Innen olvastok ti

zászlók szerint

momentán

who's online

Címkék

3 nf ho (4) adatbázis (3) ajánló (3) állatorvosok hősi emlékműve (1) átirányítás (1) bajorország (1) baranya megye (2) békés megye (1) blog (1) borsod (1) borsod abaúj zemplén megye (8) bréking nyúz (8) budapest (42) budapesti turista egyesület (1) budapest (1) csongrád megye (8) délvidék (8) doberdo (4) drc (9) előadás (5) elpusztult emlékmű (2) elte (2) erdély (9) evangélikus (1) evezős egyletek (2) ezredtörténet (1) fejér megye (2) felhívás (1) felvidék (1) filmajánló (1) fotó (1) gimnázium (1) gyalogezred (2) gyóni géza (2) győr moson sopron megye (6) hadifogolytábor (2) hadifogság (1) hadtörténelmi délutánok (1) hadtörténet (10) hadtörténeti intézet és múzeum (1) hertymorty (2) heves megye (4) hősök napja (1) huszár (1) hv 10 gye (1) hv 14 gye (2) hv 17 gye (33) hv 18 gye (1) hv 2 he (1) hv 3 he (4) hv 5 gye (4) isonzó (3) isonzo völgye (3) jász nagykun szolnok megye (9) katonai orvoslás (1) katonai repülők (1) katonai szleng (1) katonai temető (11) késmárk (1) kiállítás (1) kitekintés (3) komárom esztergom megye (3) konferencia (3) könyv (3) könyvajánló (1) kuk 19 gye (1) kuk 26 gye (2) kuk 26 tábori vadászzászlóalj (1) kuk 34 gye (1) kuk 44 gye (18) kuk 46 gye (4) kuk 68 gye (1) kuk 69 gye (15) kuk 76 gye (1) kuk vadászcsapatok (2) lebontott emlékmű (1) levéltár (2) magyar (1) Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma (1) máv (1) MTDA (1) nagybörzsöny (1) napló (1) németország (1) nógrád megye (2) olasz (2) olaszország (2) olvashatatlan felirat (2) omm (4) orosz (3) orvosok hősi emlékműve (1) pályázat (1) pest megye (7) przemysl (3) rokonok (3) román (1) szabolcs szatmár bereg megye (4) szeged (1) szerb (4) szlovákia (2) szlovénia (1) szolgálati közlemény (3) tolna megye (32) ujkoztemeto (1) ukrán (1) uzsoki hágó (1) vas megye (2) vendégposzt (17) veszprém megye (4) videkfejlesztesi miniszterium (1) videó (1) visszaemlékezések (1) vízművek hősi emlékműve (1) zenta (1) zsidó temető (1) Címkefelhő

Nem felejtjük!

Az első Nagy Háború nem csak a csatatereken hagyott maradandó nyomot, hanem odahaza a falvakban és városokban is. A háború áldozatainak emlékére fájdalommal vegyes büszkeséggel állított emlékműveket a hálás utókor. Így történt ez a résztvevő országok mindegyikében - Magyarországon is. Ezekről az emlékművekről és magáról az emlékezésről szól ez a blog. *** emilke nekünk:*** nemfelejtjuk(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Kommentek

  • Paul Lorinczi: A nagyapám a nyugati csoport tagja. A háború alatt halt meg. A halottak neve? Vagy csak ki szolgál... (2021.09.15. 00:52) 5200 Törökszentmiklós
  • tiboru: @Fatma Özdemir: Szia! Milyen családnevek voltak a családfádon? Csak mert én mostanában kutatom ... (2020.12.29. 17:37) Végvár
  • lac+: 2019 júliusában voltunk a kápolnában kirándulócsoporttal, az idegenvezető nemzeti szalagot helyeze... (2019.07.22. 20:16) Visintini: Magyar Kápolna
  • Fatma Özdemir: Török orszagba lakok 23 szeneden Mersinde egy varoş. . Temeşvari vagyok.Az en csaladom Vegvaron l... (2018.02.08. 20:09) Végvár
  • Mahoberberis thunbergii: 2014-ben a település első világháborús hősi halottjairól egy könyv is megjelent, ami korlátozott s... (2018.01.11. 23:27) 2083 Solymár
  • Utolsó 20

A délvidéki Nagy Háborús magyar katonatemetők sorsa

2009.03.06. 12:00 | MTi | 8 komment

Címkék: délvidék katonai temető

A Délvidék – a történelmi Magyarország eme 1920-ban elcsatolt területe – ma már nem bővelkedik magyar vonatkozású katonai emlékhelyekben. Ennek számos oka van, de talán a legnyomósabb – hasonlóan a többi elcsatolt területhez – a többségi nemzet(ek) negatív viszonyulása a kisebbségbe szorult magyarsághoz és annak történelmi emlékeihez: ezeket az emlékműveket, emlékhelyeket egyszerűen az enyészetnek és az idő vasfogának engedték át. A déli végeken egyre fogyatkozó magyarság már csak elvétve képes egy-egy emlékhelyet jól karbantartani.
Legmegrázóbb talán a katonatemetők állapota, melyekben több ezer hős alussza örök álmát…
(Itt balra látható a szabadkai katonatemető állapota az 1930-as évekből).
A Monarchia 1914. július 28-án Szerbiának küldött hadüzenete különleges helyzetbe hozta Magyarország déli végeit. Ezen a területen már békeidőben is jelentős haderő állomásozott, az általános mozgósítást követően pedig itt csoportosult az egész 2. osztrák-magyar hadsereg.
A Szerbia elleni első sikertelen Potiorek-offenzíva során nagy emberáldozatokat követelő elkeseredett harcok dúltak. Miként más harctereken – úgy a szerbiai hadszíntéren is, – a harcok halottainak eltemetése a harcterület közvetlen közelségében – esetleg a hősi halál helyszínén – a természettől fedezett helyeken történt.
A háborús állapotok miatt a temetést végző bajtársak csak ritkán voltak tekintettel arra, hogy az eltemetés helye a halott iránti kegyelet végső céljainak megfelelt-e vagy sem.
A hadműveletek során már 1914 augusztusában sok katona megsebesült, megbetegedett. A helyzet 1914 szeptemberétől csak súlyosbodott. Ez szükségessé tette, hogy a Délvidék településein tartalékkórházak (Reserve-Spital) létesüljenek. Erre elsősorban azokban a nagyobb városokban került sor, ahol katonaság is állomásozott – Zombor, Szabadka, Újvidék, Nagybecskerek, Pancsova és Fehértemplom – de Nagykikindán, Zentán és Magyarkanizsán is létesített tartalékkórházakat a Vöröskereszt Egylet.
(Itt fölül látható a szabadkai katonatemető állapota napjainkban).
(A fehértemplomi katonatemető az 1930-as években.)
A kórházakban elhunyt katonákat – felekezeti hovatartozásuktól függően – a már meglévő felekezeti temetőkbe temették, lehetőség szerint külön parcellába. Mivel az elhunytak között a római katolikus vallásúak voltak legtöbben, ezért általában e felekezet temetőjében kialakított katonai parcella kapta a „hősi temető” (Heledenfriedhoff) elnevezést. A temetők kialakítása és karbantartása a helyi katonai parancsnokságok hatáskörébe tartozott, de e feladat végrehajtásában a polgári- és egyházi hatóságok, civil egyletek is jelentős szerepet vállaltak. Ennek ékes példája, hogy Halottak Napja közeledtével a városi előljáróságok saját költségük terhére rendelték el a temetők rendezését és a sírok felvirágozását, a helyi felekezetek papjai pedig misét szolgáltattak az elhunytak lelki üdvéért.
(Balra a fehértemplomi katonatemető napjainkban.)
A tartalékkórházakban működő tábori lelkészek halotti anyakönyvbe (Sterbregister) jegyezték be az elhunytak személyi adatai, a halál oka mellett azt is, hogy mikor és hová temették őket. A Délvidéken működő kórházak esetében a halotti anyakönyvek jelentős hányada – részben Budapesten, részben Bécsben, de egy része a Vajdaságban (!) – megőrződött, megkerülhetetlenül fontos levéltári anyagot képezve a téma kutatói számára.
1918-ban bekövetkezett a Központi Hatalmak haderejének összeomlása, a Nagy Háború véget ért. A területek elcsatolásával a haditemetők is gazdát cseréltek, magukra maradtak és ezzel megkezdődött pusztulásuk.
A Trianoni békeszerződés – amely lezárta a hadiállapotot Magyarország és az Antant-és a társult hatalmak között – 155. és 156. cikke jogilag kielégítően rendezte a magyar hadisírok helyzetét. A gyakorlatban persze teljesen más volt a helyzet.
Az újonnan megalakult délszláv állam a hősök iránti kegyelet első megnyilvánulásaként 1921-ben törvényt alkotott „… a hazai és idegenben lévő katonai temetőink és sírjaink, valamint területünkön elesett és eltemetett katonák, tengerészek, hadifoglyok, internált személyek, német, osztrák, magyar és bolgár állampolgárok sírjainak gondozásáról”, amely 1922. február 28-án lépett életbe. Ez a törvény a hősi halottak kultuszának olyan szép dokumentuma volt, hogy bármely állam szívesen magáénak vallhatta volna – szépséghibája csak az volt, hogy csupán papíron maradt. A törvény sarkalatos pontjai a 20. és 22. cikkely, amely 1928 után előlátta a hősök csontjainak tömegsírba vagy csontkamrába (osarium) való összegyűjtését és föléjük tekintélyes emlékművek – kápolnák, mauzóleumok – emelését, állami költségen. Minderre – elsősorban pénzhiány miatt – nem került sor. Magát a törvényt – mivel a határidőből kifutottak és esély sem volt az előrelátott munkák megkezdéséhez – 1929-ben hatályon kívül helyezték. 1930-tól kezdve mégis beindultak ezek a munkálatok, elsősorban Szerbia területén (Niš, Gučevo, Tekeriš).
(Balra az egyetlen megmaradt I. világháborús síremlék a kisebbik zombori temetőben.)
A magyar állam a maga részéről megtett mindent, amit korlátozott jogi- és szűkös anyagi lehetőségei megengedtek.
A belgrádi magyar követ először 1924-ben tesz jelentést a belgrádi, valamint a szerbiai osztrák-magyar katonai temetők áldatlan állapotáról. 1926 novemberében Hóry András követ kezdeményezésére Belgrádban megalakul a magyar hősök sírjait gondozó bizottság, melynek alapvető feladata hadisírgondozásra szánt pénzadományok gyűjtése volt.
A magyar kormány 1927-től kezdődően hadisír-megbízottat küldött Jugoszláviába. A megbízott feladatai közé tartozott a temetőkataszterek felkutatása, a temetők állapotának szemrevételezése, aminek alapján a szükséges munkálatokat megtervezhette.
A hadisír-megbízottak elsődleges célnak a délszláv területeken lévő magyar katonatemetők megóvását tekintették. Joggal, hiszen az elcsatolt területeken lévőket a nagyszámú magyar és német ajkú lakosság kegyeletének köszönhetően nem fenyegette megsemmisülés.  
Jugoszláviai hadisír-megbízotti tisztségben a legtermékenyebb munkát az 1929-ben hivatalba lépő Seregély Dezső ny. ezredes végezte. Sajnos, munkájának csak töredéke maradt fenn jelentései és a temetőkről készült fényképek alakjában.
1939-es adat szerint, az akkori Jugoszlávia területén 17561 Nagy Háborús magyar hősi halott volt eltemetve, ebből az elcsatolt területeken 4223. A vajdasági városok közül Szabadkán 769, Újvidéken 781, Zomborban 305, Versecen 347, Nagybecskereken 282, egyéb településeken pedig 1739 magyar katonát helyeztek örök nyugalomra.
(Fent a nagybecskereki katonatemető az 1930-as években...)
(... és napjainkban.)
Jugoszlávia 1941-es vereségét, és felosztását követően a történelmi Délvidékből Bácska, a Baranya-háromszög, Muraköz és Muravidék tért vissza Magyarországhoz.

A Honvédelmi Minisztérium még a katonai közigazgatás ideje alatt jelentést kért a visszacsatolt területeken lévő hősi temetők állapotáról, az eltemetettek névjegyzékével és a temetők tervrajzával együtt. A beérkezett adatok alapján a HM 1941 őszén rendelkezett a temetők rendbetételével kapcsolatban és folyósította a szükséges pénzt. A munkálatok, a helyi mérnöki hivatalok bevonásával, a legtöbb helyen már 1941-ben megkezdődtek, amibe a Tűzharcos Szövetség tagjai és a leventeszervezet is bekapcsolódott.
A temetők felújítását és a pénz felhasználását a Szegeden székelő V. honvéd hadtestparancsnokság felügyelte.
A Totális Háború délvidéki hősi halottjai közül többeket – mint Szabadka vagy Magyarkanizsa esetében – a már meglévő és felújított Nagy Háborús sírkertekben helyeztek örök nyugalomra: a két háború hősi halottjai békében megfértek egymás mellett…
A németek által megszállt Bánság (Bánát) területén lévő hősi temetők felett a HM nem rendelkezhetett, ezek esetében nem kerülhetett sor a bácskaiakhoz hasonló felújításokra. Azonban, mivel legtöbb temetőben osztrákok és németek sírjai is voltak, a magyar-német fegyverbarátság szellemében ezeket is ápolták és karbantartották. Egyébként Seregély hadisír-megbízott már 1929-es jelentésében is kiemelte a németek által karbantartott temetők rendezettségét, megszívlelendő példaként említve a magyarok számára.
1945-ben a Totális Háború is véget ért: a területek gazdát cseréltek, a katonatemetők ismét gazdátlanná váltak.
Az 1945-öt követően hatalomra kerülő jugoszláv kommunista hatalom igyekezett az 1941-1945 közötti megszállás minden nyomát eltűntetni. Ezt a célt volt hívatott szolgálni a szerbiai belügyminisztérium egy 1945-ös rendelte, mely a „… megszállók sírjainak megsemmisítését – eltüntetését…” irányozta elő, nem tartva szem előtt bármiféle kegyeletet. Szerencsére ilyen cselekményre – legalábbis szűkebb pátriánkban – nem került sor. A munkát „átengedték” az enyészetnek…
Az 1960-as évek elején sor került a felekezeti temetők államosítására. Az ezekben lévő Nagy Háborús hősi parcellák ekkora már – kellő gondozás hiányában – jelentősen lepusztultak. Nagy kiterjedésük és vonzó fekvésük miatt – egyes államosított temetőkben – hamarosan megkezdődött felszámolásuk és az így kapott terület kiárusítása.
Hogy nem mindenütt történt ez így, arra szép példa a zombori Szt. Rókus temetőben lévő hősi parcella esete: itt 18 sírt megőriztek eredeti formájában és közös emlékművet is emeltek.
Egyes esetekben – mint Fehértemplomon – már csekély anyagi ráfordítás mellett is megoldható lenne a temető rendbetétele. Magyarkanizsa esetében a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó Iroda által ez már 2003-ban meg is történt.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemfelejtjuk.blog.hu/api/trackback/id/tr4979588

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.03.06. 14:04:16

Szép dolgozat volt, gratulálok!

Hertymorty 2009.03.08. 23:38:26

Már az is csoda, hogy ezek a temetők megmaradtak. A Seregély-féle anyag kutatható valahol?

MTi 2009.03.08. 23:56:16

@Zig Zag: ha a hegy nem megy Mohamedhez...

@Hertymorty: igen, a Hadtörténelmi Levéltár I. vh-s gyűjteményében, a Tábori lelkészet címszó alatt találhatod meg - a hadikórházak és az ezredek halotti anyakönyveivel együtt. Ha jól emlékszem, Jugoszláviára 1-2 doboz van, meg a többi utódállamra is - Olaszországra mintha több anyag lenne...
Hogy haladsz a kutatással? Én most teljesen leálltam, családi gondok....

Hertymorty 2009.03.09. 08:03:04

@MTi: három nap alatt sikerült átnéznem a halotti anyakönyvet 1970-ig; mivel az adatok hiányosak, szeretném pontosítani őket (születési és házassági akv.) Megvannak a holttá nyilvánító végzések számai, átnézem azokat is (ötöt megnéztem próbaként, sok adatot találtam). Vannak veszteséglisták is, de hiányosak és az egész OMM-ra tartalmaznak adatokat, keresni bennük reménytelenül lassú. További csapásirány: községi iratok (hadigondozás), helyi újságok, vöröskereszt iratai (működött itt kórház is), végül a Hadtörténeti Levéltár.
Sok idő kell még hozzá, talán Hősök Napjára összeáll az első verzió...

MTi 2009.03.09. 10:05:28

@Hertymorty: Igen, ez lesz a helyes út - így tudod a legtöbb adatot összegyűjteni. A halotti anyakönyvek alapján összeállított alaplistát kell a ráadás-forrásokból bővítgetni....

Közben megtaláltam Udovecz Gyuri honlapját - ő a Hadtörténetiben tevékenykedik, hagyományőrző - nézd meg, vannak érdekes dolgok:
cskir.extra.hu/images/cikkek_udo/cikk_udo_004/cikk_udo_004.htm

nick grabowski · http://fpa-mcc.blog.hu 2009.05.12. 16:46:51

Csak részben OFF:

most nyáron egy német-osztrák-lengyel-magyar munkatábor keretében Lublin mellett osztrák-magyar és német katonatemetőket újítanak fel.

MTi 2009.05.12. 18:53:52

@nick grabowski: bizony, az arrafelé úgy szokás... megjegyzem, példa értékű nagyon szép szokás! De az nem is a Balkán :)
süti beállítások módosítása