Az 1705 fő lakosú (2008) egykori mezőváros Tolna megye északnyugati részén, a Sió jobb partján fekszik, Simontornya szomszédságában, a Mezőföld és a Kapos-Koppánymenti dombvidék találkozásánál.
Legkorábbi írásos említésével az 1009-ben kelt, Szent István királynak a pécsi püspökséget megalapító oklevelében találkozunk, itt az egyházmegye egyik határaként szerepel. A települést 1320-ban Károly Róbert az Apor-nemzetségből származó Ozorai családnak adományozta. A család a XIV. század végére férfiágon kihalt, a javak törvényes örököse Ozorai Borbála lett, aki Zsigmond király általi fiúsítása (a lány a fiú örökössel egyenrangú örökös, így jogosult az örökhagyó teljes vagyonára) után feleségül ment a firenzei származású Filippo Scolarihoz. Az ezt követően Ozorai Pipo néven ismert főúr – aki Zsigmond király hadvezére és politikai tanácsadója lett – nevéhez fűződik a település felvirágoztatása, a mezővárosi és országos vásártartási jog (1399) megszerzése.
Pipo temesi ispánként (a tisztséget 1405 és 1426 közt töltötte be) 1416-ban engedélyt kapott, hogy a tizenkét falu földesúri központját jelentő Ozorán erősséget emeljen. A két év alatt elkészült, négyzetes alaprajzú, emeletes, sarkain tornyokkal ellátott várkastély - bár többször megrongálódott – ma is áll, teljes felújítása után jelenleg múzeumként szolgál.
Ozorai Pipo 1426-ban történt halála után a Héderváryak (elsőként Héderváry Lőrinc nádor) birtokába került, majd a család férfiágon történt kihalása után 1537-től Török Bálint birtoka lett. 1543-ban a törökök elfoglalták, lakossága ezt követően jelentősen csökkent (1571-1572-ben 11 házat írtak össze), majd rövid időre elnéptelenedett. 1686 szeptemberében szabadult fel, ekkor rácok és magyarok lakták. Mivel a rácok a Rákóczi-szabadságharc során elmenekültek, a terület új urai, az Esterházyak katolikus magyarokkal népesítették be. 1696-ban 47 család lakta, 1753-ban 1700, a század végén már 2300 lakosa volt.
Pesthy Frigyes helységnévtárában (1863-1864) így ír a település történetéről: „(…) Az ember emlékezetétől, és históriai adatok után is mái napig a’ mező városnak neve Ozora. Eredeti magyarázata nem tudatik. Talán a’ ráczoktol veszi eredetét. (…) Jelenleg egy általában az öszves lakosság, tisztán magyar nyelven beszél. Rom. Cath. 3900 és mint egy 100 izraelita.
Említtetik (…) St. István király azon diplomájában, melyben Tolna megye éjszaki részén Pécs egyházmegye véghatáraul (…) Ozora jeleltetik ki.
(…) Kinek vagy kiknek lehetett Ozora birtoka ’s tulajdona egész Zsigmond király idejéig? Habár a’ nép szájáról azt hallani, hogy ez egész táj ’s vidéket Kupa Somogy ura bírta volna, teljes bizonyosan nem tudhatni. Zsigmond király korában azonban, hogy Skolari köznyelven Pippó Grófé lett legyen Ozora nem csak hagyományilag, hanem történetileg is áll. Szalay László is Magyarország története 9. kötet 329 lapján ezen florenczi Pippó Grófot Ozorai Fülöpnek nevezvén: kiről még az is áll hagyományilag, hogy itt a Sz. Ferenczieknek zárdát ’s templomot emelt, mindkettőnek topographicus fekvése ezeknek ma is kivehető. E’ zárda azonban a’ templommal ’s hihető a község meg vár még a’ törökök által 1544 ben földulatott. Pipponak elhaltával Ozora a’ Hedervári családé lőn Istványfi után állitható, mert szerinte 2. Ulászló királyunk alatt Miksa császár németjei Székes Fehérvárt elfoglalván onnét rabló seregek dél felé tova száguldván Ozorát is elfoglalák ’s Hédervári grófot itt fiával együtt elfogák. Utóbb Buday Esaiás szerint a’ Thurzó családra szállt át, ennek ki haltával hihető női ágon Esztorás házra mint egyéb birtokai is azon családnak.
(…) Hogy a' török dúlása után, a’ mostani lakók itteni települte előtt, már elébb Ozora benépesült kitetszik ismét Koller históriájából, mely szerint a’ múlt század első éveiben Pétsre tartozó rkath. egyházi zsinatra a simontornyai, ’s más szomszédos rácz plébánosok között az ozorai plébános is (plebanus rascianus) hivatalos volt. De ezek csak hamar - hihető kiirtattak - üresen hagyták Ozorát (…) Honnét szállinkóztak a’ mostani lakóknak ősei? Magyarok voltak e az ujjonan települtek? Leginkább az 1722. évben kezdett anyakönyvi nevek után ítélhetni meg. ’S miután ebben néhány máig is fönmaradt német neveken kívül: Manifort, Fráj, Knáisa, Berger, Ortner v. Artner, Sauerwein leginkább csak magyar nevek fordulnék, hihető - ha eme családok települése idején bár németek voltak is, csak hamar magyarosodtak, vagy hogy a’ régi rácz lakokból csak valaki is ittmaradt volna alig hihető, mert ennehány eléforduló Gosztola, Modurka, Kapinya név inkább tót v mint az utolsó szinte a magyar kapczából idomulhatot át. Honnét települhettek a’ mostani családok? Sokakk családi neve után eltalálható, igy az Gerkádi, Sziládi, Kókai, Csepregi, Dévási, Hartai, Szuhai, Atolai, Fehérvári, Lévai, Eperjesi, Szaszi, Szili és más hasonló községi nevet viselőknél, másokk még mostanig fönmaradt mellékneve után: igy vanak Molnárok cserkuti, Nemietek kecskeméti, Digiek keszthelyi, Szabók Apali (jobban Apari) mellék névvel. Föltűnő, hogy igen igen sok családi név országunk nevesb családjaik nevét viseli, igy a’ Czirákiak, Nádasdiak, Decsiek sat. Jellemzi még büszke népünket az is, hogy még Nagy, Szép, Liliom, Rózsa név fordul elé elég, valamint Császár, Király, Herczeg, Kis, Fekete, Barna, Polgár – s’ más ehhez hasonló kicsinyitő - olcsó - szegényebb sorsot jelző vezeték név nem igen fordul elé.”
Az Esterházy-hitbizomány egyik központjává fejlesztett mezővárosban jelentős építkezések folytak a XVIII. század folyamán: szálló, nagyvendéglő (itt lépett fel először vándorszínészként Petőfi Sándor 1841. július 31-én, három szerepet is játszott Gvadányi: A peleskei nótárius című művében. Az előadás emlékét ma emléktábla őrzi), tiszti lakások, malmok épültek. 1744-ben elkészült a kulapusztai hercegi kastély, kiépült a vadaspark, ide került a méntelep és a lovarda. Ezt követően a XVIII. század második felében a várat magtárrá alakítottak át.
Jelentős esemény történt a település északi határán fekvő Sió-átkelőnél az 1848-as szabadságharc kezdetén: a Jellasich segítségére érkező, a szeptember 29-i pákozdi ütközetből elkésett, Róth és Phillipovich által vezetett horvát sereg itt tette le a fegyvert a Csapó Vilmos őrnagy vezette Tolna megyei nemzetőrök előtt, 1848. október 7-én. Erről Csapó jelentése így szól:
„Mi minden tétovázás és alku nélkül, egy pár szó parancsra megtörténvén, két generális, Róth és Phillipovich, 3 stabális, és mintegy 50 tiszt, továbbá 12 ágyú, a töltényszerekkel és öt zászló, végül 7500 közkatona, és altiszt a mai napon elfogatott és fogollyá tétetett.”
Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára (Pest, 1851) szerint „Ozora, magyar m.v. Tolna vmegyében, a Sió partján, ut. p. Sár-Bogárd. Lakja 3200 lélek, kik csaknem mind rom. katholikusok, paroch. templommal. A város közepén fekszik vára, melly a réginek maradványaira épült; a Sió vizén tul egy roppant uradalmi épület tágas istállókkal, hol az uradalmi ménesből kiválogatott nemesb vérü lovak tartatnak. Határa mindennel megáldatott; van igen termékeny szántóföldje (82 egész urb. telek van itt), kövér rétjei, nádasa, erdeje, roppant szőlőhegye. Négy országos vására közül csak egyet tart meg, t. i. a sz. István király napit. A város feje herczeg Eszterházy egyik gyönyörü uradalmának. 1848-ban septemberben a pákozdi ütközet után b. Jellachich horvát bán Bécs felé vonulván seregével, a hozzá csatlakozni akaró, s Eszék felől jövő 10 ezer főnyi horvát sereg Roth és Philipovich cs. k. tábornokok vezérlete alatt egészen elvágatott, s Perczel és Görgei magyar hadcsapatai által körülvétetvén, közel Ozorához lefegyvereztetett, a közlegények s altisztek hazájokba visszakisértetvén.”
A település 1913-ban Tolna vármegye tamási járásához tartozott, 4612 lakosa közül 4580 magyar volt. Az I. világháborús emlékmű (melyet 1929-ben állítottak, Kalotay-Kreipel Ottó alkotása) a katolikus templom és a vár között áll, rajta az alábbi 215 név olvasható:
1914–1918
Testvér, ha utad e hely előtt visz el,
Állj meg egy percre és tedd össze kezed,
E 215 magyarért küldj egy fohászt,
Ki a hazáért élt, küzdött, elesett.
Ozora nagyközség hős fiainak emlékére
Albert JánosÁcs MiklósBaranyai NándorBaráth IstvánBaráth IstvánBaráth IstvánBaráth MihályBaráth MihályBaráth LajosBalog JózsefBlazsovics FerencBlazsovics FerencBlazsovics FerencBlazsovics LászlóBalipap LajosBalipap VendelBalipap JánosBiczi JózsefBódis JózsefBognár JózsefBognár MihályBorsodi IstvánBlock JózsefBéndek JózsefCs. Bertók JózsefCs. Bertók FerencSz. Bertók IstvánBesze LászlóCziráki JánosCziráki IstvánCziráki JózsefCsászár GyörgyCsászár PálCsepregi MihályCsepregi PéterCsibor FerencCsibor IstvánCsibor LászlóCsibor MátyásCsibor PéterCsibor JánosCsibor FerencCsibor JózsefCsibor JánosCsizmadia FerencCsernaczky JózsefCsernaczky JánosCsákány IstvánDégi MihályDobos AndrásDolgos MihályDölles MihályDudás PálEperjesi GáborEperjesi MihályFarkas IstvánFarkas IstvánFarkas GáspárFarkas GyörgyFarkas PálSz. Farkas JózsefFirgi PálFoki GyörgyFülöp MihályGábor JózsefGábor JánosGábor FerencGábor FerencGábor FerencGárdián JózsefSz. Gáspár JózsefGazsó IstvánGrósz FerencGrünwald KárolyGosztola IstvánGosztola JózsefGosztola GyörgyGosztola PálGulyás LajosGyőri LajosGyörki ÁdámHarta JózsefHartman PálHauzman PálHerczeg IstvánHerczeg FerencHorváth ElekHorváth IstvánHorváth JózsefHorváth JózsefHorváth KárolyB. Horváth FerencDr. Cs. Horváth IstvánGy. Horváth IstvánGy. Horváth JózsefGy. Horváth LászlóI. Horváth JánosI. Horváth JózsefI. Horváth MiklósK. Horváth LajosK. Horváth PéterSz. Horváth VendelHuszár AlbertJoó PálJuhász AndrásKatona JánosKander PálKapinya PálKirály JózsefKirály LajosKlement VilmosKneisz ImreKneisz GyörgyKocsis IstvánKolma JózsefKókai FerencKovács JózsefKovács JózsefCs. Kovács ImreCs. Kovács JózsefCs. Kovács FerencF. Kovács ImreF. Kovács JózsefF. Kovács JózsefF. Kovács JózsefG. Kovács AndrásM. Kovács IstvánV. Kovács JánosLadics GyörgyLászló JózsefLázár MihályLévai JózsefMadarász GáspárMadurka ImreMadurka JánosMatalics LajosMatuza IstvánMatuza JánosMatuza MihályMárkus JózsefMiklós IstvánMiklós IstvánMiklós GyörgyMiklós GyörgyMiklós LászlóMiklós MihályCs. Molnár MiklósNagy JózsefNádasdi IstvánNádasdi MiklósNádasdi MihályNémeth IstvánNémeth JánosNémeth FerencNémeth MihályNémeth PálNémeth Pál MihályNémeth B. JánosCs. Németh VendelK. Németh JózsefP. Németh MiklósNickmann JózsefOrtner JózsefOrtner GyörgyOrtner PálOrtner PálPap GyörgyPaál JózsefPákszi FerencPátek JózsefPerger JózsefPotó MihályIfj. Radó JózsefRadó JózsefRozner IstvánRuzsa JánosSáfrán JánosSáfrán MihálySimon IstvánStemler JózsefSzabó JózsefSzabó JózsefÁ. Szabó FerencÁ. Szabó MátyásSzávai JánosSzávai GyulaSzávai GyörgySzűcs VendelTakács ImreTakács JózsefTakács VendelId. Turós IstvánTurós IstvánId. Turós JózsefTurós JózsefTurós GyörgyTurós FerencTurós FerencTóth JózsefTóth MihályCs. Tóth GyörgyTörök JánosVarga GyulaB. Varga JózsefVági JózsefVégh JánosVégh GyulaVégh MihályVégh MátyásVasanics KárolyVinkovics IstvánVinkovics JánosVinkovics FerencWeiner PéterZubonyai Ferenc
Ozora nagyobb térképen való megjelenítése
Kommentek