Nem felejtjük!

A 892 fő (2008) lakosú község Tolna megye északnyugati részén fekszik. Neve valószínűleg szláv eredetű, jelentése: sólyom. Első írásos említése 1187-ből való, ekkor a johanniták itteni rendházát említik. Ez a tatárjáráskor valószínűleg elpusztult, mert a későbbi forrásokban már nem szerepel. 1327-ben Károly Róbert király Ozorai András fiának, Miklósnak adományozta, neve ezt követően szerepel az 1333-34-es pápai adóösszeírásban is. 1403-ban Zsigmond király Ozorai Pipónak adta, akinek özvegyétől Héderváry Lőrinc birtokába került 1438-ban. 1443-ban az ozorai várbirtokok között említik. Egy 1542. évi adókönyv szerint részben Török Bálint, részben a dömösi prépostság birtokolta, emellett az adókönyv 14 kisnemes nevét is felsorolja. A törökök valószínűleg 1543-ban foglalták el, Ozora várával egyidejűleg. A török adókönyvek szerint 1571-72-ben 53 ház állt, a lakosok magyarok voltak. 1622-ben és 1652-ben az Esterházy javak közt említik. 1663-ban rácok szállták meg, az 1675. évi adókönyv szerint is rác falu volt. A törökök kiűzése után a rácok elhagyták, 1696-ban  már elhagyott katolikus templomát említik, mely jó állapotú és felújítható.

 

1702-ben Lipót király Esterházy Pál hercegnek adományozta. 1720-ban református telepesek érkeztek (főként Igalból, továbbá Vas vármegyéből). 1753-ban már 1000 lakója volt.

 

Pesthy Frigyes helységnévtárában (1863-1864) a következőket írja a településről és az újratelepítésről: „Nagy Szokoly falu Tolna Vmegye Dombóvári járásában, az ujabban megtelepített községek közé tartozik. A község alapitója bizonyán Kováts János volt, ki azon időben Somogy megyében kebelezett Igal nevű községben lakván 1720dik évi Januar 24röl kelt szálló levél folytán f. M. Galánthai Herczeg Eszterházy Josef földes Uraságtol engedélyt nyert arra, hogy „Nagy Szokoly” nevű pusztát megszálhassa. Mivel a pusztának fekvése valamint a mezei gazdászat ugy a ló, szarvasmarha és juh tenyésztésre igen alkalmas volt, egy pár év alatt a meg szállok száma oda szaporodott, hogy a jelen falu térségtől nyugatra eső kis Szokoly, és a keleti részen fekvő Szent Mártonyi puszta is Nagy Szokolyhoz csatoltatván rendes Úrbéres községgé vált. Hogy a telepítés leginkább Helvetiai hitvallású magyar ajkú szállókból állott bizonyítja azon tény hogy a Reformata vallásuaknak már 1727benrendes lelkésszük volt. A községben három vallás felekezet vagyon Reformata 1445 lelket számit Evangelika 336 lelket számit Rom. Catholika 327 lelket számit. A Reformata és Evangelika gyülekezetnek önallo rendes lelkészeik vagynak, a R. Cathol: a Tóth Keszi szomszéd anyaegyház-hoz tartoznak, minden gyülekezetnek temploma vagyon, a templomukat minden patrónus nélkül a gyülekezet tartja fenn. A lakosság tiszta magyar ajkú.

Az egész község jelenleg áll 375 házból 112 volt úrbéres egész telek, és 38 telket képező nemesi birtokból a község határa 5289 cat. holdat tesz ezen térségbül 301. cat: hold szőllő, 200 cat. holdat képez a fenn mondott közös legelő es közlekedési utak a többi térség szántóföld, és rétet foglal 'magában.

Az volt úrbéres jobbágyság a földes uraságtol elkülönítve vagyon - szöllö hegyét a dézma alul megváltotta - de a határ még a tagosítás jótékonyságát nem élvezheti ez ideig. A község a siófoki vaspálya állomástól 3 órai, a felső ireghi csk Posta állomáshoz 1/2 órai távolságra vagyon.”

 

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára (Pest, 1851) szerint: „Szokol (Nagy-), magyar falu, Tolna vgyében, 335 kath., 350 ágostai, 1400 ref., 10 zsidó lak., ref. és ágostai anyaekklézsiákkal, kath. fiók-szentegyházzal. Határa felette termékeny; rétje, legelője sok. F. u. h. Eszterházy. Ut. p. N.-Dorog.”

A község 1913-ban Tolna vármegye tamási járásához tartozott, az 1910-es népszámlálás adatai szerint 2058 lakosa volt.

 

Az emlékmű a községháza és a református templom közt lévő téren áll, rajta az alábbi 55 név: