Nem felejtjük!

Maglód a Gödöllői-dombság és a Pesti-síkság találkozásánál fekszik, Budapest központjától 28 km-re, határától azonban csak 3 km-re található. Alapításáról nincsenek pontos adatok, de gazdag régészeti leletek bizonyítják, hogy Maglód környék már az időszámítást megelőzően is lakott volt. A honfoglalás idején az utak védelmét szolgáló földvárak körüli települések közé tartozott. A falu neve és birtokosai a középkori oklevelekben gyakran szerepelnek: Anonymus is említi Maglódot, amikor arról a Maglód nevű főúrról beszél, aki a XII. században élt, és a Gyula-Zsombor nemzetség sarja volt. A terület valószínűleg szállásbirtokként vagy adományként került a nemzetség birtokába. A falu első hiteles (okleveles) említése 1352-ben történt.

 Az írásos emlékekből kiderül, hogy a maglódi földeknek mindig több tulajdonosa volt. 1408-ban a falu birtokosai közt a Maglód-család mellett már a Péczeli és a Hartyáni-család is felbukkan, a XVI. század derekán pedig Hatvany György tulajdonában volt a falu. Lakosságának túlnyomó többsége a középkorban magyar ajkú volt. A falu dinamikus fejlődését a török előrenyomulás akasztotta meg. A helyi evangélikus templomban lévő felirat szerint a községet 1546-ban dúlták fel az oszmán hadak, akkor szóródott szét a népe. A felszabadító háborúk aztán tényleg néptelen pusztává változtatták Maglódot. A török kiűzése után hamarosan megkezdődött a benépesítés. De a Rákóczi-szabadságharc alatt ismét lakatlanná vált, az épített környezete teljesen elpusztult. A szatmári békekötés után mégis visszatértek néhányan, de kevesen ahhoz, hogy meg tudják művelni a birtokosok földjeit. Ezért a legnagyobb birtokosok − Rádayak és a Grassalkovichok − a Észak-Magyarországról, főleg Nógrádból hoztak szlovák jobbágyokat. Betelepülésükkel javítottak Maglód demográfiai viszonyain és színesebbé tették etnikai, a vallási arculatát. 1715-ben 18, 1728-ban 55, 1744-ben 91, 1760-ban 102 jobbágycsalád lakta. Az 1759-es összeírásból kiderül, hogy bár a lakosság zöme szlovák nemzetiségű, szép számmal voltak magyarok is köztük.

A lakosság száma a kései feudalizmus időszakában is egyenletesen emelkedett: 1785-ben 918, 1828-ban 1183, 1857-ben 1244 főt regisztráltak a népesség-összeírások. Itt volt evangélikus kántor tanitó Petőfi Sándor nagyapja. 1816 és 1818 között itt élt Petrovics István és Hrúz Mária. Itt ismerkedtek meg egymással, de házasságkötésükre már nem itt került sor, hanem Aszódon, fiúk Petőfi Sándor pedig már Kiskőrösön született. A maglódiak ma is úgy aposztrofálják lakhelyüket, mint "ahol Petőfi szülei szerelembe estek."

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban részt vett Maglód férfinépe is, 42 honvéd harcolt a nemzetőrségben. 1882-ben a község társadalmi és gazdasági élete teljesen új dimenzióba került a Budapest-Maglód-Újszász-Szolnok vasútvonal megnyitása után. Sokan napi rendszerességgel szálltak vonatra, hogy valamely fővárosi ipari üzemben, esetleg irodában ledolgozva munkaidejüket este ismét visszatérjenek lakóhelyükre. A földművesek jó része a budapesti vevők igényihez igazodva áttért a zöldség- és gyümölcstermesztésre, és primőrjeiket vasúton − sokszor egyszerű batyuba kötve − vitték hajnalonként a pesti piacokra. A település gyarapodását jól illusztrálja, hogy lakossága 1857 és 1910 között több mint két és félszeresére, 1244 főről 3302-re nőtt, és 1873-ban községi jogállását 1913-ban a nagyközségi rang váltotta fel.

Az I. világháború alatt 100 maglódi halt hősi halált, míg az otthon maradottakon az akkor gyógyíthatatlan spanyolnátha söpört végig. A népesség azonban csak átmenetileg csökkent, mert a trianoni békediktátum következtében Magyarországra, Budapestre menekülő családok egy része Maglódon talált új otthont.

 /Forrás: maglod.hu/

Az I. világháborús emlékmű Maglód nyugati részén, a Luther Márton és a Wodianer utca kereszteződésében, a patak mellett lévő kis emlékparkban áll.

Az oszlop elülső oldalán a következő szöveg olvasható:

Az 1914-1918. évi
világháborúban hazánkért
hősi halált halt fiainak emlékére.
Maglód község közössége

 Az oszlop két ellentétes oldalán két bronz dombormű látható. Az egyik a szülőfalujából a háborúba induló bakát ábrázol, a másik harctéri jelenetet: a megsebesült katonától társa átveszi és továbbviszi a zászlót. Az emlékmű tetején turulmadár szobra vigyázza a hősök emlékét.

Az elesettek neve az oszlop hátoldalán olvasható:

Alajtner István, Balog János, R. Balog Pál, Baranyi András, Bartos János, Bartos Pál, Bata Mihály, Bene Mihály, Bertók István, Bertók Sándor, Chovan Mihály, Csorba Zsigmond, Danyi József, Demeter Pál, Duda János, Duhaj Pál, Ekszner István, Endrődi János, Fabók János, Fabók Pál, Faklen Pál, Fazekas János, Fehér János, Galambos Pál, Gabara Mihály, Glozik György, Goner Pál, Hajdú Ferencz, B. Hajdú János, K. Hajdú János, K. Hajdú János, G. Hajdú Pál, Hitschfeld Károly, Hlavács János, Hollender Imre, Hurka Lajos, Jakab Kálmán, Jedlicska József, Kis György, Kis Pál, Kollát József, Kovács István, Kovács János, Krausz Mihály, Z. Laczkó ..., Z. Laczkó János, V. Laczkó Pál, Merczel József, Mészáros ..., Micsinszki György[?], Micsinszki János, Miklós János, Miklós Mihály, Mikus István, Molnár János, Motloch Ferencz, K. Nagy György, K. Nagy János, P. Nagy János, Nagy Pál, Pap János, Pittner Gyula, M. Potocska Ádám, M. Potocska János, Potocska Mihály, M. Potocska Pál, Rakita Pál, Raukó György, Rauko Pál, Reitz János, Sajben Pál, Sándor Mihály, Scheider Lőrinc, Schwarcz Ferenc, Steiner Árpád, Szabó Mihály, Szeile András, Szever György, Szever János, D. Szever Mihály, Szlankó Mihály, Szluka György, Szluka János, Szluka Mihály, Sztadi Antal, Szuhanics Nesztor, S. Tabányi György, Tabányi János, ... Tabányi János, ...nyi János, ...nyi János, ...nyi Mihály, ...nyi Mihály, ...rt Mihály, ... Béla, V... Márton, Wagner József, Wertheimer ..., Zabrák Sándor, Ziegler Károly 

Amint az a fenti képekből és a névsorból is kiderül, az - egyébként gondozott emlékparkban álló - emlékmű nincs a legjobb állapotban. Ezen a képen még egy régebbi, valamivel épebb állapotában látható, azóta az oszlop a repedések mentén több helyen letört (letörték?...), a bronztáblák ábrája is egyre nehezebben kivehető. Egyedül a névsor tábláján keletkezett repedéseket javították ki valamikor, de a közbeeső betűket csak gyengébb minőségben pótolták, így sok esetben mára már csak névtöredékek olvashatók. Ezeket a képeket még 2009. júniusában készítettem, de tudomásom szerint a helyzet e téren azóta is változatlan.