudtam erről. Legközelebb megnézem.

1915 őszén miért a Dunán átkelve kellett Belgrádot támadni? Zimony már szerb kézen volt? A Száván mégiscsak könnyebb átkelni, mint a Dunán...

(A Duna Belgrádnál két-háromszor olyan széles, mint Budapest belvárosában, a Száva talán olyan széles, mint nálunk a Duna.)

MTi 2009.01.24. 11:10:36

@ibn_battuta: A hadvezetés döntéseiben - leggyakrabban - kár a logikát keresni, szvsz ez presztízs-kérdés volt..
A Szerbia elleni 1914-es támadás során a fő iránya Boszniából a Drinán átkelve, a szerbiai hegyláncokkal szemben volt - ahelyett, hogy az észak-déli irányú folyóvölgyeket (Ibar, Morava) használták volna..
Olvasd el: nemfelejtjuk.blog.hu/2008/12/25/az_i_vilaghaboru_jelentosebb_hadmuveletei_1_0
süti beállítások módosítása