Szemelvény a város portáljáról:
Várostörténet
Visegrád kedvező adottságai és kulcsfontosságú stratégiai szerepe miatt a történelem során mindig is az érdeklődés középpontjában állt. Az emberi jelenlét legkorábbi nyomai az újkőkorba vezetnek, s a bronzkortól folyamatosan lakott terület a város és térsége.
A történelmi idők során kelták, germánok, rómaiak, avarok, magyarok lakták a Dunakanyar térségét. A rómaiak Nagy Constantin idején építették a Sibrik-dombon a Ponts Novatus nevű castrumot (erődöt), mely a Duna menti limes legjelentősebb építménye volt.
E mellett a város területén több helyen is láthatunk római emlékeket, így őrtorony maradványokat Szentgyörgypusztán, egy 330 körül épülhetett erőd maradványait a Gizella-majornál.
A magyarság letelepedésekor e terület Árpád fejedelem testvérének, Kurszánnak lett szállásbirtoka. Az első, latin nyelvű oklevél 1009-ben említi Visegrádot (mely magas várat jelent).
Visegrád első vára a castrum-ra, annak köveinek felhasználásával épült, de ez a vár a tatárjárás idején elpusztult.
A mai várrendszert IV. Béla és felesége Mária királyné kezdte el építtetni az 1250-es években, ennek részei a 328 m magas hegyen álló Fellegvár, a Várhegy alatti dombon az Alsóvár, a Duna parton pedig a Vízibástya. Nemzetközi jelentőségűvé a XV. században, az Anjouk idején vált a város. Károly Róbert 1320 körül kezdte el a királyi palota építését a város főutcájában, a Duna parthoz közeli területen.
Pár év alatt e központ lett a királyi székhelye, s az uralkodó kedvelt tartózkodási helye. A falak között a királyi család ellen irányuló, Zách Felicián által vezetett, sikertelen merényletről és annak véres bosszújáról szól Zách Klára híres balladája.
1335-ben volt az a híres királytalálkozó, melyre Károly Róbert magyar király meghívására János cseh, Kázmér lengyel király, Károly morva őrgróf, Wittelsbach Henrik bajor és Rudolf szász herceg érkezett, s oly nagy jelentőségű egyezmény született, mely biztosította az érintett országok gazdasági függetlenségét Bécstől és a nyugati kereskedőktől.
A királyi palota történelmi falai között 1991-ben a magyar, csehszlovák és lengyel miniszterelnök őseik példáját követve aláírásával létrehozta azt az együttműködést, melynek neve Visegrádi Négyek. (2006 őszén szintén itt, Visegrádon találkoztak a „visegrádi országok” miniszterelnökei, megünnepelve az együttműködés 15 éves sikerét.)
Károly Róbert halála után, fiát Nagy Lajos királyt Visegrádon keresi fel a lengyel küldöttség, s ajánlja fel a lengyel koronát számára. A koronázási ceremónia után a magyar Szent Korona mellett a lengyel koronát is a Fellegvár kincseskamrájában őrizte a koronaőrség.
A város a következő fénykorát Mátyás király uralkodás alatt érte meg. A király nagyszabású építkezésekbe, felújításokba kezdett: kialakult a késő gótikus részletekkel gazdagított palota együttes, melynek ránk maradt emlékeit múzeumi sétáink során tekinthetjük meg. A reneszánsz udvarban a kor jelentős személyiségei fordultak meg, s bölcselkedtek a tudományok, a filozófia, az irodalom témájában, támogatták a művészeteket, élen jártak az újításokban.
A messze földről érkezők „földi paradicsomként” írták le Visegrádot .E virágzás a török időkig tartott, amikor is az ország minden tájához hasonlóan óriási hanyatlás és pusztítás vette kezdetét. A várért és városért folytatott harcokban Visegrád szinte teljesen megsemmisült. Az életben maradt emberek elbujdostak, elhagyták a lakhatatlanná lett települése. A vár megmaradt részeit 1702-ben I. Lipót osztrák császár parancsára robbantották fel.
A település újbóli fellendülése a XIX. században kezdődött el: dunai gőzhajózás megindulásával, amikor is a Dunakanyar, a Pilis-Visegrádi-hegység kedvelt kirándulási célpontja lett a fővárosból induló túrázóknak.
Erre az időre tehető a feltáró munkák kezdete is, Viktorin József szlovák származású plébános ösztönzésére indul meg a romok feltárása és a műemlékek helyreállítása, amely munkában a kor legnevesebb régészei - köztük Schulek János – vettek részt.
Ma Visegrád a hazai és nemzetközi turizmus kedvelt célpontja, mely az ország egyik leglátogatottabb üdülőkörzetében, a Dunakanyarba fekszik. Bár lakóinak száma alig 1700 fő - az ország egyik legkisebb városa - nem kevesebb, mint 300 ezer vendéget fogad egy évben.
Szeretem Visegrádot. Nagyon meg tudom érteni az uralkodókat, hogy éppen ide vertek tanyát. És nagyon szimpatizáltam a nyolcvanas évek végén a Dunakör céljaival, mikor országos felfordulást csináltak a bős-nagymarosi vízlépcső ellen.
Először a hetvenes évek végén jártam erre. Apám akkor téeszben dolgozott, ott ugye nem volt komoly szakszervezet, a téeszcsé vásárolt coopturisztos üdülési lehetőséget a Dunakanyarban, és elküldte a melósokat, egy hétre. Kaptunk mindenféle kuponokat, amikkel tudtunk fizetni néhány üzletben, és étteremben, amúgy egy kis nyaralót laktunk be, Szentgyörgypuszta domboldalán, közvetlenül a "11"-es főút mellett, kilátással a Dunára.
A rengeteg kupon már nagyon égette apám zsebét, a nyaralás vége felé jártunk, de még alig váltottunk be párat. Egyik szép napon aztán elhatározta fater, hogy a Silvanus hotelben fogunk ebédelni, fenn a hegyen. Azám, föl is ballagtunk, nem kevés túra. Két húgom elég gyűrött volt, mire felértünk, én a magam sportos, 17 éves, nyers kamasz mivoltommal mélyen lenéztem őket nyűgösségükért.
A Silvanus tele volt nyugatnémet túristákkal, akik buszokkal jöttek a Dunakanyarba, megtöltötték az összes termeket. Kiszorultunk a teraszra, néztük a Dunát, vártuk az agyonhajszolt pincérek egyikét. Sokára, de odaért hozzánk, kiosztotta az étlapokat, szaladt is tovább. A parkolóban lévő autókat nézegettem, Ford Caprit már ismertem jól, de itt láttam először valódi Porsche-t.
Apám, a rengeteg értékes kupon birtokában sokáig tűnődött az étlap fölött, németül és angolul is írtak benne, nagyon látszott, hogy nem volt elég átgondolt döntés itt ebédelni.
Az árak akkoriban különféle osztályba soroláshoz voltak kötve, szinte az egész országban közel azonos árakat szabtak meg a vendéglátósoknak. A legutolsó melegkonyhás késdobáló kocsma volt például a III. osztályba sorolva, szigorúan menüvel, babgulyás, brassói csúcskonyhával. A II. osztályba sorolták a nagyobb vasúti restiket, városi strandok környékére települt éttermeket, itt már bővebb választék és teljesen vállalható ételek közül lehetett választani. Az I. osztályú éttermek kiemelt nyaralóövezetekben, nagyvárosokban fordultak inkább elő, nemzetközi ételsorral, de a "hagyományos" magyar konyha remekeivel tuningolva.
Ezek fölött álltak a keményvalutát kitermelő éttermek, ahol fölülemelkedtek a szocialista vendéglátás mechanikus tervszámain, elfogadták a német márkát, angol fontot és usa dollárt egyaránt, hogy ezzel is segítsék a népek közötti barátságot.
Ilyen hely volt a Silvanus is. Elegáns szálló, szakácsolimpiai bajnok séfekkel, olasz és francia borral, Lajtán túli üdítőkkel, szarvasdagadóval, fácánropogóssal, tűzdelt őzgerinccel.
Nem tudom leírni a pincér arckifejezését, mikor apám a rendelés előtt óvatosan megkérdezte, fizethetünk-e kuponnal. "Természetesen, elfogadjuk, nagyon köszönjük" mondta az ember, közben elnézett apám feje fölött abba az irányba, ahol a hegyorom és az ég találkozik.
Rántott parizert kaptunk, sültkrumplival, az összes kuponunkért.
Elnézést a fentiekért, de nekem Visegrád mindig is az elérhető luxus szimbóluma marad.
A városba, ha Budapest felől érkezünk, a Budai Kapu alatt kell áthaladni. Innen kétszáz méterre áll a Hősök Emlékműve. Nem tűnik fel elsőnek, hogy háborús emlékmű volna, Mátyás király fejszobra áll egy monolit oszlopon, onnan tekint Pest felé. A hősök névsora a királyi oszlop hátoldalán tekinthető meg.
A nagy háború hőseire emlékező tábla vésete:
1914 - Pro Patria - 1918
Bartók Lőrincz gyalogos, Eisele Gábor gyalogos,
Ellenbaccher Ferenc őrmester, Fogel Márton gyalogos,
Friedrich István őrvezető, Friedrich István gyalogos,
Fröhlich József tüzér, Galambos András gyalogos,
Halai Lőrinc gyalogos, Hoffmann József gyalogos,
Kellner Márton tizedes, Kiss Gusztáv gyalogos,
Kiss József gyalogos, Id. Kiss József gyalogos,
Nádler Ferenc gyalogos, Neiser János gyalogos,
Péntek János gyalogos, Pintér Sándor gyalogos,
Pleckler Alfonz gyalogos, Prohászka Bálint gyalogos,
Rippel János gyalogos, Ritzl Antal gyalogos,
Scheili Ede gyalogos, Scheili Jakab gyalogos,
Schindler Mihály tengerész, Schubauer Antal gyalogos,
Schült Lőrinc tizedes, Schwartz István gyalogos,
Szalai János gyalogos, Szedlacsek István gyalogos,
Szedlacsek János gyalogos, Tischler József gyalogos,
Zajácz Mihály gyalogos, Zeller János gyalogos,
Zolnai Gusztáv gyalogos, Wosner Alajos gyalogosMátyás király földje szülte küldte őket -
Magyar igazságért halni egy se félt!
Távol- és közelmúlt bízvást egybenőhet:
Bennük Visegrádnak ősi lelke élt!
Kommentek