AZ I. VILÁGHÁBORÚ JELENTŐSEBB HADMŰVELETEI, AMELYEKBEN AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA HADEREJE RÉSZT VETT 1914-1918 KÖZÖTT
1914
Az Osztrák-Magyar Monarchia 1914. július 25-én hirdette ki a részleges mozgósítást B-háború [¹] esetére. A mozgósítás első napja júl. 28-a volt, ami egybeesett a Szerbiának küldött hadüzenet napjával.
Oroszország júl. 30-án általános mozgósítást hirdetett, ezért júl. 31-én a Monarchia is megtette ugyanezt. Ennek első napja augusztus 4-re esett.
Az osztrák-magyar haderő augusztus 12-én lendült támadásba Szerbia ellen. Az 5. és 6. hadsereg Boszniából támadott, a 2. pedig a Száván keresztül Šabac irányában. A támadást Potiorek táborszernagy irányította.
Az orosz felvonulás a Monarchia keleti határainál gyorsabb ütemben zajlott, mint az várható volt, és az ellenséges csapatok már aug. 15-én megjelentek Kelet-Galíciában. Az osztrák-magyar hadvezetés ezért a 2. hadsereget sürgősen átirányította az orosz harctérre. A meggyengült támadást a szerbek sikeresen elhárították, és aug. 16. és 24. között súlyos csapásokat mértek a támadókra.
1914. szeptember 6-án a szerb csapatok átkeltek a Száván, és betörtek a Szerémségbe, ahonnan csak szept. 14-ig sikerült kiszorítani őket.
Szeptember 7-én újabb osztrák-magyar támadás indult a Drina alsó szakasza és a Száva között. Az 5. hadsereg sikereket ért el a Mácsvában, de támadása hamarosan megrekedt.
Októberben a szerb és a montenegrói csapatok betörtek Bosznia-Hercegovinába, és csak a hónap végére sikerült kiszorítani őket.
November 6. és 9. között az előrenyomuló osztrák-magyar csapatok elfoglalták Valjevót, elérték a Kolubara és a Ljig folyó vonalát, december 2-án pedig bevették Belgrádot. A december 3-ai szerb ellentámadás azonban visszavonulásra kényszerítette a Szerbiában harcoló osztrák-magyar erőket.
Az osztrák-magyar haderő 1914. aug. 18-án indította meg hadjáratát a keleti harctéren. Az első összecsapásokban az 1. és a 4. hadsereg vett részt, melyekhez hamarosan csatlakozott a 3. és a balkáni hadszíntérről átvezényelt 2. hadsereg is. Az orosz erők sikeresen visszaverték ezt az offenzívát, ellentámadásba mentek át, és elfoglalták Lemberget, Przemysl erődjét pedig körülzárták.
A keleti hadszíntér ÉNY-i részén 1914. aug. 17-én az oroszok benyomultak Kelet-Poroszországba. A németeknek azonban az aug. 23. és 31. között vívott tannenbergi csatában sikerült ezeket az erőket megsemmisíteni. Hasonlóan járt a másik előrenyomuló orosz hadsereg is a szept. 7. és 13. között vívott mazuri csatában.
1914. szeptember 25-én az uzsoki hágón át az oroszok Magyarország területére léptek, és okt. 4-én elfoglalták Máramarosszigetet, ahonnan csak október végére sikerült őket kiszorítani.
A dec. 5. és 17. közötti limanovai csatában az osztrák-magyar erők a német csapatok hathatós támogatásával visszavonulásra kényszerítették a Galíciában harcoló orosz haderőt.
1915
Az osztrák-magyar és német csapatok 1915. január 23-án a kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére (-20 Celsius, nagy hó) támadást indítottak a kárpáti arcvonalon, melynek célja az orosz vonalak áttörése és a przemysli erődrendszer felmentése volt. A támadás elakadt, az ellentámadásban az orosz haderő jan. 27-én ismét behatolt Magyarországra. A katasztrófát a Bukovinából előretörő osztrák-magyar csapatok akadályozták meg Csernovic, Kolomea és Stanislau elfoglalásával.
1915. március 22-én elesett Przemysl, 120 000 kiéhezett védő esett hadifogságba.
Az 1915. április 2-a és 13-a között vívott ún. „húsvéti csatában” az osztrák-magyar haderő kiszorította az oroszokat Magyarország területéről.
Az osztrák-magyar 4. és a német 11. hadsereg 1915. május 2-án a keleti harctéren jól előkészített és megszervezett offenzívát indított, és máj. 5-én Gorlicénél áttörte az orosz védelmet. Június elejére visszafoglalták Przemyslt, a hónap végére pedig Lemberget is. Augusztus végére Galícia ismét osztrák-magyar ellenőrzés alatt állt.
1915. május 24-én Olaszország hadat üzent a Monarchiának, és ezzel új hadszintér nyílt meg az Adriai-tenger, az Isonzó folyó völgye, a Doberdói-fennsík, Dél-Tirol és Svájc által behatárolt területen. 1915. május végétől ezen a harctéren az olaszok tizenegy 
nagy támadást indítottak (isonzói csaták) azzal a céllal, hogy áttörjék az osztrák-magyar védelmet.
1915. október 2-án az osztrák-magyar haderő német támogatással felújította támadását Szerbia ellen, melyhez hamarosan Bulgária is csatlakozott, miután okt. 14-én hadat üzent Szerbiának. A három oldalról (a Száva vonaláról, Boszniából és Bulgáriából) nagy túlerővel indított támadásnak a szerb hadsereg nem tudott ellenállni. Okt. 9-én elesett Belgrád. A szerbek dél felé vonultak vissza - magukkal hurcolva hadifoglyaikat is - és Albánián átvergődve 150 000 szerb katona érte el a tengerpartot (ezt „halálmenet” néven jegyezte fel a történelem). Az antant hajói Korfu szigetére evakuálták a visszavonulókat.
Szerbia elfoglalása után a az osztrák-magyar haderő Montenegró ellen fordult, és 1916. január 13-án elfoglalta Cetinjét, az ország fővárosát.
__________________________________
[¹] Az osztrák-magyar hadvezetés haditervei:
- B-háború = háború Szerbia és Montenegró ellen, Oroszország, ill. Olaszország beavatkozása nélkül;
- R-háború = háború Oroszország ellen;
- I-háború = háború Olaszország ellen.
R- ill. I-háború esetén számoltak Szerbia és Montenegró beavatkozására.
Kommentek