Az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb első világháborús hadifogolytábora volt a Magyarország területén felépített ostffyasszonyfai tábor. A 8 millió koronás költséggel épült, 50000 fő befogadására alkalmas barakktábor bár nevét a közeli vasútállomás után kapta, területét tekintve Nagysimonyi községhez tartozott.
A táborban működésének négy éve (1915 – 1918) alatt megközelítőleg 150 000 hadifogoly fordult meg. Közülük 10000 soha nem térhetett haza. Ők tábor temetőjében találtak örök nyugalomra
A sírkert mai rendezett arculatát 1931-ben alakították ki. Az örökzöld cserjékkel szegélyezett főút két oldalán, nemzetenként kialakított parcellákban sorakoznak a sírokat jelző, katonai jelvényekkel, azonosító számokkal ellátott egységes beton emlékkövek.
A két világháború között a május utolsó vasárnapjára eső hősök napján, illetve halottak napján tartott gyászünnepségen rótta le kegyeletét az emlékező utókor a világháború áldozataira emlékezve. A gyászünnepségeken résztvevő, külföldi országokat képviselő katonai attasék hazájuk himnuszainak hangjai mellett helyezték el a megemlékezés virágait a nemzetük zászlaival fellobogózott parcellák obeliszkjeinél.
A második világháborút követő kényszerű szünet után hagyományokhoz méltó, katonai tiszteletadással kísért ökomenikus gyászszertartáson emlékeznek évről a központi emlékmű körül gyülekezők.
Az egykori fogolytábor helyét ma erdő borítja, emlékét temetője őrzi mementóként.
A hadifogolytáboroknak saját pénzük is volt, amelyekkel csak a fogolytáboron belül lehetett fizetni. A pénzek német és magyar nyelven kaptak a magyarországi hadifogolytáborban feliratot - oldalanként külön-külön. Emellett a táborban fogvatartott katonák két legnagyobb országa nyelvén is ellátták az összegre vonatkozó felirattal. Érdekes, hogy táboronként különböző pénzt használtak.
A minap egyik földrajzi/természeti és a családban elterjedt szóhasználattal: harci-marci filmeket sugárzó csatornán volt látható egy dokumentumfilm a hadifogolytáborról és a temetőről. Elhatároztuk, amikor csak tehetjük, ellátogatunk oda és saját magunk vesszük szemügyre a dolgokat. Utaztunk vagy 80 kilométert (csak oda) egy nem túl napsütéses ám annál nyírkosabb őszi napon. Emlékszem szombat volt. Megérkeztünk és a temető zárva volt. Mint azt az egyébként nagyon informatív, magyar, angol és olasz nyelven íródott tájékoztató tábla írta, előzetes bejelentkezéssel lehetett volna megoldani ezt a problémát. Tisztában voltam vele, hogy a világháborús emlékhelyek bejárása és blogosítása áldozatokkal jár. Nem árulom el, hogyan sikerült mégis megtekintani a katonai temetőt, de a visszafordulás és egy másik időpontban való visszatérés nem tűnt reális alternatívának.
Nem végeztünk részletes kutatást, csak igyekeztünk leolvasni a feliratokat az emlékművekről. Hősi halottak száma a nemzeti parcellákban:
919 fő olasz hadifogoly, 4293 román és 5610 fő akiket nekünk nem sikerült beazonosítani. Ez persze így nem teljes, de arra alkalmas, hogy érzékeltesse, milyen szörnyű emberveszteséget okozhattak a fogolytábori körülmények. Az óriási létszám, a legyengültség, a hygeniás problémák és az orvostudomány tehetetlensége a fertőző betegségekkel szemben. (Ezekről még lesz szó blogunkban - délvidéki tudósítónk: MTi anyagában szólunk a veszteségek okairól részletesen.)
A temető közepén ez a fasor húzódik, amelyet a bejárattal szembeni oldalon egy tömegsír fölé emelt emlékmű zár le. (kép itt fent és balra)
Az olasz katonáknak emelt tömegsír emlékműve látható itt alul.
A románokéi pedig itt lent.
Az Orosz Birodalom katonáinak állított emlékmű pedig itt látható.
A temető nagyobbik része pedig ilyen képet mutat: se szeri, se száma a fejfáknak gondosan elrendezve.
Itt pedig közelről látható egy ilyen fejfa, amely nevet nem, csak számot tartalmaz. Anyagát tekintve pedig valamiféle műkő lehet.
Néhány magyar sír is látható - ezeken név is olvasható. Feltesszük, hogy a betegségek a tábor őrszemélyzete köréből is szedték áldozataikat.
Az Izraelita felekezethez tartozó katonák fejfái is megtalálhatók itt.
Zárásul pedig álljon itt a fogvatartottak nyelvén is olvasható - a bejáratnál elhelyezett gondolat:
AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ÁLDOZATAI LETTEK ŐK, HAT NEMZET FIAI.
FURONO VITTIME DELLA PRIMA GUERRA MONDIALE, FIGLI DI SEI NAZIONI.
AU CĂZUT VICTIME ÎN PRIMUL RĂZBOI MONDIAL EI, FII AI ŞASE NAŢIUNI.
ЖЕРТВАМИ ПЕРВОЙ МИРОВОЙ ВОЙНЫ СТАЛИ ОНИ, СЫНОВЬЯ ШЕСТИ НАЦИЙ.
ŽRTVOM PRVOG SVETSKOG RATA POSTALI SU ONI, SINOVI ŠEST NARODA.
СТАЛИ ВОНИ ЖЕРТВАМИ ПЕРШОЇ СВІТОВОЇ ВІЙНИ, СИНИ ШЕСТИ НАРОДІВ.
Nyugodjanak békében!
Kommentek