Az evangélikus hősök emléktáblája
Tamási és környéke a török hódoltságot követően a herceg Esterházy család birtokába került, ezért itt az újratelepítéskor főleg katolikus települések jöttek létre. Az első magyar ajkú evangélikus családok 1834-ben, majd 1841-ben érkeztek Sárszentlőrincről. 1891-ben a település központjában megvásároltak egy fogadót és imaházzá alakították át. A századforduló környékén a gyülekezethez reformátusok is tartoztak, a két felekezet 1933-ban közösen emeltetett tornyot az imaházra. Saját lelkészük 1949-ig nem volt, fíliaként Nagyszokolyhoz tartoztak, ugyanakkor saját, egy tantermes iskolát működtettek. A gyülekezet összetétele a 70-es évek elején megindult erőteljes iparosítást követő népmozgások miatt megváltozott, miután a környező német evangélikus falvakból sokan költöztek a településre.
A gyülekezet 1925. október 31-én emléktáblát állíttatott az első világháborúban és az 1919-es tamási ellenforradalom alatt elesett hőseinek emlékére, erről tanúskodik az a korabeli cikk, mely a Tolnamegyei Ujságban jelent meg:
Emléktábla leleplezés Tamásiban
„A tamási ág. hit. ev. leányegyházközség a világháboruban meghalt 13, az ellenforradalom alatt elesett 2 hősének emlékére felállittatott emléktáblát ünnepélyes keretek között folyó évi október 31-én leplezte le, hol valláskülönbség nélkül megjelentek az egyházközségek, valamint az összes hivatalok és testületek is. Az ünnepély az imaházban kezdődött, hol „Erős vár a mi Istenünk” c. ének három versének eléneklése után dr. Schlitt Gyula lajoskomáromi ev. lelkész magasszárnyalású és nagy hatást keltő hazafias beszédet tartott. Majd az emlitett ének utolsó versének eléneklése után a közönség kivonult az emléktáblához, amely kivülről az imaház falába erősíttetett. Itt az egyházközség férfi dalárdája Révfy: „Szentelt hantok” c. énekét adta elő zábori Záborszky Kálmán ev. tanító vezetésével.
Fábry László nagyszokolyi ev. lelkész lélekemelő és magasztos beszéd kíséretében leplezte le és koszoruzta meg a hősök emléktábláját. Györke Mária „Édes apám” c. versnek hatásos elszavalása után csokrot helyezett el, a politikai község pedig koszorut tett. Ezután Kiss Lajos nagyszokolyi ref. lelkész szivből fakadó beszédben különösen figyelembe ajánlotta az emléktáblához fűződő kegyelet megőrzését, mert ezek a hősök adták a legtöbbet, életüket és vérüket áldozták a hazáért. Ujból a fenti dalkörnek „Imádság a hazáért” éneke következett, majd a közönség az imaházba vonult, hol dr. Schlitt Gyula lelkész imája, áldása és a „Himnusz” eléneklése után az ünnepély véget ért. Az igazi áldozatra valló készség hozta össze az egyházközség tagjai között ezen emléktáblának árát s a késő unokáknak is hirdetni fogja a maroknyi tamási evengélikusoknak önzetlen áldozatkészségét és a hazáért meghalt hősei iránti kegyeletét. ”
A tábla jelenleg a templomépület főbejárata mögött, az imaterem bejárata mellett található, közterületről nem látható. Érdekessége, hogy az 1919-ben elesett két hős nevét – a cikkben foglaltakkal ellentétben – már nem tartalmazza.
A világháboruban elesett tamásii ág. hitv. ev. egyházközség hős fiainak emlékére1914-1918.Bertalan JózsefGyőri Sz. IstvánGyöre JózsefKovács JózsefKránic GyörgyKránic IstvánMaixner JánosPesthy GyörgyPruck JánosSzabó IstvánSzakács JózsefSzakács JánosSzalay János
Kommentek