A legrégebbi írásos emlék amely Cinkotát említi 1074-ből maradt ránk. A krónika Salamon király és Géza és Lászlóárpádházi hercegek közti csatát írja le. Ebben Cinkota még, mint „zyngota major” szerepel. Állt már az Árpádkori templom is, ami a mai evangélikus templom nyugati szárnyát adja. A feltárt templomfalak kövei 1050 és 1150 közötti építkezésre utalnak, tehát már ekkor élt itt egy kis keresztény közösség, melynek a templom nem csak az istentiszteletek színhelyéül szolgált, hanem védelmet is jelentett a lakosok számára. A toronyból megfigyelték a környéket és a félrevert harang hangjára a lakosok bemenekülhettek a védelmet jelentő falak közé.

Az első okleveles adat amely a terület létezését bizonyítja a tatárjárás után jelent meg: 1241-ben a muhi csata után az átvonuló tatár hadak ezt a részt is elpusztították. Az 1259-ben a település a Nyulak-szigeti (mai Margit sziget) apácák birtokába került, az erről szóló oklevélben a terület elnevezése „terra Scyngata”. A név eredete kétséges, valószínüleg magyar elnevezés és a Szín személynév és a birtokos személyraggal ellátott gát főnév összetételéből ered: Színgáta. Mások szerint fenyvesrigót jelent a név, némelyek pedig besenyő eredetűnek tartják és szerintük temetővárat jelent. Ez után több oklevélben is előfordul Cinkota neve. 1265-ben a Pesthez tartozó Kőérföldet csatolják a faluhoz. A falu a XV. század végén már fontos település volt a Pestről Hatvan felé vezető országút mentén, valószínűleg már ekkor állt a Nagyicce fogadó Cinkota határában.
A néphagyomány több a cinkotai nagyicce eredetéről szóló mondát megőrzött. A történetek meglehetősen hasonlóak, az egyik változat a következő: A cinkotai plébános a dömösi prépostságért folyamodott a királyhoz, aki azt mondta, ha feljön hozzá Budára és megfelel három kérdésére, akkor megkapja. A plébános nagyon megijedt, de a részeges kántor elvállalta, hogy a király színe elé járul. Mátyás király a következőket kérdezte az álplébánostól:
- Hol kél fel a nap?
- Felségednek Budán, nekem Cinkotán - válaszolta a kántor.
- Mennyit ér a király?
- Ha Jézust 30 ezüstért adták el, akkor a király is megér 29-et.
- Mit gondol a király?
- Felséged azt hiszi, hogy a cinkotai plébánossal beszél, pedig én nem vagyok pap, hanem kántor. - szólt a furfangos kántor. A király jutalmul neki akarta adni a dömösi prépostságot, de nem fogadta el, hanem azt kérte, hogy kétszer akkora legyen Cinkotán az icce, mint máshol. Úgy is lett, de bár a kántor agyafúrt volt, az árat elfelejtette megállapítani, így az is kétszer akkora lett. Az icce a középkorban széles körben használt űrmérték volt és való igaz, hogy Cinkotán kétszer akkora (1,68 liter) volt mint máshol (0,84 liter).
A 150 éves török uralom alatt a terület a budai szandzsákhoz tartozott, a pesti náhijébe. Az itt lakóknak komoly terhet jelentett, hogy mivel a török-magyar határzónában éltek, mindkét részre adóztak. Azonban a török adóösszeírásokból pontos adatokkal rendelkezünk a korból a lakosság számára és az általuk termelt terményekre vonatkozóan. A fizetett adótételekből tudjuk, hogy búzát, babot, lencsét, kendert, káposztát termeltek, valamint a hordóadó utal a bortermelésre is. 1546-ban 39 családfő és 9 nőtlen férfi élt Cinkotán, ez a század során alig változott. Tendenciaként lassú fogyás figyelhető meg, mely az állandó harcokkal magyarázható. Pest és Buda visszafoglalásáért folyó harcok során a település teljesen elpusztult. 1690-ben Cinkota már pusztakéntszerepel a feljegyzésekben.
A falut 1699-ben új földesura, Beniczky Tamás váci kapitány, építtette újjá. Elsősorban felvidéki, evangélikus vallású tótok (szlovákok) települtek le a korábban színmagyar faluban. Vonzotta őket a többévi adómentesség, alacsonyabb úrbéri teher és a jó termőföld. A kedvező lehetőségeket sokan kihasználták és a falu hamarosan benépesedett és fejlődésnek indult. 1709-ben felépült az első iskola. A Beniczkyek a század vége felé egyre jobban növelték a lakosság terheit, ezen még Mária Terézia úrbéri rendelete sem segített, hiszen azt a földesúr csak annyira tartotta be amennyire épp gondolta.
A XVIII. század elején épült a cinkotai evangélikus templom. Egyes falrészletei az Árpádkori templom maradványaiból vannak. Az épület gótikus részei pedig valószínűleg a település középkori templomának maradványai. Sajnos a török pusztítás miatt csak a templom maradt meg ebből az időből, más műemlék alig található a mai kerületben. Az akkori Cinkota határában, a mai Sashalom területén, áll a Cziráki kastély. A kastély sokáig siralmas állapotban volt, de szerencsére a közelmúltban egy tehetős család megvásárolta és az épület rangjához méltóan helyreállította. Bár a nagyközönség számára természetesen nem látogatható, hiszen lakásként használják, de kívülről is szemet gyönyörködtető.
Vályi András Magyar Országnak leírása című művében 1796-ban a következőket írta: „Czinkota. Tót falu Pest
Vármegyében, földes Ura Beniczky Uraság, lakosai evangélikusok, fekszik Pesttől két órányira.” A fenti idézet segítségével egy kicsit jobban megérthetjük a kor viszonyait. A település, mely kevesebb mint száz évvel később már a fővárossal szoros szimbiózisban működött együtt, ekkor még jelentős távolságra feküdt Pesttől.
A XIX. század közepére a lakosok száma több mint 1000 főre duzzadt. Az 1867-es kiegyezés után a főváros jelentős fejlődésnek indult, 1873-ban létrejött Budapest. Ekkor még Cinkotán és környékén kizárólag mezőgazdaságból éltek. A gyáripar Budapestre koncentrálódott és az itt tapasztalt fellendülés jelentős befolyást gyakorolt a környező települések életére is. Cinkotáról is egyre többen vállaltak munkát Budapesten, azonban a település agrárjellege nem változott. Mindössze néhány helyi iparos volt. A többség bejárt a fővárosba piacozni, tejet, zöldséget, gyümölcsöt árultak, így nagyban hozzájárultak a világvárossá váló Budapest élelmiszer ellátásához.
A környék fejlődése szempontjából nagy fordulatot hozott a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) által 1888-ban megnyitott helyiérdekű vasútvonal, melynek szerelvényei a Keleti pályaudvartól Cinkotáig közlekedtek. A vasút, mely a következő évben a Budapesti Helyiérdekű Vasút Rt. Tulajdonába került, jelentősen közelebb hozta a mellette fekvő településeket a fővároshoz, és hatalmas lendületet adott fejlődésüknek. Ennek eredményeként a korábban Cinkotához tartozó településrészek váltak ki: 1923-
ban Sashalom, majd 1933-ban Mátyásföld. Ezzel szemben viszont a korábban Rákosszentmihályhoz tartozó Árpádföldet Cinkotához csatolták. 1930-ra Cinkota lakossága 5500 fő fölé duzzadt, de a település továbbra is megőrizte falusias jellegét.

Az emlékmű:
Cinkota I. világháborús emlékművét a HÉV vonalán érhetjük el legkönnyebben. Cinkota megállónál leszállva, ha sínek mentén tovább haladunk, az Állomás téren, a Strand sétány elején találhatjuk meg az emlékművet. 1928-ban itt nyílt meg a régi lóúsztató helyén a Strandfürdő, az emlékművet pedig 1931-ban állították föl. A szobrot, amely egy, a kezében fokost, illetve zászlót tartó katonát ábrázol, Istók János készítette.

Istók János (1873, Bácsújfalú - 1972, Budapest)
Szobrász, érdemes művész (1963), kiváló művész (1970). A hosszúfalusi fafaragó iskolában kezdte művészeti tanulmányait, majd a müncheni akadémián (1892) folytatta. Budapesten a szobrászati mesteriskolában Stróbl Alajos növendékeként fejezte be tanulmányait.
Fiatalon megbízást kapott a Magyar Nemzeti Múzeumot alapító Széchenyi Ferenc szobrának elkészítésére, a száz éves alapítási évfordulón (1902) szobrát felavatták. E munkájáért királyi arany érdemrenddel tüntették ki. 1905-ben a Ramasetter Vince szoborpályázat első díját nyerte, a szobrot 1908-ban állították fel Sümegen. Kőből faragott, 1912-ben már kész mellékalakjai közül Munkát szimbolizáló szobor 1919.május elsején a Parlament előtt állt.
Az I. világháború után számos hadiemlékműre kapott megrendelést Budapest, Szervita téri dombormű, a szervita templom homlokzatán). A legismertebb, hatásos, nagyméretű szobrát, a Bem szobrot 1934-ben állították fel Budapesten a Bem József téren. A két világháború közti időszak egyik legtöbbet foglalkoztatott köztéri szobrásza volt Magyarországon. Műveiben realisztikus, naturalista elemek keveredtek az akadémikus megoldással. Négy szobra áll Budapesten, tizenhat vidéken.

Visszatérve a Hősi emlékmű című alkotásra, az önkormányzat 1997-ben felújíttatta. Sajnos, ismét ráférne egy felújítás az emlékműre, mivel nem csak az idő kezdte ki, hanem a helyi „művészek” is ezen élik ki szabadidejüket, nagyon össze van firkálva. Láthatóan volt valaki, aki igyekezett eltávolítani a firkákat, de ez csak részben sikerült.

Az emlékmű talapzatának elején és hátulján a következő feliratok olvashatók:
 

„Istennel a Hazáért
Előre!”
----------------------------
Felújíttatta
a XVI. kerület
önkormányzata
1997

„Az 1914-1918. évi világháborúban
hősi halált halt fiainak emlékére
emeltette Cinkota község közönsége.”
 

A két oldalon olvasható hősi halottak neveit a táblán látható sorrendben hagytam:

Bal oldal:
Andrejkovics Pál, Ádámffy Pál Ferenc, Bacher István, Baczkó Mihály, Balázs Bertalan, Bárány András, Bellovics Tibor, Berki Sándor, Csizmadia István, Dalmadi József, Dernovics János, Dienes Szabó János, Ecseszki Pál, Fabók István, Fazekas András, Fazekas Pál, Dernovics Mihály, Fazekas Péter, Fábián Mihály, Gazdag Sándor, Gábriel Ferenc, Glatzner József Károly, Goldmann Andor, Gregus Pál, Gurek János, Gyebnár Pál, Gyovai István, Hinora András, Horváth János, ifj. Horváth József, Jakubek Mihály, Juhász Mihály, Kalivoda Pál, Kollár István, Kollár József, Karkoska Gusztáv, Kasulya Kálmán, Kelecsényi Ignác, Kiss Sándor, Kosina János, Kovács Pál, Koch Arnold, Koza András, Koza Pál, Ladjánszki Pál Mihály, Laukó István I., Laukó István II., Laukó János, Magát János. Rózsa U., Magát János K.L.U., Magát Mihály, Dr. Ürményi Béla, Kiss István

Jobb oldal:
Makarecz István, Mészáros Mihály, Miklecz István, Milnár Mihály, Morvai Ferenc, Müller Ferenc Vilmos, Pajer József, Parosi Sándor, Paulheim Elek, Petrov János, Piszeczki István, Plangár István, Pollák Janő, Prenoszil Béla, Princz Jenő, Pupos Vencel, Péterszilka József, Racskó István, Richlik Jenő, Rubly Román, Ruzsván István, Simon János, Simoncsik Mihály, Sipiczki Mihály, Skultéti József, Slemóczki István, Sopronyi Lajos, Subasitz Ferenc, Szabó György, Szabó János, Szabó Pál, Szoldán Géza, Szlaukó György, Jáger Mihály, Sztrehárszki József, Takács Ferenc, Takács Jenő, Tichi István, Tóth István, Tóth János, Tóth Pál, Valent Pál, Varga Antal, Varga János, Varga Péter Pál, Vereczki János, Vidák Géza, Villás László, Vrana Mihály, Wisztreich Lipót, Goldmann Miksa, Göndör Mihály.

Források:
http://magyar-irodalom.elte.hu/html/bzsuzsa/Cinkota.html
http://www.hung-art.hu/frames.html?/magyar/i/istok/index.html