Az 1177 lakosú (2009) település a Kapos völgyében található, a 65-ös főút felől egy 5 km-es bekötőúton érhető el. Neve valószínűleg a Ragino, Regino német eredetű személynévből, magyar névadással alakult ki: a török hódoltság előtt Regennek, illetve Régönnek ejtették, ezekből a változatokból és a török adóösszeírásokban szereplő Regenye névből alakult ki a település mai elnevezése.
Regöly és környéke kedvező földrajzi helyzetének köszönhetően az újkőkor óta folyamatosan lakott hely. A késő bronzkorban, mintegy 3000 évvel ezelőtt épült meg az a mai napig fennmaradt erősség (sánc), amely még a honfoglalás után is a Dél-Dunántúl fontos erődített helye volt: északról és nyugatról mély árok védte, három oldalról pedig a Kapos és Koppány folyók mocsaras ártere.
A Sánc a kelták idején (Kr. e. IV-I. század) élte virágkorát, amikor törzsi központ volt. A honfoglaló magyarok tovább használták a sáncot, amely az Árpád-kor végéig a térség fontos erőssége maradt. Ezt bizonyítja, hogy az 1009-ben alapított pécsi egyházmegye egyik főesperességének központja Regöly lett. A főesperesség a mainál jóval nagyobb kiterjedésű Tolna vármegye Kapostól nyugatra eső területén feküdt (a terület ma részben Somogy és Baranya megyéhez tartozik). A regölyi főesperest 1217-ben említi először a pécsi káptalan egyik oklevele. Az 1330-as években 67, a XVI. század elején már több mint száz plébánia felett gyakorolt ellenőrzést.
A középkori Regöly virágkorának a török hódítás vetett véget: a község az 1543-as adójegyzékben még szerepel, az 1544. éviben azonban már nem említik. A simontornyai szandzsák török fejadó-összeírásaiban ismét megtaláljuk: 1546-ban, 1552-ben, 1565-ben, 1570-ben, 1580-ban és 1590-ben név szerint sorolják fel a falu lakóit.
A tizenöt éves háború során elmenekült vagy elpusztult magyar lakosság helyére délszláv népesség települt, így az 1702. évi uradalmi összeírás Regölyben 38 rác gazdát talált. A Rákóczi-szabadságharc során a császáriakhoz húzó rácok a kurucok elől délre menekültek, így a szabadságharc bukása után Regöly és a környező települések - néhány uradalmi pusztát kivéve - üresen álltak. A község újratelepítésére 1715-ben került sor: 1715. március 12-én adta ki galántai gróf Esterházy József azt a telepítő-levelet, mellyel engedélyezte, hogy a Somogy megyei Igalból és környékéről 40 telepes család Regölybe költözzön. Az újonnan érkezők három esztendeig - a kilencedet és a tizedet kivéve - teljes adómentességet élveztek. 1715 és 1735 között még több tucat földműves és iparos érkezett a Dunántúl legkülönbözőbb pontjáról: Vas, Zala és Veszprém vármegyékből. 1753-ban a lakosok száma 752 volt, a század végére Regöly már templommal és iskolával rendelkező mezővárosi rangú településsé vált. A 1784-87. évi népszámlálás már 1433 fős népességről ad számot, ahol az 1798-as uradalmi összeírás szerint 178 ház állt.
„Regöly, régi magyar város, Tolna vmegyében, a Kapos és Koppány vizei közt, regényes vidéken, 1938 kath., 25 héber lakossal, paroch. szentegyházzal, melly a város keleti részével együtt a Kapos és Koppány vizektől képezett félszigetben fekszik. Határát a természet gazdagon megajándékozta. Van kövér szántófölde, szép erdeje, hasznos legelője, nádasa, a közel lévő hegyeken pedig jó bort termeszt. A lakosok 107 egész urbéri telket birnak. A hozzátartozó Somolyi pusztán egy régi góth szentegyháznak a völgyből csak tornya látszik ki. F. u. h. Eszterházy. Ut. p. Nagy-Dorog 3 mfd.” (Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára (Pest, 1851))
Pesthy Frigyes helységnévtárában (1863-1864) a következőket írja a településről és az újratelepítésről:„Regöly mezővárosi község fekszik Tolna megye dombóvári járásában; a Kapós és Koppány folyók közt, hol e' két viz éppen egybe olvad. (…) E' község legkorábban említetik 1715ben, midőn Gróf Esztorház József által telepítetett, az előtt puszta lévén. (…) Népesitetett Igali (:Somogy megyei:) és máshonnan való szabad lakosokkal. (…)
A' város tőszomszédságában - keletről - léteznek az úgynevezett Sánczok; ezek mostani külalakjáról itélve, kétségtelen, hogy hajdanában nevezetes erősséget képezhettek, lévén azok nyugotrol roppant kiterjedésű erdőséggel, éjszak, kelet és délről pedig a Koppány és Kapós berek régenten megjárhatlan, most azonban már lecsapolt mocsaraitól védve. A népmonda szerint Szt István Király idejében Kupa Somogyi herczeg már ostromolta e' várat. Ki védte? nem tudni. Átaljában ezen sáncok eredetéről semmi biztos adattal sem birunk. Létezhettek ezek már a' rómaiak idejében is, mivel nem ritkán római pénzeket, 's temetkezési urnákat is találni itt. Épületei közül egyedül egy kéttornyú templom emlitetik, mely 1715ik év körül lerontatván, anyagából a mostani regölyi templom épült. Ugyanitt volt a régi Regelly helység is. (…)
Regöly község határát éjszakról Tamási mezőváros, felül a Koppány, delrűl pedig Szakály község felül a Kapós folyam köriti (…)”
Az 1871-es közigazgatási reform során Regöly elvesztette mezővárosi címét, a dombóvári járáshoz tartozó nagyközség lett, melyből a századfordulón a tamási járásba került. Népessége a XIX. század közepétől 1890-ig lassan növekedett, a népszámlálások adatai szerint ekkor éltek legtöbben a településen, 2499-en. Ettől kezdve, egészen az első világháború kitöréséig stagnált, majd - a háború és a kivándorlás miatt - 1920-ig csökkent a - túlnyomóan magyar ajkú - lakosság lélekszáma.
A község 1910-ben Tolna vármegye tamási járásához tartozott, 2451 magyar lakosa volt. A hősök emlékművét az 1930-as évek második felében a községháza előtt állították fel, majd a II. világháború után a katolikus templom mellé helyezték át. 2009. június 20-án felújítva került vissza eredeti helyére, a községháza elé. Az alábbi 98 név olvasható rajta:
Antal JánosBalogh IgnácBalogh JánosBalogh MihályBálint VendelBíró ImreBíró JózsefDávid GyörgyDávid PéterDávid VendelDobos FerencDobos JánosDobos JózsefErdélyi JánosErdélyi IstvánFarkas FerencFarkas GyörgyFazekas JánosFehér MihályFiola GyörgyGábor AntalGergely JózsefGosztola JánosHajnal JózsefHalbak PálHanák AntalHanák FerencHanák MihályHegedűs AntalHegedűs FerencHegedűs JánosHegedűs PálHegedűs Péter PálHetesi PéterHir IstvánHorváth IstvánHorváth JánosHorváth PálIszkádi AntalJuhász FerencKalauz GyörgyKalauz ImreKelemen PéterKis AntalKolláth MihályKolonics GyörgyV. Kovács AntalKovács FerencB. Kovács FerencKovács GyulaZ. Kovács IstvánV. Kovács JózsefKovács MihályZ. Kovács MihályZ. Kovács PálZ. Kovács PéterKovács Szabó AntalKovács Szabó JánosKovács Szabó MihályLakos AntalLakos JánosLakos PéterMagyar JánosMátics JózsefMeilinger PálMohai MihályNagy MihályNagy PálNémeth IstvánNoé JózsefPolácsi PálPrávics VendelPuskás AntalRajmond IstvánCs. Riba AntalRiba AntalRiba Z. IstvánRiba MihályRosta FerencRosta PálRuppert Jánosvit. Söllei JózsefSzabó M. AntalSzabó JózsefSzabó JózsefSzabó LajosSzarvas MihálySzíjártó PéterSzili JózsefTakács JózsefTakács MihályTislér JánosTislér TamásTóth JózsefTóth MihályVadász JózsefVódli IstvánZahorák Mihály
Regöly nagyobb térképen való megjelenítése
Kommentek