A 161 lakosú (2009) település Tolna megye nyugati részén fekszik. Első írásos említése 1563-ból származik: a török fejadó-adóösszeírás szerint ekkor a koppányi szandzsák része volt 12 házzal. Történetéről Pesthy Frigyes helynévtárában (1863-1864) az alábbiakat olvashatjuk:

 

„Lápafő a Tolna megyei Dombóvári járáshoz tartozó község.

(…)

A most meglevő Lápafő községnek valóságos eredetéről bizonyos tudomással nem bír senki,  hanem hagyományilag létezik bizonyos tudomás arról, hogy már a XVII. században létezett egy illy nevű község és pedig a mostaninál jóval nagyobb (…), de ezen falu 1680 körül a török háború alatt lett elpusztítva, az akkori lakosság nyom nélkül elszéledt. (…) e mostani község már egy 1737-ik évben mint egyházzal és tanítóval ellátott község említtetik.

(…)

Az egyházmegyének levéltárában létező s 1737-ről szólló iratban is említtetik, hogy e mostani község az előbbinek elpusztulása után, az akkori földes úr által (kinek neve nem tudatik) Veszprém és Zala Megyékből népesíttetett be.

(…)

Közössen elismert tény, hogy e mostani Lápafő község egy, a falu alatt létezett és a szomszéd Somogy Megyéből eredő Lápa nevű folyótól vette nevét. Ezen a vizén szóbeli hagyomány szerint több malmok léteztek, melyeknek helyei máig is több helyütt láthatók.

(…)

A szöllöhegy keríttésén kívül erdő lévén 1838-ik évben történt itt az akkor híres rabló Sobrinak a Cs. k. Uhlánus katonaság általi meglepetése. Sobri hetedmagával kemény puska tüzeléssel állott ellen a katonaságnak, kik közül többet megsebesített ugyan a rablócsapat, de a katonaság nem hátrálván végre Sobri egy cserfának támaszkodva magát pisztollal kivégezte. Társainek egyike Varga Ferkó nevű lövést is kapván egy uhlánus őrmester által karddal megvagdaltatott és élve elfogatott, ezen rabló későbben a katonai hatóság által Pécsváradon ítéltetett halálra.”

 

 

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára (Pest, 1851) szerint „Lápafő, magyar falu Tolna vmegyében, 42 kath., 340 ref., 13 zsidó lak., ref. anyaekklézsiával, bortermesztéssel, erdővel. F. u. közbirtokosok. Ut. posta N. Dorog.”

 

A település 1910-ben Tolna vármegye dombóvári járásában feküdt, ekkor 509 magyar lakosa volt. A hősi emlékmű a református templom bejáratánál áll, az alábbi 9 név olvasható rajta: