Kölesd, hajdani mezőváros a Tolnai-Hegyhát és a Mezőföld találkozásánál, a Sió és a Sárvíz mellett, Pakstól és Szekszárdtól egyaránt 25 km távolságra fekszik, lakóinak száma 1548 (2008).
Árpád-kori település, neve 1244-ben, 1279-ben és 1292-ben is felbukkan a korabeli írott forrásokban. Ezt követően az 1333-as pápai tizedjegyzék említi, mely szerint „Kulestd”-nek saját plébániája volt, mely a tolnai főesperességhez tartozott.
1335 táján az Apar nemzetség birtokolta, majd 1397-ben a mesztegnyei Szerecseny család kapta meg Zsigmond királytól. 1406-ban a király elvette a birtokot a hűtlenné vált Szerecseny Mihálytól és Ozorai Pipónak adta, aki 1425-ben a temetkezési helyéül kiszemelt székesfehérvári káptalannak adományozta.
Jelentőségét mutatja, hogy a XIV. század végétől számos ízben adott helyt vármegyei törvényszéknek (a fennmaradt oklevelek tanúsága szerint 1392-ben, 1397-ben, 1402-ben, 1403-ban, 1452-ben, 1453-ban, 1471-ben) és megyegyűlésnek (1403, 1409 és 1426).
Határában országos jelentőségű esemény is történt: Mátyás király váratlan halálát követően a trónért kirobbant küzdelemben 1490. július 4-én a kölesdi Csont-hegynél ütköztek meg az elhunyt király törvénytelen fiának, Corvin Jánosnak a csapatai az ellenjelölt Ulászló cseh királyt támogató Báthory István vajda és Kinizsi Pál főkapitány seregeivel. 1490. július 4-én Corvin János vereséget szenvedett, s ezzel minden reménye szertefoszlott a trónra lépésre.
A török megszállás kezdetén állandó lakossággal bírt, a török adóösszeírások adatai szerint a családfők száma 1546-ban 20 fő, 1570-ben 54 fő volt, majd tíz év alatt 21-re csökkent; a községnek 1546-1552 között papja is volt. Az elnéptelenedés a magyar végvárak zsákmányszerző portyái és a kettős adóztatás egyre növekvő terhei miatti elvándorlás miatt történt a XVII. század második felében, a településre a törökök katonáskodó és pásztorkodó szerbeket telepítettek.
Kölesdnél vívták a Rákóczi-szabadságharc egyik nevezetes csatáját: 1708. szeptember 2-án itt ütközött meg Béri Balogh Ádám brigadéros öt-hatezer fős kuruc serege a császári tisztek által vezetett rác csapattesttel, s mért rá megsemmisítő csapást, ötszáz málhás szekeret és három ágyút zsákmányolva.
A község újratelepülésére csupán a Rákóczi-szabadságharc után került sor. 1701-ben gróf Zinzendorf Vencel szerezte meg egy nagyobb uradalom részeként a még mindig puszta Kölesdet. 1714-ben a helység még az elhagyott községek között szerepelt, ezt követően Simontornyáról szökött evangélikus és Zsámbékról szökött református jobbágyok lettek az új lakói, megjelenésük pontos időpontját azonban nem ismerjük. A tervszerű betelepítés az 1722-ben bekövetkezett tulajdonosváltáshoz köthető, Florimundus Claudius Mercy gróf, a Bánság kormányzója ekkor vásárolta meg Zinzendorf gróf örököseitől Tolna megyei birtokukat, melynek Kölesd is része volt. Mercy gróf önnön telepítési elveit figyelmen kívül hagyva reformátusokat és evangélikusokat, magyarokat és németeket is telepített a községbe. Az új birtokos kiterjedt uradalmában alközponti szerepkört szánt Kölesdnek. Ennek köszönhette az akkor még csupán néhány tucat lakost számláló település, hogy Mercy közbenjárására 1730. július 31-én elnyerte vásártartási jogot és a vele járó mezővárosi címet. 1773-ban a hőgyészi uradalmat és benne Kölesdet az Apponyi család vásárolta meg.
Fényes Elek leírása szerint: „Kölesd, magyar-német m. v. Tolna vmegyében, magas felemelkedett helyen a Sárviz mellett, ut. post. Nagy-Dorog. Lakja 1200 reform., 516 evang., (kik közt 346 német ajkú), 160 kath., 15 zsidó. Ref. anyatemplom. Az ágostaiaknak már 1719-ben anyagyülekezetük volt itt, de tagjai 1725-ben kiköltözvén, s helyökbe német gyarmat telepedvén, 1774-ig a kis tormási anyához tartozott; de 1789-ben mestert hivott, 1832-ben pedig papot hiván, az anyagyülekezetek közé felvétetett. Van a városnak nagy vendégfogadója, sok csinos uradalmi épületje, jó izü bort termő szőlőhegye, termékeny szántóföldje; hanem erdeje és nádja nincs, sőt a Sárviz szabályozásával malmaitól is elesett. Számlál 35 urb. telket. Birja gr. Apponyi Antal.”
Fejlődése olyannyira felgyorsult, hogy az 1778. október 19-én tartott megyegyűlésen még megyeszékhellyé jelölése is szóba került (a székhely végül Szekszárd lett). Népessége 1836-ban 1652, 1890-ben 2000, az 1910-es népszámlálás szerint 2077 fő volt, nagyobbrészt református, kisebbrészt evangélikus vallásúak. Közigazgatásilag Tolna vármegye simontornyai járásához tartozott, az innen sorozottak főként a 69. közös és a 17. (székesfehérvári) honvéd gyalogezredben harcoltak.
1914. augusztus 9-én Zavaros Gyula helyi körorvos javaslatára egy tizenöt sebesült befogadására alkalmas hadikórházat hoztak létre, melynek berendezését és az ápoltak élelmezését a község lakossága, a sebesültek kezelését pedig orvosa vállalta. A háborús évek alatt többször is rászorulókat helyeztek el a községben, 1915-ben 57 szlovén menekültet, 1918-ban pedig 25 osztrák gyermeket.
Kölesd hősi halottainak emlékművét 1934. június 3-án avatták fel, József főherceg jelenlétében (korabeli fényképek itt találhatóak), rajta az alábbi neveket olvashatjuk:
Andics Sándor
Ausch Sándor
Bálint János
Bálint Sándor
Bátai István
Bátai József
Benedek István
Benedek János
Bese András
Bese József
Bonnyai János
Bonnyai Lajos
Brenner István
Brenner János
Debreceni József
Dozmati József
Fodor János
Gagyi János
Gagyi József
Göböl János
Greilich György
Haffner Gyula
Horváth András
Horváth Ferenc
Juhász István
K. Varga János
Kálmán Dániel
Katzenbach István
Katzenbach János
Katzenbach József
Kindt István
Kis Imre
Kis István
Kis János
Kis József
Kocsis József
Kokas Ferenc
Kollár István
Kollár József
Kovács György
Kovács István
Kovács János
Kovács János
Kovács József
Kőrösi József
Kránitz János
Laky Endre
Lencz András
Májer János
Májer József
Marosi János
Mészáros István
Mészáros József
Nemes István
Nemes János
Nemes József
Nemes József
Németh György
Németh József
Nyul István
Patai János
Pintér József
Pintér József
Rituper István
Ritzel István
Schmidt János
Somogyi István
Szabó János
Szabó János
Szabó József
Szabó József
Szalai János
Szanyó István
Szekeres János
Szöcsényi József
Szüsz János
Térmeg János
Tolnai János
Tóth János
Ujhelyi János
Ujkéri Lajos
Vádli István
Zavaros Elemér
Kölesd nagyobb térképen való megjelenítése
Kommentek