Kedves olvasónk és aktív kommentelőnk, Hertymorty az alábbi vendégposzttal örvendeztett meg minket. Köszönet érte! Íme:

A 2001-es népszámlálás adatai szerint 331 fő lakosú település Tolna megyében, a tamási kistérség déli részén, a Tolnai-hegyhát dombjai közt fekszik. A 65-ös főútról Hőgyésznél, a 61-esről Pincehelynél letérve, vagy a 63-as útról Kölesden és Gyönkön keresztül érhető el.

A terület már a VI. században lakott volt, erről tanúskodik az itt talált avar temető. A honfoglalás után a Szák-nemzetség veszi birtokába. Egy 1298-ban kelt oklevél már templomát említi.
A XVI. században a török támadások útjába kerülve teljesen elpusztult, majd a hódoltság későbbi időszakában délszláv népesség telepedett meg a faluban, mely a XVII. század elejére a felszabadító háborúk és a Rákóczi-szabadságharc nyomán ismét elnéptelenedett.
A hosszú harcok során megritkult lakosságú környék benépesítése akkor kapott nagyobb lendületet, amikor gróf Claudius Florimundus Mercy, egy lotharingiai családból származó, a Habsburgok szolgálatában tábornokká, majd a Bánát kormányzójává emelkedő katona 1722-ben megvásárolta a hőgyészi uradalmat. A temesvári telepítő bizottság elnökeként nemcsak a bánáti kamarai területek számára hozatott telepeseket a német birodalomból, hanem saját birtokaira is. 1723-ban 10 család érkezett a német birodalomból, Pfalzból, a többi 1724-ben pünkösd után. 1725-ben már 39 család élt a faluban. Első római katolikus templomukat 1761-1765 közt építették fel.
A XIX. században jelentős beruházásokra került sor Szakadáton. Új községházát, jegyzői irodát, tanítói lakást, templomot építettek. Rendbe hozták a plébániát, új temetőt nyitottak, szobrokat állítottak. A lélekszám gyarapodásával támadt földhiány miatt a családok fiú gyermekei iparos szakmát tanultak, 1867-ben már közel 200 iparost tartottak számon. A fejlődés eredményeként 1871-ben Szakadát nagyközségi rangot kapott.

A Lelkes György által szerkesztett Magyar helységnév-azonosító szótár (Balassi Kiadó Bp., 1992) szerint a nagyközségben - mely 1913-ban Tolna vármegye simontornyai járásához tartozott - az 1910-es népszámlálás adatai szerint 1115 fő németajkú lakos élt, közülük az első világháború 34 áldozatot követelt, akik után 21 hadiözvegy és 14 árva maradt.

A simontornyai járásból sorozottak a 69. közös gyalogezredben és a 17. (székesfehérvári) honvéd gyalogezredben szolgáltak.

A hősök emlékműve a római katolikus templom mellett fekvő temetőben található (kiegészítés - 2010.04.22: 1922-ben állították, az emléktáblák Todero János gyönki kőfaragóműhelyében készültek):

A kereszt talapzatán elhelyezett három táblán az alábbi 34 név olvasható (a kezdőbetűk sorrendjében):

1914-1918

Herr gib unseren Helden die ewige Ruhe! [Az Úr adjon hőseinknek örök nyugalmat!]

 Eichhorn András
Faulhaber János
Gänsler Jakab
Häfner József
Kanter András
Kanter György
Kaufmann György
Kirchner Flórián
Kirchner József
Kremer György
Kremer János
Schäfer András
Schäfer Péter
Schellenberger Károly
Schlitt Ferenc
Schmidt Antal
Schmidt János
Schmidt József
Schmidt József
Schmidt József
Schneidler András
Schneidler György
Schneidler János
Schön Antal
Schüssler András
Schüssler György
Schüssler Péter
Staudt János
Stegner András
Stegner János
Stehler Antal
Weichsl Jakab
Weichsl Péter
Wertheson Jakab

Források:
http://www.szakadat.hu
http://szakadat.mindenkilapja.hu 

Szakadát nagyobb térképen való megjelenítése