Az első Nagy Háború nem csak a csatatereken hagyott maradandó nyomot, hanem odahaza a falvakban és városokban is. A háború áldozatainak emlékére fájdalommal vegyes büszkeséggel állított emlékműveket a hálás utókor. Így történt ez a résztvevő országok mindegyikében - Magyarországon is. Ezekről az emlékművekről és magáról az emlékezésről szól ez a blog.
*** emilke nekünk:***
nemfelejtjuk(at)yahoo.co.uk
--- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---
Kommentek
Paul Lorinczi:
A nagyapám a nyugati csoport tagja. A háború alatt halt meg. A halottak neve? Vagy csak ki szolgál... (2021.09.15. 00:52)5200 Törökszentmiklós
tiboru:
@Fatma Özdemir:
Szia!
Milyen családnevek voltak a családfádon? Csak mert én mostanában kutatom ... (2020.12.29. 17:37)Végvár
lac+:
2019 júliusában voltunk a kápolnában kirándulócsoporttal, az idegenvezető nemzeti szalagot helyeze... (2019.07.22. 20:16)Visintini: Magyar Kápolna
Fatma Özdemir:
Török orszagba lakok 23 szeneden Mersinde egy varoş. . Temeşvari vagyok.Az en csaladom Vegvaron l... (2018.02.08. 20:09)Végvár
Mahoberberis thunbergii:
2014-ben a település első világháborús hősi halottjairól egy könyv is megjelent, ami korlátozott s... (2018.01.11. 23:27)2083 Solymár
A 161 lakosú (2009) település Tolna megye nyugati részén fekszik. Első írásos említése 1563-ból származik: a török fejadó-adóösszeírás szerint ekkor a koppányi szandzsák része volt 12 házzal. Történetéről Pesthy Frigyes helynévtárában (1863-1864) az alábbiakat olvashatjuk:
„Lápafő a Tolna megyei Dombóvári járáshoz tartozó község.
(…)
A most meglevő Lápafő községnek valóságos eredetéről bizonyos tudomással nem bír senki, hanem hagyományilag létezik bizonyos tudomás arról, hogy már a XVII.században létezett egy illy nevű község és pedig a mostaninál jóval nagyobb (…), de ezen falu 1680 körül a török háború alatt lett elpusztítva, az akkori lakosság nyom nélkül elszéledt. (…) e mostani község már egy 1737-ik évben mint egyházzal és tanítóval ellátott község említtetik.
(…)
Az egyházmegyének levéltárában létező s 1737-ről szólló iratban is említtetik, hogy e mostani község az előbbinek elpusztulása után, az akkori földes úr által (kinek neve nem tudatik) Veszprém és Zala Megyékből népesíttetett be.
(…)
Közössen elismert tény, hogy e mostani Lápafőközség egy, a falu alatt létezett és a szomszéd Somogy Megyéből eredő Lápanevű folyótól vette nevét. Ezen a vizén szóbeli hagyomány szerint több malmok léteztek, melyeknek helyei máig is több helyütt láthatók.
(…)
A szöllöhegy keríttésén kívül erdő lévén 1838-ik évben történt itt az akkor híres rabló Sobrinak a Cs. k. Uhlánus katonaság általi meglepetése. Sobri hetedmagávalkemény puska tüzeléssel állott ellen a katonaságnak, kik közül többet megsebesített ugyan a rablócsapat, de a katonaság nem hátrálván végre Sobri egy cserfának támaszkodva magát pisztollal kivégezte. Társainek egyike Varga Ferkónevű lövést is kapván egy uhlánus őrmester által karddal megvagdaltatott és élve elfogatott, ezen rabló későbben a katonai hatóság által Pécsváradon ítéltetett halálra.”
Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára (Pest, 1851) szerint „Lápafő, magyar falu Tolna vmegyében, 42 kath., 340 ref., 13 zsidó lak., ref. anyaekklézsiával, bortermesztéssel, erdővel. F. u. közbirtokosok. Ut. posta N. Dorog.”
A település 1910-ben Tolna vármegye dombóvári járásában feküdt, ekkor 509 magyar lakosa volt. A hősi emlékmű a református templom bejáratánál áll, az alábbi 9 név olvasható rajta:
Kommentek